Gergely Tamás: ÁGAK – Mälar-parti séták 31.

Ültem a fapadunkon, s a Kerek erdő fáit bámultam. Nyár vége volt, de tudtam, hogy be fog következni, ami minden évben bekövetkezik: kedvenc fáim elveszítik a lombjukat. Néztem, és nem akartam elhinni, hogy valóban megtörténik. S hiába bámulom már évek óta Hässelbynek ezt a szegletét, nem láttam meg lelki szemeimmel az ágakat. A lombokat igen, viszont a lombokat tartó ágakat nem.
De aztán hamarosan színesedni kezdtek a fák, őszültek. Vegyesen, a juhar hamarabb elkezdte, a tölgy zárta a sort. Majd ritkult a koronájuk, s hát előtűntek az ágak, majd lecsupaszodtak. Egyik-másik levél hősiesen tartotta magát, végül csak engedett az éjszakai fagynak. Úgyhogy mára, december 12-ét írunk, a csupasz fekete karók karcolják az alacsonyan csüngő felhőket. Nem szép a látványuk, én legalábbis nem szeretem. Varjúkárogással rokonítja valami ott benn, azt sem szeretem hallgatni. Karcolják az érzékeny szürke eget, azaz belekárognak a jelenünkbe.
Eszembe jut egy sorozatgrafika, Facebook-barátom, a szatmári képzőművész Muhi Sándor hasonló képélményből egy kis filozofikumot állított elő: a csupasz ágak nála is az eget szabdalják, ők maguk rendezik be azt a fenti teret. De az ég szürkéje Muhinál igen fontos szerepet kap, mondjuk, ugyanolyan fontosak az égkockák, mint az ágak, legalábbis én így értelmezem. Nos, a fák, az ágak architektúráját én magam is észlelem a saját grafikámon vagyis a retinámon, de nem látok tovább, az ág dominál nálam, olyan az együttesük, mint egy rács.
Fekete rács, börtönlét… Friss hír, hogy Iránban kivégezték Ruhollah Zamot, a rezsim ellenségét. A mullák által lefojtott társadalomnak sok ellensége van, többről tudjuk vagy sejtjük, hogy halálra vannak ítélve, s most egyet közülük – Ruhollah Zamot – kivégeztek.
Az volt a bűne, hogy franciaországi médiákban a rezsim fegyveres megdöntésére biztatott. A határ túlsó oldalán, Irakban fogták el, nem volt eléggé óvatos.
Egy vérszívó kegyetlen rezsim fegyveres megdöntése, amelyiknek a keze véres, amelyik túszként kezeli az egész régiót – halálos bűn? Az ő szemükben az.
Valami melegség az ágak közül számomra akkor sugárzik, amikor előbukkan egy-egy hajó. Előbb keveset látni a hajó testéből, csak annyit, hogy mozog valami színes a háttérben, majd egyre több jelenik meg a szemünk előtt, végül kibontakozik a hajótest. Legtöbbször a Jennifer nevű érkezik északról, hogy a kőtörőhöz álljon be, rakják meg sóderrel. Kétszeresen öröm a látvány: egyrészt megtelik élettel a csupasz ágazat, másrészt mert a Jennifer immár hozzánk tartozik, olyan a megjelenése, mintha egy kedves ismerős lépne be a szobába.
No de a végén mégis a fájdalom károg bele a lelkembe: Zamot vajon hogyan végezték ki? Felkötötték? Levágták a fejét? Kivitték a szabad ég alá, hogy bent a vére ne piszkoljon? Zsákot húztak levágott fejére?
Dobjam meg kővel azt a csúnya madarat?

***

Gergely Tamás Mälar-parti séták sorozatában eddig megjelent írások:

Gergely Tamás erdélyi magyar író, újságíró, szerkesztő 1952. augusztus 19-én született Brassóban. Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar–francia szakos tanári diplomát (1975). Mint egyetemi hallgató részt vett a Stúdió 51 színi mozgalmában; tanári pályára lépve, előbb Tamásváralján, majd Halmiban tanított, 1979-től az Ifjúmunkás művelődési rovatának és irodalmi mellékletének szerkesztője volt.
1987-ben elhagyta Romániát és Svédországban telepedett le. A Ceaușescu-diktatúra bukása után felvette a kapcsolatot szülőföldjével, újra bekapcsolódott az erdélyi irodalmi és művészeti életbe. Újra publikál romániai magyar nyelvű lapokban (Brassói Lapok, Látó, Szabadság, Romániai Magyar Szó stb.). A stockholmi Egyetemes Magyar Képzőművészeti Egyesület (EMKES) munkáját is figyelemmel kíséri, ezen egyesület elsősorban az erdélyi és az Erdélyből elszármazott képzőművészek kiállításait támogatja. Részt vállalt az Egyetemes Magyar Képzőművészeti Egyesület Stockholm című kötetet megírásában Tar Károllyal (Lund), s Takács Gáborral (Kolozsvár), s a másik Takács Gáborral (Szentendre).

Gergely Tamás első írása az Utunkban jelent meg (1978), itt s a Korunk, Igaz Szó, Ifjúmunkás hasábjain szerepelt, közben az Igazság és Szatmári Hírlap azóta megszűnt ifjúsági oldalain (Fellegvár, Jelen) közölt. Mívesen szerkesztett és logikailag megfejthető groteszk novelláiban a beat-nemzedék elidegenedettségét és csalódottságát fejezi ki, ötletessége mögött mély emberséggel s a dolgok művészi érzékelésével.

Gergely Tamás a Lenolaj.hu oldalán megjelent összes alkotása

Gergely Tamás Vadmalac félpercesei a Lenolaj.hu oldalán