Gergely Tamás: HARANG HANGJÁT – Mälar-parti séták 44.

Mi ugyanott ülünk: a kedvenc rönkön a Kerek erdő szélén, a Rét közvetlen közelében, a hang az új. A szél hozza el ide a harang hangját, melyiket: Vällingby ide légvonalban 4-5 kilométer, nem valószínű, hogy onnan származik, hogy tehát a Szent Tamásról elnevezett templom harangját hallanánk, vagyis inkább a másik, a viszonylag közeli a Hässelby strand központjában álló templom hangját, vagyis a ”miénkét”. Nem vagyunk a Svéd Egyház tagjai, viszont miénk az újonnan kialakított terecske, tér, hát akkor miénk a temploma is.
Szép a harang hangja, s ahogy foszlányokban, hangszalagokban érkezik, nem is erőszakos, továbbá váratlan megjelenése a természetben még kellemessé is teszi.
Talán azért bűvöl el, mert behozza a Rétre a társadalmat. Nemcsak a garázs az ”emberiség” itt, nemcsak a közeli háztömbök felől érkező állandó kopácsolás (az egész sort felújítják), hanem most már a lelki támaszként érkező hang is, majdhogynem zene.
Úgy érzem, mi is hozzá tartozunk, hívőknek nem számítjuk magunkat, de ahhoz a kultúrához kötődünk. Déli harangszó a Kárpát-karéjban, vasárnapi istentiszteletre hívás, viharfelhők szétverése harang hangjával, stb. A harangszó talán nem vallásos…
Azt hiszem, a svédek is így vannak ezzel: templomba nem járnak, csak egy kis hányaduk, többnyire ha a gyereket keresztelni kell, vagy a nagyszülőt temetni, de ha el akarná valaki venni tőlük a harangozást, akkor foggal és körömmel védenék.
Ahogy az idő melegszik, s mert a pandémia kiűzte a híveket a templomcsarnokból, papostul kint ülnek a templom előtt a téren. Kávét iszogatnak, amit a pap szolgál fel vagy a kispap, néha “bullé” is jár hozzá, azaz sütemény. Jól elvannak, de hát nem Jézus a téma, inkább hétköznapjaik eseményei. Társaság kell nekik nyolcvan és a halál között.
Minket is hívott a pap – kávézni. Mi illedelmesen visszautasítottuk. Nem erőlködött.
Tyringében is hozzánk szólt egy vallásos ember, egy Jehova tanúja. A lapot, az Amerikában szerkesztett, több nyelven terjesztett lapjukat akarta előbb eladni nekünk, majd elajándékozni. Kevés akkori svéd szavunkkal finoman elutasítottuk, megértette. Haladt tovább a kihalt vasárnap délutáni utcán.
”Hát kik is vagyunk?” – teszem fel magamnak a kérdést. Hogy se ide, se oda nem tartozunk, lelkünk összetartani se vallásos, se vasárnap délutáni baráti társasághoz tartozni sem akarunk.
Írunk, olvasunk, egymás társasága elég? A kíváncsiság, a világ megértésének az igénye…?
Egy társadalmat otthagytunk, mert nem éreztük jól magunk benne, mert az a belénk nevelt morális tartás megsemmisítésére törekedett. A mostanihoz kezdettől igyekeztünk alkalmazkodni. Eggyé válni vele. Talán sikerült.
Percek telnek el, és még mindig harangoznak. Déli tizenkettőkor itt nem szoktak. Akkor temetésre hív a harang?

***

Gergely Tamás író, újságíró, szerkesztő. 1952-ben született Brassóban, ott végezte középiskolai tanulmányait, majd Kolozsváron szerzett magyar-francia szakos diplomát. A Szatmár megyei Tamásváralján tanárkodott, Bukarestben volt újságíró nyolc éven át. 1987-tõl Svédországban él.

Forrás-kötete a Kriterionnál jelent meg, második könyve a Mentornál Módosítás címmel, már a ’89-es változás után. Az utóbbi években az Üveghegy közli gyermekeknek írt meseregényeit illetve felnőtteknek szánt prózáját. Tíz éve publikál a Lenolajban, elsősorban félperceseket.

Gergely Tamás a Lenolaj.hu oldalán megjelent összes alkotása

Gergely Tamás Vadmalac félpercesei a Lenolaj.hu oldalán

Gergely Tamás alkotásai megvásárolhatók itt.

Gergely Tamás Mälar-parti séták sorozatában eddig megjelent írások: