2025-01-19
próza 10
Havas Zsigmond: A macska
Dickensnek volt egy macskája, aki mindig az író asztalán ült és mozdulatlanul figyelte a mester kezét és benne a tollat. Csak akkor mozdult meg, ha az óra az esti tízet kezdte ütni. Ilyenkor kis mancsát rátette az író karjára és ütögetni kezdte. Mintha csak az...
Havas Zsigmond: A FÉLELEM
A félelem már gyermekkorában belekapaszkodik az emberbe és elkíséri a sírig. Az egyik ember a sötét szobában fél, a másik a fogfájástól, a harmadik az éhezéstől. Ádám is félt, pedig nagydarab, erős, egészséges ember volt.
- Megyek az utcán és egyszerre úgy ér...
Gergely Tamás: PARADICSOMVIRÁG
Palántaként kerültek hozzánk, a Lidlben vásároltuk őket. Négy francia paradicsompalánta, mindeniknek neve, ”buletinja” vagyis törzskönyvezve, s mindenik másfajta, kettő közülük vörös, a harmadik lila, a negyedik meg egyenesen zölden érett. Talán megkéstünk vel...
Gergely Tamás: Három hattyú
Vadmalac három hattyút fedezett fel az égen. Egymás mellett szálltak, tempósan, méltóságteljesen, fehéren.
A látványtól nyöszörögni kezdett. Egyrészt örömöt fejezett ki ez a hang, mert Vadmalac szerette, amit látott, másrészt fájdalmat:
”Ilyen életet szerettem...
Mórotz Krisztina: A dió
A fehérre meszelt házat takarja… Ez alatt a fa alatt tanultam meg Szent Rita imáját a szomszéd nénitől. Szép volt, ahogy áttűzött a nap a levelek közt, én egy sámlin kuporogtam, a néni egy hokedlin. Mesélt. A házat a fa miatt választottam. Az udvar dzsungel vo...
Keszthelyi György: Az új év második napján ez jár a fejemben
Istenfélő
A Wiki Szótár szerint az istenfélő jámbor, az isten parancsainak engedelmeskedő - ember – teszem én hozzá.
Erősen taszít és riaszt ez a szó, ez a definíció, mert ebben az értelmezésben, de semmilyen másban sem vagyok istenfélő. Már csak azért sem, m...
Gergely Tamás: MEGÁLLÍTJA
Előbb megtárgyalták a családban, hogy túl gyorsan telnek az évek. Malacka sörénye is őszült, a Vadmalacé meg egyenesen hullni kezdett. Rákontrázott a koma is, aki szinte a családhoz tartozott. Ez utóbbi még vakarta is az agyarát, izgalmában nyilván.
Na jó.
”Te...
Gergely Tamás: SZILVESZTER
– Egyre jobban hasonlítok apámra – mondta Vadmalac a társának.
Ültek a derengő városi fényben, fogták egymás kezét.
Azt játszották, hogy összegezték, mi történt velük az elmúlt évben – szilveszter estéje volt.
Malacka a család sikereit sorolta, Vadmalac még sa...
Paulovics Tamás: HATVANHÉT TELE
Hatvanhét tele volt, december.
Elmúlt már karácsony, korcsolyáztunk. Egy nagyfiú: a Lovász Jancsi igazi jégkorongot hozott és szájtátva néztük: milyen menő ütője volt. Én nem fértem be egyik csapatba sem.
Kicsi voltam még, lassú és ügyetlen. Így aztán egyre k...
Gergely Tamás: MEGSZÜLETETT
Vadmalacot komája túl komornak látta aznap. Mást várt, más arcot, főként, hogy lezajlottak az ünnepek.
”Hiszen megszületett!”, mondta csillogó szemmel, tréfából még el is állta az útját.
”Azzal is csak a baj van – válaszolta Vadmalac, - ki fogja szoptatni, pel...