Gergely Tamás: KANKALIN / MEDITERRÁN ZÖLD – Mälar-parti séták 40.

Mivel évek óta járjuk a Mälar-partot, vannak ismerőseink. Nemcsak emberek és kutyák, hanem növények is. A Rét szélén nekünk termő ”bodát”, azaz bodzafát már megírtam, a Kerek erdő szélén az orgonabokrokat úgyszintén, az erdő két kankalinjáról szeretnék ezúttal szólni.

Szóval a Mälar-parti sétánytól a stranddal egybekötött Rétig, ahol általában el-elüldögélünk, három úton lehet eljutni. A víz mellettit akkor választjuk, amikor hajó közeledik, és nem akarjuk a látványtól megfosztani magunk – hiszen lélekben gyerekek vagyunk még mindig. Hála istennek! A felső aszfaltozott az esős időjárás idején jó, ugyanis az esővíz sárrá dagasztja az ösvényeket. Mi általában a Kerek erdőt középen átszelő harmadik utat választjuk, nem utolsósorban azért, mert azon kevesebben járnak, nem kell félreállni senkinek – főleg nem ezekben a pandémiás időkben. Mi tartjuk, amikor csak lehet, a méteres, másfél- vagy kétméteres távolságot – nem akarunk megbetegedni. Meghalni még kevésbé.

Nos, a középösvény egyszercsak elágazik, s ha mi előbb a jobboldali, majd később a baloldali elágazást választjuk, két régi ismerősünkhöz jutunk el. Az erdőrész két kankalinjához. Ezek megjelenését vártuk, egészen pontosan Éva tartotta számon, hogy elérkezett a két kankalin tő megjelenésének az ideje. Kezdtünk arra járni, de a hideg tavasz miatt nem azonnal bújtak ki a földből. Aztán egyszer mégis! Nagy lett az örömünk. Szóval eljött akkor igazából a tavasz…

Nincs a két virágon semmi különös, csak hogy olyan ritkák ezen a részen, az emeli meg a jelenlétüket a szemünkben, s elütnek színben is az átlagtól. Mert április végére már annyiféle zöld van: a fű, a kékilonka, az összes többi virágnak zöld az ”ágyása”, ahová sárgán, kéken, lilán beleszületik, de ez a zöld melegebb a többinél. Világosabb, nagyobb, azaz szélesebb a levele, laposabb a ”háztartása”, vidámabb, barátságosabb. Nem vagyok festő, úgyhogy valószínűleg tévedek, de én mediterrán zöldnek nevezem magamban. Valami új a színvilágban, mint ahogy… Lehet, nem is tudom érthetően kifejezni, de amikor én, a brassói születésű, azaz hegyalji, elfoglaltam az állásom a Szatmár megyei Tamásváralján, szokatlanul, számomra váratlanul meleg volt a szeptember. Hozzá a magyarázat: a Bánságon keresztül feljutott oda a meleg levegő, míg a Kárpát-karéj elzárja annak az útját szülővárosomnál. Ezért nem lehetett Brassóban sült gesztenyét vásárolni az utcán, helyette a főtt kukorica volt a sztár.

Szóval a kankalinnak örvendezünk, Éva egészen közel ment hozzá, hát bimbója is van már, reménykedünk, reménykedünk.

Persze ahogy ezeket írom, jut eszembe egy könyvcím: Kakukkvirág, kankalin volt Létay Lajos kolozsvári költőnek a könyve, s abban a népi demokráciának nevezett romániai konglomerátumban olyan kevés gyerekkönyv jelent meg magyarul, hogy akinek a szülei könyvre szántak pénzt, mindenki megkapta. Megkaptam én is, megkapta Éva is. Innen származna a Kerek erdő két kankalinja iránti figyelem? Ki mondja meg?

***

Gergely Tamás író, újságíró, szerkesztő. 1952-ben született Brassóban, ott végezte középiskolai tanulmányait, majd Kolozsváron szerzett magyar-francia szakos diplomát. A Szatmár megyei Tamásváralján tanárkodott, Bukarestben volt újságíró nyolc éven át. 1987-tõl Svédországban él.

Forrás-kötete a Kriterionnál jelent meg, második könyve a Mentornál Módosítás címmel, már a ’89-es változás után. Az utóbbi években az Üveghegy közli gyermekeknek írt meseregényeit illetve felnőtteknek szánt prózáját. Tíz éve publikál a Lenolajban, elsősorban félperceseket.

Gergely Tamás a Lenolaj.hu oldalán megjelent összes alkotása

Gergely Tamás Vadmalac félpercesei a Lenolaj.hu oldalán

Gergely Tamás alkotásai megvásárolhatók itt.

Gergely Tamás Mälar-parti séták sorozatában eddig megjelent írások: