Gergely Tamás: MIND A NÉGY – Mälar-parti séták – 59.

Mälar-partunkhoz a szárcsák is hozzátartoznak. Én többnyire vadrucákról meg vadludakról írtam eddig a sorozatomban, azért, mert belőlük van több, velük történnek a dolgok. Ám látunk időnként hattyú-párt, vöcsköt, igaz, keveset, sirályok lepik el néha a partot, és hát megjelentek a szárcsák. Érdekes módon nem a strandszakaszt kedvelik, hanem a csónakháztól a Kerek erdőig húzódó védettebb részt, egyrészt mert ott sás védi őket, másrészt a fák jobban eltakarják. Úgyhogy hacsak nem a Kerek erdő szélénél levő kilátónál tartózkodnak, nehéz észrevenni őket.
Viszont a hangjuk árulkodik. Első hallásra kellemetlen hang, mintha száraz ágat törne ketté valaki. Valamennyire a fajdkakas hangjára hasonlít, az ”töri el az üveget” akárhányszor hallom, különös. Ez a közös bennük a különösség, s mint ilyen a szarkához hasonlítanak, az is messze elüt a többi madár hangjától. Emberben is van ilyen sajátos, vezető politikusaink hangját is egyből felismerjük, ugye…
Szóval, ha nem is látom, felismerem a hangját, tudom, hogy azzal a száraz hanggal kommunikál – vajon mit? Közli a párjával, hogy éppen hol tartózkodik? Figyelmeztet a veszélyre? Hívja a kicsinyeit? Mert minden nyárelőn van neki, s azokat etetni kell. Fürkészem a lombok közt feltárulkozó vizet, az eredmény: két felnőtt szárcsa, s négy kicsiny. Ez utóbbiak olyanok, mint a kislibák, sárgák, pihések. Úszni tudnak, s ahogy az anyjuk újra kibukik a víz felszínére, kapják el csőréből a zöldet. Anyjuk vagy apjuk, nem látok semmi különbséget.
Hanem akárhogy pásztázom másnap a vizet, kicsiből csak hármat látok. Hm. Elhullott volna a negyedik? Nem volt, amivel táplálni? Valamilyen ragadozó végzett vele? Kutya, keselyű, sirály?
Hogy másnap csak kettő kicsiny lubickoljon a nagyok mellett. Ugyanúgy, mint korábban, semmi sem mutatja, hogy hiányolnák az eltűnteket… Inkább én gyászolom csendben a szívemben.
Aztán körülbelül egy hétre rá születik magyarázat a történtekre: két pár szárcsa él a csónakház közelében. Az egyik párnak négy, a másiknak két frissen születettje van. Tehát nem tett semmi kárt bennük, csak én, az ember nem ismerem olyan jól a természetet, nem eléggé kifinomult a látásom hozzá.
A népesebbik családnak tehát megvan mind a négy kicsije. Megnyugszom. Illetve örömöm olyan nagy, hogy könny szökik a szemembe.

***

Gergely Tamás író, újságíró, szerkesztő. 1952-ben született Brassóban, ott végezte középiskolai tanulmányait, majd Kolozsváron szerzett magyar-francia szakos diplomát. A Szatmár megyei Tamásváralján tanárkodott, Bukarestben volt újságíró nyolc éven át. 1987-tõl Svédországban él.

Forrás-kötete a Kriterionnál jelent meg, második könyve a Mentornál Módosítás címmel, már a ’89-es változás után. Az utóbbi években az Üveghegy közli gyermekeknek írt meseregényeit illetve felnőtteknek szánt prózáját. Tíz éve publikál a Lenolajban, elsősorban félperceseket.

Gergely Tamás a Lenolaj.hu oldalán megjelent összes alkotása

Gergely Tamás Vadmalac félpercesei a Lenolaj.hu oldalán

Gergely Tamás alkotásai megvásárolhatók itt.

Gergely Tamás Mälar-parti séták sorozatában eddig megjelent írások: