2 perces (10 talált bejegyzések)
Maróti Ildikó: Gyerekbörtönben voltál már?
A kisfiú aki ezt kérdezi, az udvaron folyton verekszik, látásból ismerem.
- Én már voltam, az óvodában, mert mindenkit elvertem. Oda szívesen visszamennék, mert ott lehetett bunyózni.
- Apukád meg szokott verni?
- Nem fáj az nekem. - oldalra néz, nem a szem...
Maróti Ildikó: Ölelős
Aki szeret, etet, írta ki egy csirkehúst árusító pult fölé a tulajdonos, és időnként elkiáltja magát: - Gyönyörű melleim érkeztek! - idősebb, teltkarcsú, afféle töltöttgalamb nőről van szó. Aki szeret, ölel is, nem csak etet.
Új jelenség, hogy az ölelés világ...
Maróti Ildikó írása
Az út során az ablakon kibámulva, villámgyorsan változó képkockák között hirtelen egy helységnév villant fel: Reménypuszta. Emésztgetjük a szóösszetételt.
Remény, ami nélkül nincs élet, puszta, ahol meg viszont semmi sincs. Végletes, furcsa szókapcsolat. És a...
Maróti Ildikó: Szép lányok és cukros bácsik
Öld meg a stricidet! - firkálta át fekete, feltűnő betűkkel valaki azt a plakátot, ahol a gyönyörű nő hirdette, hogy ő csak menő férfiakkal randizik. Nevetnem kellett. Másnapra eltűnt a plakát. Közben megtudtam, sugar daddyk - cukros bácsik - havi egy milliót ...
Maróti Ildikó: Gondolatok hőségben
Olvasom, hogy az olaszok ekkora hőség idején beállnak a zuhany alá, és amit lehet, ott csinálnak. Nem tudom, szomszédom halott-e erről, de ma mesélte, hogy a vadászgörényük éjjel rosszul tűri ezt a meleget, ezért úgy döntött, le kell zuhanyozni az állatot.
Va...
Maróti Ildikó: Mit változtatnál magadon?
A gyerekek reakciói a kérdésre, hogy ha egy dolgot változtathatnál meg magadon, mi lenne az, - nem meglepő módon - nagyon helyesek.
A vágyott változtatások: sellőuszonyok, cápaszáj, mert abban több étel fér, szárnyak a repüléshez, de alapjában véve elégedette...
Hajnal Éva: A nyári eső illata
Még néha félek felkapcsolni a lámpát. Csak ücsörgök és nem tudom rászánni magam. Húzom az időt. Ez épp olyan, mint amikor eltévesztem a lépést a lépcsőn lefelé. Mintha valami kiszámíthatatlan nagy mélység tátongana alattam. Mintha nem én lennék, csak egy kis f...
Maróti Ildikó: A lebegésről
Hát az hogy lehet, hogy lebeg a vízen, kérdezi egy szúrós szemű hölgy az uszodában. Megmutatom, hogy kell, nagyon finom érzés, mondom, de hogy neki műtötték a lábát, de nem is kell hozzá semmilyen lábmunka, és mindenki megtanulhatja. Hajthatatlan. Pedig majdne...
B. Tomos Hajnal: Újra együtt, avagy történet az egyetemes nyelvről
Virágpompás lugasunkban üljük körül a tizenkét személyes asztalt, no meg a nagy tálcákon illatozó rostélyost. Mintha mindünk egyszerre szeretne válaszolni az ilyenkor szokásos “namiújságnálatok”-szerű kérdésekre. Az “Államokból “hazalátogató lányom, csak angol...
Maróti Ildikó: Prüdériáról és brutalitásról
A prüdéria, írta Jung, mindig brutalitást takar, addig van szükség rá, amíg föl nem fedezzük a bennünk rejlő vadállatot, és meg nem tanuljuk ténylegesen kordában tartani.
Egyetlen tanárom volt, akit kifejezetten utáltam, mert mindig a szoknyánk hosszával volt...