2018-12-08
próza 10
Maróti Ildikó: A reményről és a vágyakról
Ajándékozz reményt! - olvasom egy aluljáróban, a gitározó srác mellett, aki szintén reménykedik, hogy megtelik a sapkája apróval.
Rilke írta "Sohase feledd, hogy kívánj magadnak valamit! Ebbe sohase szabad belefáradni. Beteljesedés, azt hiszem, nem létezik, d...
Fellinger Károly: A SZOLGÁLÓLEGÉNY ARANYA
Ha hiszitek, ha nem, túl az üveghegyen, ott, ahol a kurta farkú malac túr, vagyis a nevezetes Kenderközben élt egy Farkas nevű ember, aki a Vágfarkasd nevű falut alapította. A kender hegyén egyensúlyozó apró kenderikéről is elnevezhették volna a falut, vagy a ...
Gergely Tamás: ANEMONE, KÖZÖS
Ha jobb lábát a balon keresztülveti, ezeket látja: 1. kinyílt szirmú anemone; 2. kávéscsésze, ültében megmutatkozik neki arról ennyi betű: MSTERDAM; 3. kis méretű csergőóra, kilenc múlt három perccel, amit a mánusok mutatni engednek: SEI, majd ugyanazon szó vé...
P. Pálffy Julianna: Késő(k)
Alexa nyugtalanul ébredt, érezte, hogy a tompa, féloldalas fejfájás biztos előjele már kezdődő migrénjének. Vibrált körülötte a levegő, ilyenkor jobb volt minél távolabb maradni tőle. Idegesítette az előtte álló délután. Az ünnep második napját – szokás szeri...
Gergely Tamás: HEIKKI…
…a főnököm volt a stockholmi sörgyárban.
Egyszer rám bízott egy kezdőt, tanítsam be. Egyelőre “lógós lovak” voltunk, néztük, más hogyan dolgozik. Éppen a ládázógép előtt ülünk, amikor megjelenik Heikki és feltesz a felénk mozgó futószalagra, vagyis a feltöltö...
Boér Péter Pál: Móres
– Emberek, mars fel a remorkára*! – dörrent oda meglehetősen barátságtalan hangon a csákányaikat és lapátjaikat szorongató, azokra támaszkodó, még majdnem alváson túli világban kábuló munkatársaira Korompi Béla.
Sem főnök, sem parancsnok nem volt, hivatalosan...
Fellinger Károly: APRÓ ZSIGA SZERENCSÉJE
Élt Zsigárdon – éppen ott! - egy idős ember a feleségével. Egész életükben gyermekre vágytak. Már nem is számítottak arra, hogy mégis megáldja őket az isten, amikor az asszony áldott állapotba került. No, de miféle rajkójuk született! Pici volt, mint a csicser...
Gergely Tamás: Őszi gondolatok
Vadmalac előbb a Tölgy alá nézett. November elejére a fa levelei leszálltak a földre, s minthogy szél nem fútt, széles kört írtak le, takarták be a sárga lapokkal. “Öröm nézni”, gondolta Vadmalac.
Ám akkor a tekintete fennebb kúszott, és meglátta a csupaszon ...
Bánki Éva: BÖZSI BÁCSI ÉS A TRANSZOK
Míg anyám jobban volt, a kerületi "idős klubba" járt tornászni és ebédelni. Itt értem el, mikor egyszer "ingyen vérnyomásmérésre" várakoztak. Többnyire 70-80 éves, diplomás asszonyok, nyugdíjas tanárok, védőnők, úgy láttam, anyun kívül közülük mindenki Pesten ...
Gergely Tamás: PANTOMIM
Komája pantomimot játszott nekik aznap este.
Hasbeszélő hangján bemondta, hogy a produkció, amelyik következik: ”Évezred hajnala, a Bükkben”.
És elkezdett vadul csápolni, mintha merülne el, miben is, a szennyben, amit ott tapasztalt.
Nota bene, mindketten, ...