2019-06-11
Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap 10
Szuhay-Havas Marianna: 51
Milyen jó életkor ez,
mennyi minden belefér,
amit tettem jellemez,
önismerettel felér
az a rengeteg esemény:
egy személyiség érése,
ha kevés is az eredmény
(bár ez nézőpont kérdése),
de legalább kalandos volt
unalomtól biztos mentes,
otthonom lett a ...
Keszthely György: Akasztott kabát
Hét végén mintha
az ősi igazság számai
határoznák meg a valós összeget.
Süllyedések, emelkedések,
menekvések sáros lábnyomai,
ajtó sarkára akasztott kabát –
megadom magam.
AK–47,
átpasszírozott életvitel,
hasadó fegyverszünetbe hulló
fehér galambok.
...
B. Tomos Hajnal: MIUTÁN ELMENT…..
Miután már nem lehetett érteni suttogását
s a kiskanál érintésére
nem nem nyílt ki ajka,
asztalán ott maradt
a nefelejccsel díszített teásbögre
és szeletnyi kenyere,
mint ki nem szolgáltatott ostya-
otthon pedig a három kislány,
kik évek múltán
csak a...
Keszthelyi György: Valaki belép
Valaki belép az első ajtón,
kinyitja a második ablakot,
majd átsétál az utolsó szobába.
Történetesen éppen ott lángolok,
hiába csüngedez a záporeső lába,
perceken belül hamuvá égek,
szerteszórnak a megjátszott alázatok,
vagy a magasztos felsőbbrendűsége...
Gergely Tamás: BULBOL
Vadmalacék sírtak meg nevettek, Komájuk nem tudta, mi történt, talán mérges gombát ettek…
- Felhívtak telefonon – magyarázta Vadmalac az esetet – valamiféle felmérés vagy mi és megkérdezték, hogy boldog vagyok-e?
”Boldog”, ezt kissé ugatva, két külön szótagb...
Gergely Tamás: A KOMA MOSOLYA
- Mi lenne ha…? – kezdte el a Koma. Mindenki felfigyelt a Vadmalac-családban. Megszokták, hogy tesz fel kérdéseket, de most egy bágyadt szerda délután volt, nem kíváncsiskodásra való. Se a világ titkainak a megfejtésére.
Vadmalac is elbóbiskolt a fotel karfáj...
Keszthelyi György: Sejtekre bontott színpad
Mögöttem fekszik a stilizált kontúr,
összefércel egy útmenti fával -
széle és hossza szinte végtelen.
Évgyűrűkre, sejtekre bontva
bevárja azt a magasztos órát,
amikor a merev, mértani háttér
rikoltó-vörös pipacsmezővé válik -
olyankor felkúszik a lenyug...
Keszthelyi György: Átgyalogolnak a népek
Átgyalogolnak a népek
két megváltás között
az életvonalon.
Tolakodnak és nyavalyognak,
mint hascsikaráskor
a puffadt belek. Tuszkolják, lökik őket,
csapkodnak, forgolódnak
az épület előtt.
Munkához fognak a gyepmesterek,
becserkészik a
veszetteket. L...
B. Tomos Hajnal: ADAGIO
kilépek a stégre
hazaérek
leírok pár sort
feledés ellen
tablettát veszek
kipipálom a veszteségeket
a halhatatlanság percét
még forgatom keveset
a leszelt nap
utolsó falatját
szabad kószálásra
engedem pillangóimat
meggyújtom a sólámpát
segítem páro...
Kapui Ágota: A bárány
A stációkon végighajtott bárány
ott botladozik rögvarangyokon
a bokákban az inak úgy remegnek
mint kampókon az áramütött testek
és térdre hullnak mind a hóvirágok
s a mindenségnek megadják maguk
ahol a sorsok nyaktilója reccsen
ahol a csapdák acélfoga c...