2020-10-22
Vadmalac félpercesek (10 talált bejegyzések)
Gergely Tamás: BUBORÉK
”Meghalt bennem a gyermek!”, kiáltott fel Vadmalac. Gondolatban csak, ám elkeseredett-őszintén. Félreértés ne essék, Vadmalac kan, s már korban is előrehaladott, szisszenetét úgy értette, hogy elvesztette játékosságát, gyermeki kíváncsiságát, agya szürke felnő...
Gergely Tamás: ELILLANT
– Így ni – mondta a Koma –, egyből kikapta! Mutatta is: nyoma sem maradt, szélsebesen eltűnt.
Az Időről volt szó, hogy az az éveket, a Koma éveit, mintha két kezében tartotta volna a károsult, eltüntette.
Ha felháborodott volt a hangja az előbb, mire megemés...
Gergely Tamás: Október 6.
Vadmalac azon töprengett, hogy neki kötél vagy golyó járna…
Félt mind a kettőtől. Egyrészt egy filozofikus félelem tartotta fogva, hogy valami véget ér. Valami, aminek nem szabad.
Másrészt a fizikai fájdalomtól őrült meg.
“Feláldoznád az életed?”, kérdezte ...
Gergely Tamás: FÉLMOSOLY
A kiindulópont, illetve alapjelenet az volt, hogy Malacka megsimogatta Vadmalac arcát. Attól a megsimogatott elmosolyodott, és behunyt szemmel, s már félálomban a mosolya lassan húzódott vissza. Fokozatosan.
Amiből Vadmalac filozófiát csinált másnap: kérdezte...
Gergely Tamás: ERGO
Kedvenc fotelében terpeszkedett, az ablakon keresztül a kis juhart bámulta, az a könnyű légmozgástól épp himbálózott.
Nem forgott a fotelben, Vadmalac, még a fejét sem fordította.
”Ha teljesen mozdulatlan maradok – mondta magának –, az Idő nem vesz észre. El...
Gergely Tamás: VADMALAC MEG A MANNA
A szőlőgerezdet Vadmalac a feje fölé tartotta, fektében. Talán mert a fény úgy átvilágította, s neki így jobban esett.
Komája eképpen kommentálta a dolgot:
– Szőlőt eszel, nem mannát?
Azt értette rajta, hogy lealacsonyodik a mindennapihoz. Volt benne kis ug...
Gergely Tamás: SZIRMOK KÖZT
Gyengék voltak az idegei aznap, Vadmalac a legszívesebben eltűnt volna a föld felszínéről. De legalábbis… Úgy képzelte el, hogy ha a patáját behúzza, elfér egy virág szirmai közt. Mint egy valódi Hüvelyk Matyi. Rózsára gondolt, fehérre, hogy a szín nyugtassa. ...
Gergely Tamás: FENNKÖLT
Vadmalac meg Malacka a nyarat a Tó partján töltötte a vadrucák meg a vadlibák társaságában. Néha feléjük szállt egy-egy szitakötő, nem sok, mivel a víztől elég távol telepedtek le.
Ám egyszer csak feltűnt a parton valami különös. Malacka látta meg a kecsesen ...
Gergely Tamás: Lelke rajta
Vadmalac azt olvasta, hogy aznap van a fotográfia napja. Az üstökéhez kapott:
”Akkor sietnem kell!”
Szólt Kismalacnak, hogy készítse elő a fényképezőgépet, Malackát meg megkérte, fésüljön neki olyan frizurát, ami rá jellemző, hiszen megismerte őt az évek sor...
Gergely Tamás: ELMOSOLYODOTT
Az írógépnél ült, s éppen lazított. Ahogy a bal csuklóját megmozdította, enyhe fájdalmat érzett.
”Reuma? – gondolta. –Vagy mert öregszem?”
Így töprengett tovább, az égiek felé fordulva:
”Eképpen sújt a sors?”
Odakint közben kisütött a Nap. Vadmalac is elmo...