Gergely Tamás: KRÚ. KRÚ! AVAGY: KI FEJTI MEG A VARJÚNYELVET? – Mälar-parti séták

Várjuk a fecskéket. Május végén jönnek meg, legalábbis ha a tavalyi menetrend szerint repülnek. Most március 6-át írunk , tehát a jövetelükig, az első Csí-csíig el kell telnie tíz hétnek. Ezért csak gondolatban pásztázzuk az eget, ha fel-felnézünk, az nem a fecskék miatt van, hanem arra keressük a választ: kibújik-e a felhőréteg mögül a nap?
Kibújik, kibukkant, már a Mälar felé vezető sétányon járunk, padot keresünk, de itt fúj a szél. Meghalljuk ekkor a madarakat. Azaz egyfajta madár tölti meg itt a leget: a varjú. Krá! Krá! – amit hallunk, tehát nem kár!, ahogy Arany János írta. Rosszul hallanám? Hallgatózom – tisztán Krá. Hanem ahogy a sétányon a kanyart bevesszük, a közeli fákról egy különös válasz érkezik a Krára: Kugy!
Hm. Csodálkozom, ilyet eddig nem hallottam. Márpedig a Kugy nyilvánvalóan válasz a Krá-ra. Előbb arra gondolok, hogy beteg a válaszadó. Néha megesik, hogy bereked egy madár, azaz megváltozik a hangja, valami más ártalom éri a torkát, de hát ez egy tiszta Kugy, öblös, meleg hang, egészen megváltozik tőle a hangulat a rétnek abban a sarkában. A lejtős részen.
Jó. Átkelünk a Kerek erdőn, letelepszünk a megszokott helyünkre, a dobogón felállított padok egyikére, hát itt is madárdal köti le a figyelmünk. Csik-csik, mi lehet? Nem látjuk a madarakat, csak halljuk a hangjuk. Itt a tavasz, világos, talán ezt dalolják. Cinkék? – kérdezem magamtól. Azt már tapasztaltuk, hogy madárvándorlásnak vagyunk a szemtanúi: a korábban említett rét meg a Mälar-parti lapály között a bozótban hol verebek zsinatolnak, hol feketerigók röpülnek ki onnan a vízpartra. A réten gyakran együtt tépik a füvet, lakmározzák a tölgy makkját a varjak a szarkákkal, a lapályon feltűnnek néha a sirályok, ősszel a ludak. Most tehát a cinkék lennének soron? Húznak fel délről északabbra, mivel megenyhült az idő?
A nap süt tovább, mi Évával a fapadon napfürdőzünk. Ez az első alkalom ebben az évben, éppen ezért nem süttethetjük magunkat bármilyen hosszú ideig, elindulunk hát hazafele. Visszajutunk a varjakhoz. Tapasztalom, hogy Kugy nincs, elszállt vola? Otthagyta volna, ha ő a tojó, a hímet? Amelyiknek megváltozott még a károgása is: nem Krá-krázik, az új hangösszetétel: Krú! Krú!
Töprengek, ez mi lehet? Talán hogy: miért hagytál el? Vagy: minden a régi?
Ki érti? Ki fejti meg a varjak nyelvét? Ami talán a mandarin nyelvnél is nehezebb, bár annak állítólag négy tónusa van. A thai nyelvnek pedig öt, s mondják, hogy a kantoninak még több. Jézus!
És ezek – mármint a varjak – megértik egymást?

***

Gergely Tamás író, újságíró, szerkesztő. 1952-ben született Brassóban, ott végezte középiskolai tanulmányait, majd Kolozsváron szerzett magyar-francia szakos diplomát. A Szatmár megyei Tamásváralján tanárkodott, Bukarestben volt újságíró nyolc éven át. 1987-tõl Svédországban él.

Forrás-kötete a Kriterionnál jelent meg, második könyve a Mentornál Módosítás címmel, már a ’89-es változás után. Az utóbbi években az Üveghegy közli gyermekeknek írt meseregényeit illetve felnőtteknek szánt prózáját. Tíz éve publikál a Lenolajban, elsősorban félperceseket.

Gergely Tamás a Lenolaj.hu oldalán megjelent összes alkotása

Gergely Tamás Vadmalac félpercesei a Lenolaj.hu oldalán

Gergely Tamás alkotásai megvásárolhatók itt.

Gergely Tamás Mälar-parti séták sorozatában eddig megjelent írások: