2019-04-16
próza 10
Fellinger Károly: NAPSUGÁRKISASSZONY
Hol volt, hol nem volt, megszületett végre Napsugárkisasszony, akit a tündérek küldtek a tarka mezők, mézillatú virágok és jámbor tekintetű állatok védelmére. Édesanyja nagypénteken, majd Szent György napján kukoricaszemmel a tenyerében megmosdatta a Kis−Duna ...
Maróti Ildikó: Az életről
Ez az élet nekem nagyon kész. Halok meg.- ezt mondja a mindig kiegyensúlyozottnak tűnő, jól táplált fiú. Nincs egyedül, osztálytársa, aki télen Ausztriában síelt, nyáron is külföldön fog nyaralni, az élet értelmetlenségét annyit hangoztatta, hogy pszichológust...
Gergely Tamás: VILÁG BAJA/Csér csármál
- Pedig én olvasok is – mondja nekiveselkedve a Koma.
- Olvasol – válaszolja Vadmalac - nem is keveset.
A tóparton állnak. Előttük, köröttük csérek csármálnak az odadobott kenyérhéj felett.
- És kíváncsi vagyok minden újra.
- Tanúsítom.
Hegyes a vörös cső...
Maróti Ildikó: A világról
"Berendeztem én már a világom
és kirándulok benne, mint egy bölény..."
Énekelték két évtizede Kispálék, és tényleg berendeztük így-úgy mindannyian, ti is, akik ismerőseim vagytok.
Ha arra a rabati parkra gondolok Marokkóban, ahová már reggel elkezdtek gyüle...
Maróti Ildikó: Zsá
Zsá, az azt jelenti, igen. Hogy milyen nyelven, azt sose tudom meg, hacsak ti meg nem mondjátok.
Egy zajos bevásárlóközpontból menekülök el, ott hallottam. Arisztotelészre gondolok, aki azt vallotta, hogy a bölcs ember ösztönszerűleg igénytelen, mégis gyakran...
Gergely Tamás: ÁPRILISNAK BOLONDJA
”Na képzeld el!, meséli felháborodva Vadmalacnak a komája, azt mondták, hogy ha felmászok a toronyba, kakukktojásra lelek…”
”És?”
”Hát fent nem egy rút varjú fogadott?! Úgy megkárogott, majd leestem!”
Vadmalac elröhintette magát: ”Hát nem kell olyan naivnak...
Gergely Tamás: HÍD
Vadmalac Komája orvosnál járt, a nagyváros másik végében, speciális eset.
Hazaérkezve kérdi a mentorától:
- Mi egy híd?
- Kapcsolat, válaszolja Vadmalac.
Ám itt nem szakad meg a konverzáció. A Koma mondja:
- Mind ezt papoljátok, de ha nekem nem kell kapcs...
Para Olga: Gyermekkor – Felhők nélkül
Felsejlik előttem, mint lenge fátyolon át, s ez a fátyol leheletfinom és színes, csak csupa eleven piros, lila és rózsaszín. Olyan elevenen lengeti e fátyolt most az emlékezet, mint amilyen elevenen mászkáltunk fel az istálló padlására szappanbuborékokat erege...
Gergely Tamás: EMPÁTIA
A víz – mondja Vadmalac, mint egy kinyilatkoztatást.
Maga is meglepődött, azon, hogy kimondta, azon, hogy megfogalmazódott benne.
Az úgy történt, hogy komája összehordott hetet-havat, s azzal zárta a zavaros szóáradatot, hogy ő egy svájci erdőben szeretett v...
Gergely Tamás: Fifi a lakásunkban
Bizony elég rég, húsz éve lehetett, hogy írtam egy hosszú mesét, meseregényt egy illatcseppecskéről. Råckstában laktunk éppen, ki-kisétáltunk a Mälar partjára, ott pillantottam meg egy tavaszi nap a vörös áfonya készülő termését.
Lélekben is közel álltam hozz...