Gergely Tamás: SZÜRKE GÉM ÚJRA – Mälar-parti séták 28.

Én sirálynak néztem a fölöttünk szálló madarat, amelyik végül a vízre ereszkedett. Sirály, amelyik csőrében nagy ágat visz, ez volt az érzésem. Soha nem láttam akkora ágat sirály csőrében, mégis el tudtam képzelni. Éva vette észre, hogy nem sirály az illető, hanem egy gém. Azaz nem ”egy gém”, hanem nyarunk szürke géme, az, amelyik a ludak között olyan jól érezte magát. Illetve a háromszáz lúdból álló seregben olyan természetesen elvegyült.

Eltűnt egy idő után, a ludakkal egyszerre, arra következtettem ezért, hogy velük együtt szállt el melegebb vidékre. De hát látjuk, hogy nem így történt. Gémünk maradt.

Mi másra gondolhatnék, mint hogy valamilyen módon elszakadt sajátjaitól, rákényszerült, hogy a Mälar-parton húzza meg magát. Vagy egyéni döntése volt, hogy itt vészelje át a telet, mert úgy értelmezte a megváltozott időjárási körülményeket, hogy a gémeknek maradniuk kell… ki tudja?

Kele jut eszembe Gémről Fekete István gólya hőse, amelyiknek sebzett szárnya miatt meg kell szakítania vándorútját. Ember sebezte meg, s hogy nem pusztult el, ahhoz más ember segítőkészsége szükségeltetett.

Mintha magát, saját sorsát írta volna meg a Kele szerzője… Zsellérek című könyvében a magyarországi proletárdiktatúráról írt kendőzetlenül, s ezt nem bocsátották meg neki a sztálinisták. Az ÁVÓ vette ”kezelésbe”. Úgy elverték, hogy fél szemét vesztette meg fél veséjét, s végül egy kocsiból kidobták. Lehet, hogy halottnak tartották, ismeretlen járókelők szedték össze. Majd mikor feketelistára került, íróbarátok segítették. Állatokról szóló ifjúsági regényeit közölték, a Kele címűt például, hogy anyagilag talpra álljon.

Én ezt sokáig nem tudtam. Hozzánk Erdélybe szelektíven érkeztek magyarországi hírek, nagyon megszűrve. A távolság által is cenzúrázva. Szelektív volt, talán még ma is az, a magyarságtudatom.

Kele is helyrejött, a visszafele úton már társai között repült meggyógyulva.

Vajon gémünkkel mi lesz? Kibírja a telet a Mälar-parton?

***

Gergely Tamás Mälar-parti séták sorozatában eddig megjelent írások:

Gergely Tamás erdélyi magyar író, újságíró, szerkesztő 1952. augusztus 19-én született Brassóban. Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar–francia szakos tanári diplomát (1975). Mint egyetemi hallgató részt vett a Stúdió 51 színi mozgalmában; tanári pályára lépve, előbb Tamásváralján, majd Halmiban tanított, 1979-től az Ifjúmunkás művelődési rovatának és irodalmi mellékletének szerkesztője volt.
1987-ben elhagyta Romániát és Svédországban telepedett le. A Ceaușescu-diktatúra bukása után felvette a kapcsolatot szülőföldjével, újra bekapcsolódott az erdélyi irodalmi és művészeti életbe. Újra publikál romániai magyar nyelvű lapokban (Brassói Lapok, Látó, Szabadság, Romániai Magyar Szó stb.). A stockholmi Egyetemes Magyar Képzőművészeti Egyesület (EMKES) munkáját is figyelemmel kíséri, ezen egyesület elsősorban az erdélyi és az Erdélyből elszármazott képzőművészek kiállításait támogatja. Részt vállalt az Egyetemes Magyar Képzőművészeti Egyesület Stockholm című kötetet megírásában Tar Károllyal (Lund), s Takács Gáborral (Kolozsvár), s a másik Takács Gáborral (Szentendre).

Gergely Tamás első írása az Utunkban jelent meg (1978), itt s a Korunk, Igaz Szó, Ifjúmunkás hasábjain szerepelt, közben az Igazság és Szatmári Hírlap azóta megszűnt ifjúsági oldalain (Fellegvár, Jelen) közölt. Mívesen szerkesztett és logikailag megfejthető groteszk novelláiban a beat-nemzedék elidegenedettségét és csalódottságát fejezi ki, ötletessége mögött mély emberséggel s a dolgok művészi érzékelésével.

Gergely Tamás a Lenolaj.hu oldalán megjelent összes alkotása

Gergely Tamás Vadmalac félpercesei a Lenolaj.hu oldalán

Kötetei
Módosítás (novellák, történetek, Forrás-kötet, 1981).
Latorcza kontinens: a döbbenet egypercesei. Marosvásárhely: Mentor, 1998. 88 p.
Torokcsavar (regény). Illusztráció: Maurits Ferenc. Csíkszereda: Bookart, 2010. 238 p.
Szépvölgyi mesék (meseregény Damó István rajzaival). Százhalombatta : Üveghegy, 2014. 46 p.
Vadmalac és a kitartott magas Cé (félpercesek). Százhalombatta: Üveghegy, 2015. 86 p.
Ki eteti a sirályokat? (anekdoták) Százhalombatta: Üveghegy, 2016. 134. p.
Fifi. Egy illatcsepp története (meseregény Damó István illusztrációival). Százhalombatta: Üveghegy, 2017. 38 p.
Az én Koreám (memoár). Százhalombatta: Üveghegy, 2018. 202 p.
VérHárs (két monológ). Százhalombatta: Üveghegy, 2020