Gergely Tamás: GYÖKERE – Mälar-parti séták 63.

Már távolról látom, hogy valami nincs rendben a Mälar-parton. Hogy nem a szokásos kép fogad, ott, a Kerek erdő előtti tisztáson, ahol a sétány, az aszfaltozott balra fordul. Vele szemben a szigetecske, amiről korábban már beszámoltam.
Közelebb érünk – hát egy többméteres kőrisfa elterülve a pázsiton, illetve még megmaradt lombja (október közepe van, a lombhullás idejét éljük), ágai a bokrokra rázuhanva, talán nagy kárt tettek bennük, egyelőre nem látni. Nézzük egészen közelről, egy fémoszlop is elferdülve valamelyest, arra gyanakszunk, hogy a fát a földből (autóval, traktorral?) kihúzták, ledöntötték, szándékosan, rosszakarók, hogy az erejüket fitogtassák, sajnos olyan időket élünk.
Éva közel megy, megsimogatja a fa derekát, megkérdi, vele mi történt? A válasz a fára telepedett zuzmó érdes érintése. Fürkésszük tovább, talán mégis a szél tette volna?
Mert előző nap szél pusztított, erős szél, már amikor sétáltunk is majdhogynem kellemetlen, délutánra fokozódott, és zápor hullt, a nagyidőt már a meleg lakásból figyeltem, a metrósínek mentén zöldellő bokrok, facsemeték ingadozásából mértem le a szél erejét.
Sétálunk tovább: ma elhagyjuk a rétet, célunk a Kánaán – nem a bibliai, és semmilyen ígéret földje, hanem egy kellemes tisztás a Mälar-parton. Stranddal a szélén, illetve vendéglő-kávézóval fennebb. Minket az odavezető erdei sétány érdekel, a látvány, kissé más szögből látjuk a Mälart, mint általában, no meg az öröm hajt – egyrészt járni, izmainkat megmozgatni jó, másrészt öröm, amiért bírja lábam, meg egész testem (pontosan egy évvel ezelőtt kórházban feküdtem) a szokásosnál hosszabb utat.
Számba vesszük a legutóbbi séta óta történt változásokat, feltűnik a sok földön heverő fatörzs. Egy részüket ismerjük, azaz láttuk korábban is, tudjuk, hogy szándékosan hagyták ott őket, hogy a bogaraknak, rovaroknak legyen szálláshelye, de hát az újak nagy számban… Talán csak nem a vihar döntötte ki őket?! A tegnapi meg a tegnapelőtti. Ilyen ereje lenne?
Hiszen ha ezeket itt az erdő szélén, mégis az erdőhöz tartozóan, kitépi, törzsüket eltöri, felfordítja, akkor talán a Kerek erdő szélén is a szél fektette el a kőrist. Annak gyökere vajmi kevés volt, annál könnyebben lehetett kifordítani.
Különös, azt olvastam, hogy a fa gyökere akkora, mint a lombja. Ennek meg alig volt gyökere. Ha valamikor volt, eltűnt, elrothadt, megvált tőle.
Így van ez: akinek a gyökere satnya, a szél, a történelem szele könnyen kifordítja. Főként ha erős a forgatag.
Szél, hát az volt – itt is, ott is. A Mälar-part teli letört lombokkal, még strand része is tele van, mintha valaki elszórta volna, hogy a helyet teljesen és arányosan befedje. Egy tündér…
De hát Európában is fújt eleget. Fúj: napok óta lövik Kijevet. Ártatlanok tucatjai halnak meg naponta.
Szóval a Mälar-part kissé megváltozott arcát mutatta a Kánaán felé menet. Jó arrafele sétálni, hiszen az is a miénk, s kell tudnunk, mi történik benne.
Hogy mi történik: vihar pusztít, gyenge gyökér enged.

***

Gergely Tamás író, újságíró, szerkesztő. 1952-ben született Brassóban, ott végezte középiskolai tanulmányait, majd Kolozsváron szerzett magyar-francia szakos diplomát. A Szatmár megyei Tamásváralján tanárkodott, Bukarestben volt újságíró nyolc éven át. 1987-tõl Svédországban él.

Forrás-kötete a Kriterionnál jelent meg, második könyve a Mentornál Módosítás címmel, már a ’89-es változás után. Az utóbbi években az Üveghegy közli gyermekeknek írt meseregényeit illetve felnőtteknek szánt prózáját. Tíz éve publikál a Lenolajban, elsősorban félperceseket.

Gergely Tamás a Lenolaj.hu oldalán megjelent összes alkotása

Gergely Tamás Vadmalac félpercesei a Lenolaj.hu oldalán

Gergely Tamás alkotásai megvásárolhatók itt.

Gergely Tamás Mälar-parti séták sorozatában eddig megjelent írások: