2020-11-26
Vadmalac félpercesek (10 talált bejegyzések)
Gergely Tamás: KROKODIL
– Olyan, mint egy krokodil, egy óriás krokodil.
A társának mondta ezt Vadmalac, Malackának, amikor a házukkal szemközti szigetről beszéltek, s valóban: olyannak tűnt az, mint egy nyugvó, azaz prédára leső hüllő.
No, de felkapta a szót a Koma, lehajolt Kismal...
Gergely Tamás: PEREL
– No, megállj! – mondta Vadmalac, csak úgy, bele a levegőbe, Malacka éppen körülötte foglalatoskodott, mégis érezte, hogy a mondat nem neki szól. De kinek?
Az nem lehet, hogy álmában viaskodik, hiszen már meg is reggeliztek.
Talán gyerekkori viszályból szólt...
Gergely Tamás: Hány óra?
Vadmalac összetette két tenyerét, azaz egymás mellé a két kezét, tenyerét arca felé fordítva.
Mintha imádkozna.
Mintha egy órát tartana, faliórát például, miután beállította. Vagy mintha nagyapja ezüstfedeles zsebóráját, féltve őrzött családi ereklye.
Gondo...
Gergely Tamás: BUBORÉK
”Meghalt bennem a gyermek!”, kiáltott fel Vadmalac. Gondolatban csak, ám elkeseredett-őszintén. Félreértés ne essék, Vadmalac kan, s már korban is előrehaladott, szisszenetét úgy értette, hogy elvesztette játékosságát, gyermeki kíváncsiságát, agya szürke felnő...
Gergely Tamás: ELILLANT
– Így ni – mondta a Koma –, egyből kikapta! Mutatta is: nyoma sem maradt, szélsebesen eltűnt.
Az Időről volt szó, hogy az az éveket, a Koma éveit, mintha két kezében tartotta volna a károsult, eltüntette.
Ha felháborodott volt a hangja az előbb, mire megemés...
Gergely Tamás: Október 6.
Vadmalac azon töprengett, hogy neki kötél vagy golyó járna…
Félt mind a kettőtől. Egyrészt egy filozofikus félelem tartotta fogva, hogy valami véget ér. Valami, aminek nem szabad.
Másrészt a fizikai fájdalomtól őrült meg.
“Feláldoznád az életed?”, kérdezte ...
Gergely Tamás: FÉLMOSOLY
A kiindulópont, illetve alapjelenet az volt, hogy Malacka megsimogatta Vadmalac arcát. Attól a megsimogatott elmosolyodott, és behunyt szemmel, s már félálomban a mosolya lassan húzódott vissza. Fokozatosan.
Amiből Vadmalac filozófiát csinált másnap: kérdezte...
Gergely Tamás: ERGO
Kedvenc fotelében terpeszkedett, az ablakon keresztül a kis juhart bámulta, az a könnyű légmozgástól épp himbálózott.
Nem forgott a fotelben, Vadmalac, még a fejét sem fordította.
”Ha teljesen mozdulatlan maradok – mondta magának –, az Idő nem vesz észre. El...
Gergely Tamás: VADMALAC MEG A MANNA
A szőlőgerezdet Vadmalac a feje fölé tartotta, fektében. Talán mert a fény úgy átvilágította, s neki így jobban esett.
Komája eképpen kommentálta a dolgot:
– Szőlőt eszel, nem mannát?
Azt értette rajta, hogy lealacsonyodik a mindennapihoz. Volt benne kis ug...
Gergely Tamás: SZIRMOK KÖZT
Gyengék voltak az idegei aznap, Vadmalac a legszívesebben eltűnt volna a föld felszínéről. De legalábbis… Úgy képzelte el, hogy ha a patáját behúzza, elfér egy virág szirmai közt. Mint egy valódi Hüvelyk Matyi. Rózsára gondolt, fehérre, hogy a szín nyugtassa. ...