2019-04-20
Próza (10 talált bejegyzések)
Gergely Tamás: NYUSZI
Vadmalac a nyulakat nem szerette. Látni se, ha egy-egy felbukkant a lakása közelében, elhajtotta.
”Hess!”
Jobbat nem tudott, hiába mosolyogtak rajta. Nem tanították meg, hogyan kell, a családban nem volt szokásos a nyulak hajkurászása.
Megértették viszont a...
Maróti Ildikó: Húsvét előtt
Előttem két kamaszfiú a sorban, testvérek lehetnek.
- Én most megbélyegezlek: irigy és szűkkeblű vagy.
- Jól van.
- Nem is állsz ki a becsületedért? Akkor még gyáva is vagy.
- Na és aztán? - kérdezi egy megvilágosodott nyugalmával a megtámadott.
- Én párb...
Gergely Tamás: ÁPRILIS 16.
Salkaházi Sára emlékére
Vadmalac az eget nézte, az volt az ő szentélye. Emlékezett.
"Azt mondta, fegyver által fog meghalni. Megsejtette. Olyan időket éltek.
Azt kérte, ehessen valamit. Az időt arra használta, hogy átadja az otthon pénzét. Tudta, hogy vis...
Fellinger Károly: NAPSUGÁRKISASSZONY
Hol volt, hol nem volt, megszületett végre Napsugárkisasszony, akit a tündérek küldtek a tarka mezők, mézillatú virágok és jámbor tekintetű állatok védelmére. Édesanyja nagypénteken, majd Szent György napján kukoricaszemmel a tenyerében megmosdatta a Kis−Duna ...
Maróti Ildikó: Az életről
Ez az élet nekem nagyon kész. Halok meg.- ezt mondja a mindig kiegyensúlyozottnak tűnő, jól táplált fiú. Nincs egyedül, osztálytársa, aki télen Ausztriában síelt, nyáron is külföldön fog nyaralni, az élet értelmetlenségét annyit hangoztatta, hogy pszichológust...
Fellinger Károly: A CIGÁNYOK ŐSEI
Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy szegény kosárfonó a feleségével és tizenkét éhező gyerekével. A kosárfonó meg a felesége olyan nehezen keresték meg a betevő falatot, hogy az Atyaúristen megsajnálta őket. Üzent hát a diószegi pappal, hogy másnap látogat...
Gergely Tamás: VILÁG BAJA/Csér csármál
- Pedig én olvasok is – mondja nekiveselkedve a Koma.
- Olvasol – válaszolja Vadmalac - nem is keveset.
A tóparton állnak. Előttük, köröttük csérek csármálnak az odadobott kenyérhéj felett.
- És kíváncsi vagyok minden újra.
- Tanúsítom.
Hegyes a vörös cső...
Cselényi Béla: A denevéres nap
Volt egyszer egy denevérünk. Négy-öt éves lehettem. Nyár volt. Mentünk fagylaltozni. A bátyám ideadta a denevért, hogy tartsam, amíg ő betér a cukrászdába. Ott álltam A Három Nyuszihoz címzett cukrászda előtt mezítláb, rövidnadrágban, kezemben a denevérrel. Cs...
Maróti Ildikó: A világról
"Berendeztem én már a világom
és kirándulok benne, mint egy bölény..."
Énekelték két évtizede Kispálék, és tényleg berendeztük így-úgy mindannyian, ti is, akik ismerőseim vagytok.
Ha arra a rabati parkra gondolok Marokkóban, ahová már reggel elkezdtek gyüle...
Fellinger Károly: Ilka vára
Aszögtől főszögig nincs olyan ember, aki ne hallott volna a kacsalábon forgó Ilka váráról. Hány és hány kisgyerek settenkedik el még ma is a vár helyére, kincsekről álmodozva, hátha ráakad ott egy aranykardra vagy egy aranyérmére.
Az egyre fogyó erdőből az ár...