Gergely Tamás: IZLAND ALATT / A RIONA MOTRA LEÁLL – Mälar-parti séták 42.

Egy hajót veszünk észre a távolban, ott, ahol azt sejtjük, hogy a Mälar kettéválik. Kettéválik számunkra, akik az alsó folyása felől figyeljük ezt a tó-folyót: akkora, mint a Balaton, és a tengerbe ömlik. Egy Sigtuna-lakos szerint viszont ott egyesül a két ág… Szóval egy hajó a közelben, ismertetőjegyei szerint a Riona, de ugyanott találjuk sétánkból visszafele jövet, majd másnap is. Azzal magyarázzuk a dolgot, hogy valamilyen, a mi kőtörőnkhöz hasonló vállalkozásba kezdtek. S a Riona ott, ott is teljesít szolgálatot.
Hogy mit, nem tudjuk, ugyanis a mi “kőtörőnk” titka, magyarázata, hogy belefúrtak a Föld gyomrába, körgyűrűt építenek a svéd fővárost elkerülendő, s annak egy része alagútban történik. Azt pedig ki kell ásni, a törmeléket el kell szállítani, arra szolgál a Jennifer, meg újabban a Riona.
Már eszünkbe sem jut, milyen kockázatos megoldásnak tűnhet civil számára, hogy a forgalom a Mälar vize alatt zajlik, már mindenhez hozzászoktunk. A portugáliai fél kilométeres gyalogos függőhídhoz, ahhoz, hogy Tokióban több emeletes magasságban jár a metró, hogy alagút épült Calais és Dover között…
Határozottan emlékszem első budapesti utunkra, amikor a metró átvitt minket Pestre – a Duna alatt. Tizedikes voltam, a szüleimmel egy távoli rokonnál húztuk meg magunk a Széna téren. Számomra minden új volt, a nagyváros hajnali ébredése, amelyik Esterházy Fuharosokjának az alaphangulatát segített később megérteni, meg hát a Duna – volt bennem félelem is, hogy mi lesz, ha a betontető beszakad, s a metró alagútját elönti a víz, de ezt a kellemetlen érzést elnyomta az öröm, enyhe szívremegés, hogy ott lehetek, hogy magyarul mondják be, hogy “az ajtók záródnak”, erdélyi magyarként büszke voltam arra, hogy az a csoda létezik.
Jelen rövid szöveg megtervezése alatt bújt elő egy régi olvasmányélmény, hogy körülbelül egyidőben a Széna téri úttal olvastam egy Verne könyvet, ami, ha jól emlékszem, arról szól, hogy egy embercsoport átutazott a Föld belsején keresztül a túlsó oldalra, túlsó felszínre, lerövidítve ezáltal az utat… Nem jól emlékszem: a Google megsegít, kiigazítja a fél évszázaddal ezelőtt olvasott szöveg tartalmát: valószínűleg az Utazás a Föld középpontja felé című könyvről van szó. Nem jutott ki Japán mellett a kis csoport, hanem Izland alatt jártak. Az égitestet átszelő utat valószínűleg egy Holdról szóló könyvben írta meg a nagy francia, vagy csak képzelődöm…? Ez van: emlékekből épül fel a tudatunk, aztán azokat félig vagy egészen elfeledjük. Akkor most azt a kíváncsi tizenévest, aki voltam, vállaljam vagy se? Fenntartással? Tizenéves, igen, az voltam, de emlékeimet ne használjam, azok csak színezzék a múltam…
A Riona bekerült az újságba, a helyibe. Mert leállt a motorja, azért vesztegelt ott napokig, azt láttuk meg mi. Helyes a megfigyelés, de az újság pontosít. Jól van ez így. Cserepeiből áll össze a valóság.

***

Gergely Tamás író, újságíró, szerkesztő. 1952-ben született Brassóban, ott végezte középiskolai tanulmányait, majd Kolozsváron szerzett magyar-francia szakos diplomát. A Szatmár megyei Tamásváralján tanárkodott, Bukarestben volt újságíró nyolc éven át. 1987-tõl Svédországban él.

Forrás-kötete a Kriterionnál jelent meg, második könyve a Mentornál Módosítás címmel, már a ’89-es változás után. Az utóbbi években az Üveghegy közli gyermekeknek írt meseregényeit illetve felnőtteknek szánt prózáját. Tíz éve publikál a Lenolajban, elsősorban félperceseket.

Gergely Tamás a Lenolaj.hu oldalán megjelent összes alkotása

Gergely Tamás Vadmalac félpercesei a Lenolaj.hu oldalán

Gergely Tamás alkotásai megvásárolhatók itt.

Gergely Tamás Mälar-parti séták sorozatában eddig megjelent írások: