Gergely Tamás: ”BODORKA! BODORKA” – Mälar-parti séták 46.

Három kupac jelent meg előbb. Három teherautónyi, szabályos közökben eresztették le a teherautóról a rakományt. A strand részen, s számunkra nyilvánvaló volt, hogy azokat szétterítik. Viszont a kisgyerekek úgy örvendtek nekik, mintha három hegyet helyeztek volna oda – nekik. Megmászták azokat, sőt, lapátoltak belőle.
Körülbelül egy hét múlva eltűnt kettő a buckák közül, majd a harmadik is, rászórták a meglévő homokra, sőt, még mintát is gereblyéztek bele.
Aztán egy szép nap a vízben, azaz a helyükre vontatva találtuk a pontonokat, amiket a fagyástól óvnak, ezért ősszel partra húzzák őket.
Honnan, nem tudjuk, megjelent a két végéhez erősítve a két fémlétra, amelyeket azok használnak, akik nem beugranak a vízbe, hanem azon ereszkednek be egyenesen a mély vízbe úszni. Éva is ezek egyikét használja, én nem úszom, csak napozom.
Másnap a jobboldali pontonnal párhuzamosan megjelent a mozgássérültek számára készült fogódzó, korlát, amely arra szolgál, hogy kerekes kocsival is be lehessen hajtani a vízbe. Én még senkit nem láttam használni azt, de megnyugtat, hogy létezik.
Majd megjelentek a bóják. Előbb a nagyobbik sor a mély vízben, két napra rá a gyerekeké. Az első bójasor valamivel kinnebb helyezve, mint szokott lenni, a kisebbik irányt váltott, derékban megtörik, ők tudják, miért.
És akkor fel volt a strandunk szerelve. Még röplabdázni kifeszítették az ősz-tél folyamán tönkrement hálót – a hidegtől ment tönkre vagy emberi kéz tette, nem tudjuk, nem figyeltük. A grillező helyére fél éve elkerített kültéri kondipark került, úgyhogy egészen modern, gonddal felszerelt, népszerű, használható strand lett a miénk. A füves részt nem sokkal korábban takarították, a Kerek erdőt ritkították az ősz folyamán, onnan a rönkünk. Láthatóan vigyáz a városi önkormányzat arra, hogy számunkra, a lakosok számára minden meglegyen, minden, ami a kikapcsolódáshoz szükséges.
Jó érzés ez. Hogy itt minden értünk van.
És akkor még nem beszéltem a tavasszal hozott mobil illemhelyekről, a rét szélén. Legalább három helyen található szemetesekről, ahol szortírozni lehet az üveget, papírt és fémdobozokat.
Mi ezzel a vízparttal-stranddal, nagyon meg vagyunk elégedve. Összefoglalva: jó hely ez!
Míg Hässelby gårdban laktunk, ugyanide jártunk ki, de az felért egy kirándulással. Gyakran csak a két zselnicéig futotta az erőnkből, időnkből. De vannak szép emlékeink, nagy dumák a két fa alatt, Nagyapával például.
Råckstából át kellett menni az úton, illetve elhúzni alatta, és akkor még csak a Råcksta träsknél voltunk, az egykori mocsár helyén gyűlt tónál, ahol Nagyapa halászott a Kisfiúval. ”Mört, mört” (”Bodorka! Bodorka!”) – közölte a kíváncsiskodókkal, az volt egyetlen svéd szava.
Még azelőtt Stora Sköndal volt kirándulásaink színhelye, a Drevviken körüli sétány, arról a helyről írtam a Szépvölgyi meséket. Sköndal, azaz Szépvölgy. Mindenütt igyekeztünk magunkévá tenni a helyet, hozzásimulni a tájhoz, ez talán alapvető szükséglet. Szükségletünk.
Otthon akartunk lenni a második hazánkban. Talán sikerült.

***

Gergely Tamás író, újságíró, szerkesztő. 1952-ben született Brassóban, ott végezte középiskolai tanulmányait, majd Kolozsváron szerzett magyar-francia szakos diplomát. A Szatmár megyei Tamásváralján tanárkodott, Bukarestben volt újságíró nyolc éven át. 1987-tõl Svédországban él.

Forrás-kötete a Kriterionnál jelent meg, második könyve a Mentornál Módosítás címmel, már a ’89-es változás után. Az utóbbi években az Üveghegy közli gyermekeknek írt meseregényeit illetve felnőtteknek szánt prózáját. Tíz éve publikál a Lenolajban, elsősorban félperceseket.

Gergely Tamás a Lenolaj.hu oldalán megjelent összes alkotása

Gergely Tamás Vadmalac félpercesei a Lenolaj.hu oldalán

Gergely Tamás alkotásai megvásárolhatók itt.

Gergely Tamás Mälar-parti séták sorozatában eddig megjelent írások: