2026-08-10
próza 10
Gergely Tamás: MADÁR SZÁLL
Költői volt a Koma aznap. Sőt: költő, Vadmalac ezt állapította meg.
Amikor ugyanis azt ecsetelte, hogy miért állt be a tüntetők közé, bár eredetileg sétálni indult, így fogalmazott:
– Úgy éreztem, hogy egy madár akar kiszállni, amelyik addig a mellkasomba volt...
Maróti Ildikó írása
Az út során az ablakon kibámulva, villámgyorsan változó képkockák között hirtelen egy helységnév villant fel: Reménypuszta. Emésztgetjük a szóösszetételt.
Remény, ami nélkül nincs élet, puszta, ahol meg viszont semmi sincs. Végletes, furcsa szókapcsolat. És ak...
Gergely Tamás: KÖRTÉVEL BESZÉLGET
Miközben a gyümölcsöt szeletelte, beszélt hozzá. Hogy milyen szép színe van, a piros árnyalataiban játszik a dolmánya, hogy érett. Az első falat után dicsérte az aromáját. Hogy azt a kis barna karikát a külsejéről levágjuk, és akkor mindenestől ehető.
Komája n...
Gergely Tamás: ELMOSOLYODOTT
Az írógépnél ült, s éppen lazított. Ahogy a bal csuklóját megmozdította, enyhe fájdalmat érzett.
”Reuma? – gondolta. –Vagy mert öregszem?”
Így töprengett tovább, az égiek felé fordulva:
”Eképpen sújt a sors?”
Odakint közben kisütött a Nap. Vadmalac is elmosoly...
Gergely Tamás: Vadmalac a strandon
Vadmalac úgy érezte, eggyé válik a természettel.
A víz ugyan hűvös volt, de azt is szerette. A pázsiton ludak legeltek, válogatás nélkül szartak a zöldre, de nem zavarta, ugyanis egy helyre tartozott számára minden aznap.
Mintha az egész a lelkébe költözött vo...
Andrassew Iván: A lepke
Ha nem vigyázol, mint az árnyék, úgy maradsz. Lepke is kerül.
Voltak napok, bizonyságul, amikor a szerelmes lepkék az arcunkra szálltak. Alkonyig a fejünk körül keringtek, az orrunkra ültek, tárogatták szárnyaikat, mintha csak véletlenül, szárítkozás végett a ...
Gergely Tamás: ÁRNYÉK
Szünetet tartottak, Vadmalac meg a komája. A nap sütött, ám ők az épület árnyékában hűsöltek. A fény a párhuzamos épületről érkezett, azt telibe találta a nap.
Hanem annak a falán hirtelen valami lezuhant. Azaz úgy látták, hogy zuhan. Vadmalac hamar rájö...
Gergely Tamás: VIDÁM MESE
Malacka arra kéri, meséljen valami vidámat. Oldják fel vele az aznapi feszültséget.
Vadmalac mit meséljen, azt, ami vele, illetve a horizontjában megtörtént, ő maga látta:
Állt a drótkerítés egyik oldalán egy szarka. Dehogy állt, állandó mozgásban volt, kapir...
B. Tomos Hajnal: Újra együtt, avagy történet az egyetemes nyelvről
Virágpompás lugasunkban üljük körül a tizenkét személyes asztalt, no meg a nagy tálcákon illatozó rostélyost. Mintha mindünk egyszerre szeretne válaszolni az ilyenkor szokásos “namiújságnálatok”-szerű kérdésekre. Az “Államokból “hazalátogató lányom, csak angol...
Maróti Ildikó: Prüdériáról és brutalitásról
A prüdéria, írta Jung, mindig brutalitást takar, addig van szükség rá, amíg föl nem fedezzük a bennünk rejlő vadállatot, és meg nem tanuljuk ténylegesen kordában tartani.
Egyetlen tanárom volt, akit kifejezetten utáltam, mert mindig a szoknyánk hosszával volt ...