2024-09-07
Vadmalac félpercesek (10 talált bejegyzések)
Gergely Tamás: AZ EGÉSZ
Kilátóhelyükön ültek egymásnak háttal: Vadmalac Északra nézett, Malacka Délre. Mindketten az új évszak színeivel voltak elfoglalva: a halványsárgától a rothadásbarnáig.
”Ősz van”, gondolta mindkettő, de egyik sem mondta ki, a színtobzódás szebb volt, mint maga...
Gergely Tamás: BÚCSÚ A KONYHÁBAN/LEVENDULA
”Vajon mit üzen nekünk Mária? Üzen-e egyáltalán?”
Az eget kémlelték, hadd fogják fel, hogy nyilatkozik meg nekik Jézus anyja.
”Beteg még mindig vagy egészséges?”, töprengett Vadmalac, miközben ecetes vízzel mosta fel a konyhában a szőnyeget.
Levendula-ecettel,...
Gergely Tamás: VADMALAC SZÍVE
Mutatták Vadmalacnak a szívét. A klinikán. Sőt, rövid ideig még a hangját is bekapcsolták: ”Vahu-vahu” – ahogy ver.
Vadmalac kezdetben élvezte a dolgot, de aztán megijedt:
”Szabad nekünk abba belebonyolódni, ami az Isten dolga?!”
Meg ahogy bámulta a saját szív...
Gergely Tamás: Vadmalac meg a billentyűzet
Vadmalacnak a számítógép billentyűzetére ragadt a keze. A tíz ujja egészen pontosan. Van egy régebbi gépe, ahhoz. Nézte az ujjait, s azt gondolta magában, hogy hosszú lejáratú lesz az együttműködés, mert a gép hibátlan szolgáltatott.
”Együttműködés”, így fogal...
Gergely Tamás: MADÁR SZÁLL
Költői volt a Koma aznap. Sőt: költő, Vadmalac ezt állapította meg.
Amikor ugyanis azt ecsetelte, hogy miért állt be a tüntetők közé, bár eredetileg sétálni indult, így fogalmazott:
– Úgy éreztem, hogy egy madár akar kiszállni, amelyik addig a mellkasomba volt...
Gergely Tamás: KÖRTÉVEL BESZÉLGET
Miközben a gyümölcsöt szeletelte, beszélt hozzá. Hogy milyen szép színe van, a piros árnyalataiban játszik a dolmánya, hogy érett. Az első falat után dicsérte az aromáját. Hogy azt a kis barna karikát a külsejéről levágjuk, és akkor mindenestől ehető.
Komája n...
Gergely Tamás: ELMOSOLYODOTT
Az írógépnél ült, s éppen lazított. Ahogy a bal csuklóját megmozdította, enyhe fájdalmat érzett.
”Reuma? – gondolta. –Vagy mert öregszem?”
Így töprengett tovább, az égiek felé fordulva:
”Eképpen sújt a sors?”
Odakint közben kisütött a Nap. Vadmalac is elmosoly...
Gergely Tamás: Vadmalac a strandon
Vadmalac úgy érezte, eggyé válik a természettel.
A víz ugyan hűvös volt, de azt is szerette. A pázsiton ludak legeltek, válogatás nélkül szartak a zöldre, de nem zavarta, ugyanis egy helyre tartozott számára minden aznap.
Mintha az egész a lelkébe költözött vo...
Gergely Tamás: VIDÁM MESE
Malacka arra kéri, meséljen valami vidámat. Oldják fel vele az aznapi feszültséget.
Vadmalac mit meséljen, azt, ami vele, illetve a horizontjában megtörtént, ő maga látta:
Állt a drótkerítés egyik oldalán egy szarka. Dehogy állt, állandó mozgásban volt, kapir...
Gergely Tamás: CIGÁNYKERÉK
A koma el volt kenődve. Lamentációjának a lényege az volt, hogy abban az erdőben minden fordítva történik, mint kellene, más szóval a feje tetejére állt a világ körülötte.
Hogy lehet azt elviselni? Álljon talán tótágast?
”Az nem lesz jó, válaszolta Vadmalac, a...