Gergely Tamás: ZSIVÁNYTANYA? – Mälar-parti séták 66.

Előbb csak a tenyérnyi tisztás tűnt fel. A Kerek erdő szélén, ott, ahol a tóparti ösvény meghajlik. Néhányszor felmentünk oda, alig pár lépésnyire az ösvénytől található, onnan néztük a tavat, a szemközti szigetet, az előttünk elhaladó vízi forgalmat.
Viszont feltűntek elhajított és kiürített italos flaskák, gyérültek hát a látogatásaink a tisztáson. Aztán néhány farönk jelent meg, gondolom, a Kerek erdő frissen vágott fáiból, talán a favágók görgették oda őket?
Nem sokkal később valakik kettéhasították a rönköket, majd azokat egymáshoz illesztve egy asztal képe rajzolódott ki. Elkészült végül egy asztal, és tartozott hozzá két pad. Tartozik, mert az építmény ma is áll. Csak a használóit nem látjuk soha. Bevándorló férfiak készítették volna maguknak? Megjelennek, birtokba veszik egy-egy munkanap után? Ott találkoznak? Esetleg ajándék részükről a számukra idegen társadalomnak.
Minthogy a helyet is jól választották meg, impozánssá válik a szerkezet. Egyes templomok helyének a megválasztása ilyen szerencsés. Például a stockholmi Oden téren a Vasa Kyrka ilyen. Már egy kilométerről látni, sokkal nagyobbnak tűnik, mint amilyen a valóságban. Impozáns, bár nem tudom feledni a bolgár származású Maja Spasova csillogó szobrát sem egy franciaországi vulkán (Puy de Tartaret) tetején. Kidolgozása olyan, hogy tükröződik benne a hegy meg az ég. Meditálásra alkalmas. Arra szólítanának fel a Mälar-parti ácsok is?
S mert Romániából jövünk, eszembe jut Constantin Brâncusi szobra, a Hallgatás asztala. Kőasztal tizenkét kőszékkel, ahová szimbolikusan le lehet ülni és meditálni. A szobrász az első világháború emlékére készítette, de hát háború, az ma is van, szinte ciklikusan ismétlődik…
Nem sokat tudunk a Kerek erdő ácsairól. Illetve semmit. Mégis… Egy idő után egy csónakot vettünk észre a part közelében. Vízben áll a csónak derékig, sőt, a mínusz tíz fokos hidegben a vize befagyott. Vagyis használhatatlan a csónak, de akkor mit keres ott? Ugyanazon emberek szerzeménye? Gyanús, ahogy a sás között el van helyezve, egy rönk mellette talán arra szolgált, hogy ki- meg beszálljanak a segítségével. Ami a képet végképp rontja: egy nagy kék műanyag szatyor jelent meg, ismeretlen tartalommal, az is a vízbe süllyesztve, És még egy mentőöv kellemetlenkedik mellettük. Olyan, ami a közeli strandokon kifüggesztve áll, hogy ha valaki segítségért kiáltana. Hogy kerül az oda? Lopott, nyilván. Ki lopta? Köze az asztalhoz van-e? Kik ezek, akik itt a ”sötétben” vagyis a sétálóktól függetlenül, azokat kerülve ténykednek? Zsiványtanya lenne az általunk impozáns építményként kezelt alkotás?

***

Gergely Tamás író, újságíró, szerkesztő. 1952-ben született Brassóban, ott végezte középiskolai tanulmányait, majd Kolozsváron szerzett magyar-francia szakos diplomát. A Szatmár megyei Tamásváralján tanárkodott, Bukarestben volt újságíró nyolc éven át. 1987-tõl Svédországban él.

Forrás-kötete a Kriterionnál jelent meg, második könyve a Mentornál Módosítás címmel, már a ’89-es változás után. Az utóbbi években az Üveghegy közli gyermekeknek írt meseregényeit illetve felnőtteknek szánt prózáját. Tíz éve publikál a Lenolajban, elsősorban félperceseket.

Gergely Tamás a Lenolaj.hu oldalán megjelent összes alkotása

Gergely Tamás Vadmalac félpercesei a Lenolaj.hu oldalán

Gergely Tamás alkotásai megvásárolhatók itt.

Gergely Tamás Mälar-parti séták sorozatában eddig megjelent írások: