2026-06-14
Próza (10 talált bejegyzések)
Gergely Tamás: ÉJSZAKA
Vadmalac nem hitt a szemének: a kert növényei megnőttek, egyik-másik a bimbóját bontogatta.
”Hát ezek éjjel is nőnek? Meg kell lesnem őket!”
Azt tervezte, hogy este kiül közéjük, hogy lássa a apró változásokat. Közben ezeken gondolkozott:
”Vannak állítólag oly...
Gergely Tamás: Pantomim
Fellépett egy nyári táborban, tulajdonképpen kötelezték - mi legyen, töprengett, mi fejez ki engem?
Álmában pantomim művész volt, amatőr, illetve az alkalom szülte, jeleneteit korábban mindössze eltervezte.
Egy fehér nejlont húzott ki a zakója jobb zsebéből, s...
Maróti Ildikó írása
Zen gondolat:
Hogy találom meg a helyes ösvényt?
Kopogtass az égen, és hallgasd a hangokat!
Azért nem árt térkép sem... Egy Kék túra alkalmával gyorsan sötétedni kezdett az erdőben, és egy kisfiú folyton lemaradt. Féltünk, hogy eltéved.
Szóltunk, hogy siesse...
Gergely Tamás: TINTAHAL
Kánikula volt, úszni mentek ki a tóra, hűsölni. Vadmalac komája közben a rádióban hallottakkal traktálta a barátját. Hogy a tintahal egészen másként gondolkozik, mint mi többiek. Mint az ember, mint az emlősök, szárnyasok, nagyon régen levált a közös fejlődési...
Gergely Tamás: TÓTÁGAS
Vadmalac különös pózban találta a komáját: két kezén állt, fejjel lefele.
– És ezt miért csinálod – kérdezte, amikor látta, hogy barátja, komája, volt elvtársa nem cigánykereket vet, hanem ez a természetes testtartása.
– Barátom, az egész világ tótágast állt, ...
Maróti Ildikó írása
Ha minden emléket meg kéne őrizni, a föld összeroskadna az emlékek súlya alatt. - olvastam valahol, és ezen gondolkodom, miközben tavaszi nagytakarítás ürügyén próbálok megszabadulni a felgyülemlett emlékektől. Érdekes múzeumi belépők, bikinik, és csak egyszer...
Gergely Tamás: A BIZALOM JEGYÉBEN
Svédországi karrieremet könyvtárosként fejeztem be egy igen neves stockholmi könyvtárban, viszont háromszáz svéd szóval a birtokomban egy sörgyárban kezdtem. Új világ volt az sok meglepetéssel, az egyik ilyen az gyári étkezde felé menet egy beugróban kialakíto...
Maróti Ildikó: Arról, hogy mi lenne jó
- Az lenne jó, ha az iskola udvarán volna egy nagy medence, és abba ugrálhatnánk fejest, azt mondják erre az időre, hogy jó idő, de szerintem nem az, mert dögmeleg van. - mondja egy szuszra a fiú, aki otthon unta magát, mert minden játékával játszott már, soka...
Barta Zsolt: Apám, a névadó
Édesapám szerette az állatokat, kiváltképp a macskákat és természetesen fenntartotta magának a jogot, hogy a frissen hozzánk került jószágoknak nevet adjon.
Nálunk nem volt Cirmi, Cila, Mica, stb., hanem a csíkos macskát nyomban kockásnak nevezte el, míg a kor...
Gergely Tamás: Morzsát szór
* Müller Jenő érszegi plébános emlékére *
Figyelmeztette, hogy ne tegye. Az elítélt morzsát szórt a madaraknak.
A foglár rájött, hogy mégis szór.
Napi kenyéradagja negyed kiló volt.
Szamosújvár, 1964.
A negyed kiló fejadagból szórt az ablakba gyûl...