Gergely Tamás: Szilfa magja – Mälar-parti séták 54.

Érik a zselnicemeggy. Olyan, mint az érett kökény: fekete. Tele van zselnicemeggyfával a Kerek erdő keleti része, az a hely, ahol pihenni szoktunk. Figyeltük őket elejétől: mikor a leveleik bontogatták, mikor megjelentek az első virágok, mikor gyümölcs kezdett formálódni belőlük, s most már készek, azon csodálkozunk, hogy a madarak még nem fedezték fel őket. Vagy felfedezték, de még várnak?
A madarakat azért emlegetjük Évával, mert tanúi voltunk annak, hogy jöttek a feketerigók tavaly ősszel, s a nagy mennyiségű zselnivemeggyet három nap alatt leszüretelték. Három nap elég volt hozzá. Így lesz ebben az évben is? Meglátjuk.
Megtanultuk, hogy a természetben, így a Mälar-parton is mindennek megvan az ideje, s növény, állat betartja az íratlan rendet. Ott van például a szil…
Míg a zöld el nem takarta, egy tavaly levágott fa rönkjén ültünk, onnan figyeltük a természetet. Az volt a mi exkluzív helyünk: a fák árnyékot tartottak, senki sem telepedett le a közelünkbe, s a távolabbi fapadon ülők sem zavartak. Onnan figyeltük, hogy lombosodnak a fák – beláttuk az egész teret, Mälart, rucákat, pázsitot vagyis a zöld szőnyeg ébredését.
A fák közül a szil van legközelebb a rönkhöz, láttuk fekete, legalábbis sötét virágát, később a leveleit, majd annyira kilombosodott, hogy ott kellett hagynunk a rönkünk, s a fa elé telepedtünk napozóinkra. Hanem egyszer csak azt vettem észre, hogy a virágok helyén csokrosan valamiféle drapp táska, a szilfa szárnyas termése jelent meg. Mivel nem vagyok biológus, azt sem tudom, milyen szóval illessem őket. “Borítékolva” pici magok találhatók bennük. Azokat a szél lefújta, napokig terjesztette őket, olyan látvány volt, mint egy bő havazás. Persze a súlyuk miatt nem kerültek túl messzire a fájuktól, kissé szomorúan néztem őket, hogy túl sokan vannak, ennyi új fa nem fog megfoganni azon a helyen. Túl sokan vannak és alkalmatlan a hely, ahova hullnak. Hiszen az a strand része, ott eljárnak, ott még a fű sem engedi meg, hogy fákká cseperedjenek…
Történt azonban, hogy látogatóink érkeztek, kis vadréce “koldusok”, ételt kunyeráltak tőlünk, de nekünk nem volt, s nyáron nem is etetjük őket. Hogy csalódottak voltak-e vagy sem, nem tudjuk, egy biztos: nem mentek el, hanem a csőrükkel kutatni kezdték a füvet, s hát legnagyobb meglepetésemre, megtalálták az oda behullott, s már többnyire a füvek alá csúszott “borítékokat”. Ügyes csőrükkel elkapták őket, és lenyelték, megették más szóval. Megették az összest. Nem válogattak, nem volt nekik túl száraz. Tudták, hogy mi van a “táskákban”, s hogy az táplálja őket.
Tanultam újra: hogy milyen zseniális a természet. Veszendőbe semmi nem megy.

***

Gergely Tamás író, újságíró, szerkesztő. 1952-ben született Brassóban, ott végezte középiskolai tanulmányait, majd Kolozsváron szerzett magyar-francia szakos diplomát. A Szatmár megyei Tamásváralján tanárkodott, Bukarestben volt újságíró nyolc éven át. 1987-tõl Svédországban él.

Forrás-kötete a Kriterionnál jelent meg, második könyve a Mentornál Módosítás címmel, már a ’89-es változás után. Az utóbbi években az Üveghegy közli gyermekeknek írt meseregényeit illetve felnőtteknek szánt prózáját. Tíz éve publikál a Lenolajban, elsősorban félperceseket.

Gergely Tamás a Lenolaj.hu oldalán megjelent összes alkotása

Gergely Tamás Vadmalac félpercesei a Lenolaj.hu oldalán

Gergely Tamás alkotásai megvásárolhatók itt.

Gergely Tamás Mälar-parti séták sorozatában eddig megjelent írások: