Gergely Tamás: ELTŰNT A NAPRAFORGÓ – Mälar-parti séták 4.

Azt hittem, valaki kocsányt szúrt a homokba, annyira váratlan helyen tűnt fel, méternyire minden zöldtől. De a ”kocsány”, nőni kezdett, növény formája lett, s mit ad isten, feje, majd virága. Törpe napraforgó, amilyet a virágüzletben árusítanak.

Gondolkoztam, hogyan került ez ide? Ültette valaki? Nem valószínű, mert ha szándékos lett volna, jobb helyet választ az illető. Elszórtak egy magot? Valaki vagy valami – egy madár, de hát honnan hozta? Halászt láttam a közelben. Valószínűleg az ő zacskójából pattant ki a mag, igen, ezt már el tudom fogadni.

Szóval ott virított egy körülbelül hetven-nyolcvan centis napraforgó, bár… Éva megjegyezte, hogy nem a napra fordul. Mindegy, szép volt, napraforgó volt.
Volt, mert egyszer csak eltűnt, s én nagyon bántam, hogy nem fényképeztem le. Napokig készültem rá, mégis elmaradt.
Hova lett? Ha valaki rosszaságból csinálja, eldobja a közelben, de mi a nyomát sem találtuk.
Ha valaki letépi, marad a gyökere, szára egy része.
Elvitte valaki magának haza, ”mert szereti a szépet”? Törjön el a dereka! Az a növény nem az övé volt, engem megfosztott az örömtől, hogy láthattam. Sejtem, hogy mást is, a természetben sétálók érzékeny lelkek.

És fáj most a hiánya.

Azonkívül fáj szembesülnöm azzal a tudattal, hogy ilyen gyenge, kiszolgáltatott egy virág, egy növény. Az ember bizonyos helyzetekben.
Például megtámad a vírus. Vagy legyengülsz, ha pedig hetekig a lélegeztetőben tartanak, tanulhatsz meg újra járni.
Vagy erőszaknak esel áldozatul. Beugranak belarusz képek, hírek, például, hogy az OMON legényei tüntetőket, vagy véletlenül kiszemelteket félholtra vertek. Az egyik a barátjára várt az utcán, nem tüntetett.

Nyemcovot lelőtték. A Kreml közelében. Politkovszkaját a lakásához közel, a liftben. Navalnijt megmérgezték Tomszkban.
Somogyi Béla, a Népszava újságírója a fehérterror áldozata lett. Iszonyatosan megkínozták, szemét kiszúrták, testét a Dunába dobták. Az utcán kapták el, másodmagával, autóba tuszkolták.

Kiszolgáltatott az egyén nagyon. Növény, állat, ember.

***

Gergely Tamás Mälar-parti séták sorozatában eddig megjelent írások:

Gergely Tamás: LÚDFÉLELEM – – Mälar-parti séták 1.

Gergely Tamás: SZÁRNYASZEGETT LÚD – Mälar-parti séták 2.

Gergely Tamás: BELARUSZ – Mälar-parti séták 3.

Gergely Tamás: ELTŰNT A NAPRAFORGÓ – Mälar-parti séták 4.

Gergely Tamás erdélyi magyar író, újságíró, szerkesztő 1952. augusztus 19-én született Brassóban. Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar–francia szakos tanári diplomát (1975). Mint egyetemi hallgató részt vett a Stúdió 51 színi mozgalmában; tanári pályára lépve, előbb Tamásváralján, majd Halmiban tanított, 1979-től az Ifjúmunkás művelődési rovatának és irodalmi mellékletének szerkesztője volt.
1987-ben elhagyta Romániát és Svédországban telepedett le. A Ceaușescu-diktatúra bukása után felvette a kapcsolatot szülőföldjével, újra bekapcsolódott az erdélyi irodalmi és művészeti életbe. Újra publikál romániai magyar nyelvű lapokban (Brassói Lapok, Látó, Szabadság, Romániai Magyar Szó stb.). A stockholmi Egyetemes Magyar Képzőművészeti Egyesület (EMKES) munkáját is figyelemmel kíséri, ezen egyesület elsősorban az erdélyi és az Erdélyből elszármazott képzőművészek kiállításait támogatja. Részt vállalt az Egyetemes Magyar Képzőművészeti Egyesület Stockholm című kötetet megírásában Tar Károllyal (Lund), s Takács Gáborral (Kolozsvár), s a másik Takács Gáborral (Szentendre).

Gergely Tamás első írása az Utunkban jelent meg (1978), itt s a Korunk, Igaz Szó, Ifjúmunkás hasábjain szerepelt, közben az Igazság és Szatmári Hírlap azóta megszűnt ifjúsági oldalain (Fellegvár, Jelen) közölt. Mívesen szerkesztett és logikailag megfejthető groteszk novelláiban a beat-nemzedék elidegenedettségét és csalódottságát fejezi ki, ötletessége mögött mély emberséggel s a dolgok művészi érzékelésével.

Gergely Tamás a Lenolaj.hu oldalán megjelent összes alkotása

Gergely Tamás Vadmalac félpercesei a Lenolaj.hu oldalán

Kötetei
Módosítás (novellák, történetek, Forrás-kötet, 1981).
Latorcza kontinens: a döbbenet egypercesei. Marosvásárhely: Mentor, 1998. 88 p.
Torokcsavar (regény). Illusztráció: Maurits Ferenc. Csíkszereda: Bookart, 2010. 238 p.
Szépvölgyi mesék (meseregény Damó István rajzaival). Százhalombatta : Üveghegy, 2014. 46 p.
Vadmalac és a kitartott magas Cé (félpercesek). Százhalombatta: Üveghegy, 2015. 86 p.
Ki eteti a sirályokat? (anekdoták). Százhalombatta: Üveghegy, 2016. 134. p.
Fifi. Egy illatcsepp története (meseregény Damó István illusztrációival). Százhalombatta: Üveghegy, 2017. 38 p.
Az én Koreám (memoár). Százhalombatta: Üveghegy, 2018. 202 p.
VérHárs (két monológ). Százhalombatta: Üveghegy, 2020