Gergely Tamás: ÉVA TAKARÍT/ADHP – Mälar-parti séták 37.

Felfedezi a Mälar-partot pásztázó szemem, hogy valahol a rétet kettészelő ösvényen túli fertályban az egyik asztal körül szemét van kiontva. Egészen pontosan két rácsos fémasztal egymás mellé húzva, körülötte a vacsora(?) maradványai a földön szétszórva, lepedőnyi papírdarabok, valószínűleg abba csomagoltak. Egy nagycsalád vacsorájának a nyoma. Bár tetemes a távolság odáig, látom, hát zavar. Száradjon le a keze annak, aki nem szedte össze! – átkozódom. Pedig tíz lépésre tőle szemétkosár, s ha az megtelne, belátható részen négyszer három nagy kapacitású szemetes. Száradjon le a keze, sőt: dögöljön meg!
Ráfér a takarítás a Mälar-partra – már napok óta várom azt az idősebb svédekből álló csoportot, amelyik évente átfésülte a Rétet s a Kerek erdőt. Önszántukból vagyis puszta lelkesedésből takarítják azt, amit mások eldobtak. Hogy olyan legyen az ország, mint egy otthon, amiben jól érezzük magunk. “Folkhemsanda”. Milyen szép volt, s milyen rég volt! Változtak az idők, változik Svédország. Lehet, hogy ebben az évben már nem is járnak körbe. Mert öregek, mert belefáradtak.
Körülöttünk is megszaporodott a szemét. Pedig félrehúzódtunk, a Kerek erdő szélén egy alkalmi ülőkén, egy rönkön ülünk, de még itt is megjelent pár nájlonzacskó, csomagolópapír, eldobott szalvéta. Engem zavar, de én a más szemetét nem takarítom el, egyrészt nem akarok betegséget felszedni, másrészt nem az én feladatom. Én nem szemetelek, részemről annyi legyen elég. Zavarja viszont Évát, pár nap után tiszta zacskót hoz hazulról, azt a kezére húzza kesztyűként, majd egy másik zacskóba összegyűjti, amit a közvetlen környezetünkben talál. Szép minden, s újra a virágokat, a készülő pázsitot látjuk, az avar megszáradt levelei fölé emelkedő sárga tyúktaréjt, kékilonkát, újabban megjelent a szellőrózsa, sőt, hogy honnan, nem tudni, egy csalán is készül. Olyan apró, még nem tudjuk, hogy nagycsalán vagy árva fajta.
Takarítani kellene! Nemcsak a Mälar-parton, s abban az országban, ahol élek, hanem a világon. Írtam pár évvel ezelőtt, amikor még humorizálásra vetemedtem, egy abszurd szöveget – a Lenolaj is közölte A diktátorhormon címen –, amelyikben azt ajánlom, hogy szedjék össze diktátorok csontját, őröljék meg, vonják ki belőlük azt a vírust, amelyik a gonoszságot okozza, állítsanak elő annak alapján antivírust, amit szerte a világon szórjanak szét, többet ne teremjen a Föld szemetet. Anti Dictator Hormon Projekt (ADHP) lenne az akció neve. No, arra még én is beneveznék! Van otthon egy kék gumikesztyűm, amit takarításkor használok, azt például nem sajnálnám arra a célra.

***

Gergely Tamás író, újságíró, szerkesztő. 1952-ben született Brassóban, ott végezte középiskolai tanulmányait, majd Kolozsváron szerzett magyar-francia szakos diplomát. A Szatmár megyei Tamásváralján tanárkodott, Bukarestben volt újságíró nyolc éven át. 1987-tõl Svédországban él.

Forrás-kötete a Kriterionnál jelent meg, második könyve a Mentornál Módosítás címmel, már a ’89-es változás után. Az utóbbi években az Üveghegy közli gyermekeknek írt meseregényeit illetve felnőtteknek szánt prózáját. Tíz éve publikál a Lenolajban, elsősorban félperceseket.

Gergely Tamás a Lenolaj.hu oldalán megjelent összes alkotása

Gergely Tamás Vadmalac félpercesei a Lenolaj.hu oldalán

Gergely Tamás alkotásai megvásárolhatók itt.

Gergely Tamás Mälar-parti séták sorozatában eddig megjelent írások: