Gergely Tamás: DRÓN – Mälar-parti séták 76.

Sárga láthatósági mellényes fiatal férfi érkezik a tópartra, kezében fekete tárgy. Mi lenne? Csak nem videokamera?
Nem, nem az, hanem amikor két percre rá újra odanézünk, egy drón bontakozik ki a fekete tokból. Egy drón. Egy ilyen repdesve zümmögő valami, gyorsan halad a levegőben, és olyan magasra képes felszállni, hogy már csak akkora, mint újságpapíron egy légypiszok.
Nocsak!
Repül a drón, hová? Az egyik libasereg fölé. Szürke ludak, később szoktak a Mälarnak ezen a partján megjelenni. Megzavarta volna őket az időjárás? Hiszen még nincs ősz, még alig érkezett el a szabadságolás ideje. A napozásé.
És nincs helye a ludaknak is meg a napozóknak is a réten. A lúdak nem tudnak nyugodtan legelni, pedig ők abban jók. Én azért szeretem őket: azért a kitartó legelésért. Tépik a füvet megállás nélkül. A tojók állandó jelleggel, a gúnárok időnként felemelt fejjel járnak, ők ügyelnek a többire. Mintha be lennének osztva, szerre esik rájuk a felügyelet szolgálata.
Amiért a napozók, fürdőzők utálják őket: összefossák a zöldet, sőt a vizet, néha a hivatal egyenesen meg kell tiltsa a fürdőzést. Jelenleg nálunk, a mi partszakaszunkon lehet fürödni, de három kilométerrel lennebb, a Kánaánnál már nem.
Hát ez van.
És akkor jön ez a sárga mellényes, és munkába kezd. A ludak három csoportba tagozódtak, a drón a drónkezelőhöz legközelebb esőket vette célba. Fölöttük száll, az a támadás. Nem csap le rájuk, csak zavarja őket. Hosszú nyakuk kinyújtva, és gágognak, amennyire csak a torkukon – egy ilyen dzsízsí – kifér. Bevonulnak a parthoz közeli sekély vízbe, de onnan tovább nem hajlandók menni. Hiába a drón, nem és nem.
Más célt választ a drón, és a második csoportnál nagyobb a szerencséje. Azok menekülnek, be a Mälar közepébe. A drón utánuk, míg a megfelelő távolságra el nem űzte őket.
Majd száll vissza. Száll a szélső csoport fölé, s hát ott is sikerrel jár.
És akkor vissza az első, a csökönyös, félelmükben egymáshoz szorulók csoportja felé. Amelyik végül idegekkel nem bírja. Különben is társaik a távolba menekültek. Vagyis ott, azok közelében a helyük. Máris szállnak.
A drón magára maradt, vagyis elvégezte a feladatát. Megy ő is vissza a fekete tokba.
Hát a ludak? Úgy értem: visszajönnek? Vagyis nem fogadják el, hogy őket legyőzték. Az a különös repdeső idegen elhajtotta őket onnan, amihez nekik ugyanolyan joguk van? Mert őket az isten teremtette, ám amaz fémből van, élettelen-istentelen, mondják: dsídzsí a nyelvükön.
Dzsídzsí, világos!

***

Gergely Tamás író, újságíró, szerkesztő. 1952-ben született Brassóban, ott végezte középiskolai tanulmányait, majd Kolozsváron szerzett magyar-francia szakos diplomát. A Szatmár megyei Tamásváralján tanárkodott, Bukarestben volt újságíró nyolc éven át. 1987-tõl Svédországban él.

Forrás-kötete a Kriterionnál jelent meg, második könyve a Mentornál Módosítás címmel, már a ’89-es változás után. Az utóbbi években az Üveghegy közli gyermekeknek írt meseregényeit illetve felnőtteknek szánt prózáját. Tíz éve publikál a Lenolajban, elsősorban félperceseket.

Gergely Tamás a Lenolaj.hu oldalán megjelent összes alkotása

Gergely Tamás Vadmalac félpercesei a Lenolaj.hu oldalán

Gergely Tamás alkotásai megvásárolhatók itt.

Gergely Tamás Mälar-parti séták sorozatában eddig megjelent írások: