2018-04-25
Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap 10
Gergely Tamás: FELNÉZ: MELEG
Éppen nem vacogott, de fázósan húzta össze e kabátját. Nyaknál főleg – hiába volt még a tarkója is szőrös - érezte a hideget.
Viszont ha felnézett, nem az az egyhangú téli szürke és alacsony kupola kurtította meg a látóhatárát, egészen meglepődött, vastag pam...
Keszthelyi György: Átgyalogolnak a népek
Átgyalogolnak a népek
két megváltás között
az életvonalon.
Tolakodnak és nyavalyognak,
mint hascsikaráskor
a puffadt belek.Tuszkolják, lökik őket,
csapkodnak, forgolódnak
az épület előtt.
Munkához fognak a gyepmesterek,
becserkészik a
veszetteket.
...
B. Tomos Hajnal: ADAGIO
kilépek a stégre
hazaérek
leírok pár sort
feledés ellen
tablettát veszek
kipipálom a veszteségeket
a halhatatlanság percét
még forgatom keveset
a leszelt nap
utolsó falatját
szabad kószálásra
engedem pillangóimat
meggyújtom a sólámpát
segítem páro...
„Ecsedi, te olyan vagy, mint a vasbeton!”
Nászta Katalin interjúja
Van nekünk itt egy nagyon közeli, nagyon egyszerű, nagyon belevaló színésznőnk, aki messziről indult, mélyről kezdte, minden akadályt sikerrel vett, igazi túlélő típus. Már nem találkoztunk kolléganőként a színpadon – ilyen ez a pál...
Gergely Tamás: ROSSZRA ROSSZ
Vadmalac Komája tapintott rá lényegre. Kérdés formájában, de mégis:
- Miért van az – kérdezte -, hogy a rossz után rossz jön?
Ezen már Vadmalac is gondolkozott. Mégse tudott mást válaszolni, mint hogy:
- Ez nem ugyanaz a rossz.
De a Koma hajthatalannak biz...
Para Olga: Boldogító tudat
elrejtettelek mindenki
szeme elől,
s úgy ölellek
körbe a gondolatokkal
olyan félve
mint kismama
a magzatát
valahol belül
kibéleltem neked
egy rejtekhelyet
olyan
mint az égi mennyország
legbensőbb mása
valahol mélyen fészkel
oda bújtattalak
s min...
Keszthelyi György: Sóhajtott néró
hamupipőke enyhén misztikus volt
hófehérke hét kis latorral enyelgett
juliskáéknál már észlelhető a szándékosság
ámde sehol egy helyszínelés egy bűnvádi
eljárás - a gonosz mostohák perverz
hajlamain sem tűnődtek el soha
a lélekgyógyászok; aztán lám odáig...
Nászta Katalin: Sírni csak visszafelé
vallani, ha kell, csak férfiasan szabad
nem illik sírni valahol hátul
sírni csak visszafelé
ahogy estefelé asszonyok szoktak
paplanok alatt télen és nyáron
amikor fáznak az álmok
szíveikbe költöznek vállaikról
az apró hidegrázások
ezektől dideregnek
-...
Cseke Gábor: Új világ
pók szalad
viszi magával a szálat
miből a hálót fonja
mintha zászlót
föl a győzelemre
a feje fölött lobogva
de azért menekülés ez
tágasabb bizonytalan
még ki nem próbált zugokba
a szál csak nyúlik
csupa gyöngyharmat
megbánás és emlékezés
***
CSEKE...
Somorčík Sz. Rozália: Galambkő
Csúf így a tavasz.
Nyomok porlanak.
Feltör a földszag.
Virágok nyögnek,
őrlik a földet.
Aztán, csak úgy,
tenyérre kéredzkedik
egy galambkő.
***
Somorčík Sz. Rozália írja magáról: “Szlovákiában, Nyitrán élek. Egyszerű, magyar, iparos családb...