2 perces (10 talált bejegyzések)
Barta Zsolt: Fekete macska
Arra ébredtem, hogy egy nagy fekete macska ül a nyitott ablak párkányán.
– Sicc! – mondtam neki felriadtamban.
A macska nem reagált, csak nézett kerekre nyílt szemeivel.
– Sicc! – próbálkoztam újra.
– Micsoda szókincs – mondta a macska s azzal eltűnt.
***
Ba...
Maróti Ildikó: Kívánságokról, álmokról és arról, hogy hol a legjobb
Hallottam egy kisfiútól, hogy létezik egy másik világ, ott él egy fa, ami a rossz álmokat őrzi, néha elalszik, és akkor lábujjhegyen előlopakodnak a rossz álmok. Az elsős gyerekekben hihetetlen fantázia, és szeretet tud megnyilvánulni. Tavaly helyettesítettem ...
A kisgyermekeket nem lehet és nem is szabadna becsapni
A kisgyermekeket nem lehet és nem is szabadna becsapni. Szerencsére gyakran okosabbak, mint a felnőttek és átlátnak rajtunk:
Egy édesapa próbára akarja tenni négyéves kislánya tudását, aki nemrégiben kezdett el számolni.
- Hoztam neked négy cukrot. - mondja, ...
Maróti Ildikó: Az állatokról
Az iskolában tavaly járt egy madarász is. Ízesen vidékies hanghordozása sokáig téma volt a gyerekek körében, mutatványai hatására páran állatgondozók szerettek volna lenni, a többiek csak bámulták, mennyire ért a madarak nyelvén.
Pár órára foglalkoztatta a gye...
Maróti Ildikó: Gyerekek között lenni
Amikor egyszer a bizonytalan formájú kerékszerűségre az elsős alkotó azt mondta, hogy ez egy olyan valami, amit akárminek el lehet képzelni, a gyerekek csalódottan álltak arrébb, de én nagyon megörültem. Eszembe jutott Weöres művészet-definíciója:
"A művészet ...
Gergely Tamás: PUHA PASZULY
Félt a puha paszuly. Ha tudott volna remegni, remegett volna. Centinyi zöldpaszuly két paszulyszemmel teli rész között helyezkedett el, s mert lágy, puha, attól félt, hogy kivágva eldobják. Eldobja az a nagy kéz, amelyik szortírozott. Vágott a könyörtelen olló...
Maróti Ildikó írása
Az út során az ablakon kibámulva, villámgyorsan változó képkockák között hirtelen egy helységnév villant fel: Reménypuszta. Emésztgetjük a szóösszetételt.
Remény, ami nélkül nincs élet, puszta, ahol meg viszont semmi sincs. Végletes, furcsa szókapcsolat. És ak...
Andrassew Iván: A lepke
Ha nem vigyázol, mint az árnyék, úgy maradsz. Lepke is kerül.
Voltak napok, bizonyságul, amikor a szerelmes lepkék az arcunkra szálltak. Alkonyig a fejünk körül keringtek, az orrunkra ültek, tárogatták szárnyaikat, mintha csak véletlenül, szárítkozás végett a ...
B. Tomos Hajnal: Újra együtt, avagy történet az egyetemes nyelvről
Virágpompás lugasunkban üljük körül a tizenkét személyes asztalt, no meg a nagy tálcákon illatozó rostélyost. Mintha mindünk egyszerre szeretne válaszolni az ilyenkor szokásos “namiújságnálatok”-szerű kérdésekre. Az “Államokból “hazalátogató lányom, csak angol...
Maróti Ildikó: Prüdériáról és brutalitásról
A prüdéria, írta Jung, mindig brutalitást takar, addig van szükség rá, amíg föl nem fedezzük a bennünk rejlő vadállatot, és meg nem tanuljuk ténylegesen kordában tartani.
Egyetlen tanárom volt, akit kifejezetten utáltam, mert mindig a szoknyánk hosszával volt ...