2020-08-12
próza 10
Barta Zsolt: A svédek
Nem volt olyan könnyű a hetvenes években külföldi pénzt gyűjteni, pláne nyugatit s nem is csak azért, mert gyerekként nem ugorhattunk ki mondjuk Norvégiába egy marék apróért.
Mi azért megpróbáltuk. Nem a disszidálást, arról csak suttogó szüleinktől hallottunk...
Gergely Tamás: Feketerigó – vörösbegy
Hátára fekve Vadmalac észrevette, hogy a feketerigók nyakalják a zselnicemeggyet.
”Hát persze – gondolta Vadmalac –, az ugyanolyan fekete, mint ők maguk. Világos, hogy a fekete a feketéhez húz.”
Akkor viszont eszébe jutott, hogy az úton arrafelé már megjelen...
Cseke Gábor: Nyári mesék (7) Kaszapengető
A szénacsinálásnak receptje van. Ha valaki szeretné, hogy leírjam neki, akkor valahogy így hangzana:
Jókor reggel, amikor még vastag a harmat, jól kifent kaszával állunk neki a rendnek.
Vágunk, vágunk – ütemre, suhintva. Könnyedén.
De ne várjuk meg, hog...
Barta Zsolt: Bazsi
Játsszunk felnőtteset, mondták a gyerekek egy nap, az iskolaudvaron. Én apuci leszek, lelkendezett nyomban Sepike, apuci, aki mindig a WC mellé pisil, s akit állandóan szid ezért anyuci.
Én anya akarok lenni, ordított Nyombi, anya, aki hiába mesél a gazdaságr...
Gergely Tamás: Vadmalac a strandon
Vadmalac úgy érezte, eggyé válik a természettel.
A víz ugyan hűvös volt, de azt is szerette. A pázsiton ludak legeltek, válogatás nélkül szartak a zöldre, de nem zavarta, ugyanis egy helyre tartozott számára minden aznap.
Mintha az egész a lelkébe költözött ...
Gergely Tamás: UGRIK
Hogy biztos legyen a dolgában, a Koma megkérdezte:
- Ugye, indulunk?
A nagy útra, menetelésre utalt, amit régóta terveztek.
Vadmalac intette, hogy ”igen”.
- Na, akkor figyelj!
Azzal hátrált néhány lépést, majd nekiveselkedett, Vadmalac mellett elhaladva m...
Andrassew Iván: A lepke
Ha nem vigyázol, mint az árnyék, úgy maradsz. Lepke is kerül.
Voltak napok, bizonyságul, amikor a szerelmes lepkék az arcunkra szálltak. Alkonyig a fejünk körül keringtek, az orrunkra ültek, tárogatták szárnyaikat, mintha csak véletlenül, szárítkozás végett a...
Barta Zsolt: Elfelejtett szavaink titkos tárhelye
Minden rengeteg mélyén csobog egy elrejtett erdei kút. Káváján zöldkabátos manók ülnek, kacagásuk éjfélkor a Holdig ér, tenyerük összeér, mint a legszebb gyermekbarátságok.
Elfelejtett szavaink titkos tárhelye ez, melyeket elvitt hajdanán a cica, ellopott a c...
Maróti Ildikó: Fótfürdő
A fótfürdői tanösvényt mindenkinek látnia kell, különleges klíma, növények, pillangók, gyurgyalagok, minden, amit ritkán láthattok, hallhattok. Egy olyan vendéglő is van arra, ahol a halászléhez a pincérfiú csodálkozás nélkül kihozza a tejfölt és a citromot, k...
Gergely Tamás: MOCSOK FENT
Vadmalac komája vonalat húzott jobb mancsával a levegőbe, körülbelül szemmagasságban. Hogy ő attól fennebb nem néz. Rosszabbik esetben a földet bámulja.
”Mert a mocsok fentről terjed.”
Vadmalac érezte, hogy komájának igaza van, legalábbis ami a mocskot illet...