2025-06-12
Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap 10
Cseke Gábor: Templom a dombon
épültem legmagasabb pontra
a falu fölötti dombra
hogy a tenger ima a tornyon át
megtalálja az Istent magát
kőből lettem hogy kitartsak
tövemben lengedező vadzab
szemérmes kökény s árvalányhaj
elárvulok minden halállal
úgy küldöm harangom szavát
a völgy fölött ...
Gergely Tamás: TINTAHAL
Kánikula volt, úszni mentek ki a tóra, hűsölni. Vadmalac komája közben a rádióban hallottakkal traktálta a barátját. Hogy a tintahal egészen másként gondolkozik, mint mi többiek. Mint az ember, mint az emlősök, szárnyasok, nagyon régen levált a közös fejlődési...
André Zsuzsa: Cseresznye
André Zsuzsa alkotásai a Lenolaj.hu oldalán
André Zsuzsa alkotásai a Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap oldalán
***
André Zsuzsa így ír magáról:
1983-ban születtem, Csíkszeredában, ahol ma is élek. A helybeli Nagy István Művészeti Líceumban v...
Nászta Katalin: Újra
elég egy ember
aki rád figyel
elég egy ember
aki meghallgat
elég egy ember
aki megszeret
elég egy ember
akit megszeretsz
és világod megterem
***
Megjelent: Nászta Katalin: Ének az élőknek című verseskötetében.
Nászta Katalin színművész, költő, író –...
Gergely Tamás: TÓTÁGAS
Vadmalac különös pózban találta a komáját: két kezén állt, fejjel lefele.
– És ezt miért csinálod – kérdezte, amikor látta, hogy barátja, komája, volt elvtársa nem cigánykereket vet, hanem ez a természetes testtartása.
– Barátom, az egész világ tótágast állt, ...
Gergely Tamás: A BIZALOM JEGYÉBEN
Svédországi karrieremet könyvtárosként fejeztem be egy igen neves stockholmi könyvtárban, viszont háromszáz svéd szóval a birtokomban egy sörgyárban kezdtem. Új világ volt az sok meglepetéssel, az egyik ilyen az gyári étkezde felé menet egy beugróban kialakíto...
Cseke Gábor: Ikrek
kismama jön a sétányon
ikreket tolva
oly szelíden teszi
hisz ez a dolga
íriszén napfény játszik
ajka fölött pihék
aranyos fénybe vonva
tündöklik a vidék
ő meg se lát se hall az ikrek
álma mély mint a kút
surrogó kavics jelzi
merre kanyarg az út
termetre csöppn...
Nászta Katalin: Madárvers
vasárnaponta kiülnek
a verebek a drótszálakra
és ficsegnek és fecsegnek
mint akiknek nincsen más dolga
mit tudjátok mit mondanak
a madár is viszi a hírt
ha úgy adódik meg is hozza
csőrére hull valahol kint
az ég alatt felhők öléből
kiszotyogó aznapi manna
hogy...
Keszthelyi György: Téma a sötétben
Úgy látok, mint a vak ---
megérzem a guruló labda auráját.
Egyetlen érzékszervem sincs,
tájékozódásom a gránát-
repesz vagy a szélmalom receptje ---
magát az iránytűt
fel sem ismerem.
Kezét csókolom. Hol az illat?
Hol vannak a napnyugtáról szóló
bíborvörös kör...
Cseke Gábor: Tapló és kova
háborúk
taplója
szikkad a kályhán,
romlik az alvóban a vér
kipirulva lesiklom lécem puha fáján
karcsú nyomom a hóban – szakadó kötél
hevítő bunda
hűvös visszájára fordul,
szelíd éjjeli tűz
fogát növesztve ég
s mind, ami érthető, csöndes nyugalmat érlel,
vacogv...