2026-03-15
Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap 10
Kapui Ágota: Március idusán
Kibomló selymek a létben
lelkünknek márciusán
hitünk az Úr tenyerében
kikelet szép idusán
kokárdát tűzköd a hajnal
összeforrt szívünk fölé
tavaszi kedv-diadallal
térdelünk Isten elé
csordultig tölt meg az élet
nedvével minden kupát
lobogók szállnak a széllel
h...
Cselényi Béla: Zen-buddhista zene
mit énekelnek
kínai szerzetesek
színt és illatot
nedvedző deszkák
fűszeres illó füstjét
s hozzá szivárványt
mélység boldogság
kis híd virágesője
egyszerre hat át
sokan nem bírják
mert európaiak
menthetetlenül
***
Cselényi Béla alkotásai a Lenolaj.hu oldalán.
...
Gergely Tamás: HÓVIRÁGVÁRÓBAN
Nedves a talaj már nem volt, de langyos sem. ”Meleg honnan?”, gondolta Vadmalac, hiszen a nap sem süt be ide, napmeleget indirekt ha kap.”
Mármint az a kis parcella, a karjával be tudja határolni.
A földre hasalt, hogy közelebb kerüljön a hóvirág-együtteshez, ...
Gergely Tamás: MALACKA ÉNEKEL
Feküdtek egymás mellett, béke volt a lelkükben. Szürküllődött, azaz a sötét átment már estébe. S akkor Malacka énekelni kezdett.
Vadmalacnak nedves lett a szeme az énektől, ettől az egyenes, őszinte hangtól. Amelyikben benne volt az élet, ugyanakkor mérhetetle...
Gergely Tamás: ÖSSZEFOG
Ahogy rendezett a lakásban, meglátta a húsvéti liliomot. ”Húsvéti nárcisz”, javította ki magát. ”Elaléltak.”
Odament hozzájuk, de mielőtt kivette volna őket a vázából, összefogta, összeszorította, közel hajolt hozzájuk, és azt mondta:
”Köszönöm nektek!”
Hogy m...
Kapui Ágota: Így múlik
Rügyekben feslő, tékozló idő,
rohansz levélbe, ágba és virágba,
s ha szépségükben megláttad magad,
komisz kölyökként hullatod a sárba --
a létezést morzsolják ujjaid,
s az utódot tápláló nedveket
úgy szívod el, mint mohó kártevő
a tejfehér mosolygó életet.
A t...
Gergely Tamás: NŐNAP
Gondolkozott Vadmalac, mit is adhatna Malackának. Rózsa már volt, tulipán úgyszintén, a festők közül Rembrandt.
”Mi is egy ajándék?”, töprengett el… ”Egy tárgy, amit adunk, s ami az érzéseink kifejezi.”
”Ezek szerint az ajándék néma.”
És teljesebb, mint néhány...
Gergely Tamás: FÖLDÖNKÍVÜLI
Komája jött a hírrel, hogy a földönkívüliek tartják fogva bolygónk lakóit. Olvasta valahol. Ők határozzák meg, mit csinálunk.
Vadmalac elgondolkozott ezen. Majd kis idő múlva arra kérte a komáját, emelje fel a bal karját.
Komája felemelte.
Engedje le. Leengedt...
Kapui Ágota: Hol késik már?
Még zúz a jég és mar a zúzmara
és késik még a rigók nászdala
úgy fáznak még a kora hajnalok
s az utca-tér még kihaltan vacog
és köd terül ránk ólmos alkonyat
és kergeti a szél a varjakat
az erdő lelke füstté semmisül
és fojtó kínja mellkasunkra ül
az égi kendő...
Cseke Gábor: Mit őröl?
Mit őröl az imamalom?
Nagy dumákból
lisztet vajon?
Vagy csak szavakat
szecskáz
apróra
megállás
nélkül
monoton
szorgalommal
buzgón
mint rejtő
mócsingja
majd visszaszórja
közénk
és hull a szó-por
fejünkre
vállunkra
szívünkre
s hirtelen
valamiért
csak elszomorodu...




![Muranyi Zita: [márciusi fényben...]](https://lenolaj.hu/wp-content/uploads/2020/03/termeszet_feny.gif)









