Gergely Tamás: HÁROMSZÖGŰ TÁSKÁK – AVAGY: MEZEI TARSÓKA – A GRÁNITON – Mälar-parti séták 48.

A gránitsziklákhoz azért járunk, mert a szokásos helyünkön, a strandon, illetve a strand közvetlen közelében bizonyos napokon annyian vannak, hogy kiszorítva érezzük magunk. Meg azért, mert onnan, a gránitról nagyobb rész látható be a Mälarból, pont ott, ahol két ága széjjelválik. Számunkra széjjelválik, de fogalmazhatnék úgy is, hogy a västeråsi meg az uppsalai ága itt egyesül.
Meg aztán innen felülről látjuk a Mälart, az az érzésünk, hogy többet látunk belőle. Rálátunk. Eltűnődve talán még az életünkre is. Az eddigire meg a közeljövőre. Emlékezünk, tervezünk.
Aznap az éjszakai semmi alvás miatt erőtlen voltam, úgyhogy amikor Éva azt javasolta, hogy menjünk, nézzük meg, hogyan parkosítottak a hőerőmű közelében, inkább maradtam. Bár engem is érdekel minden új, de megszólalt a gyengeség a testemben. Magamra maradva arra a negyedórára, hozzászóltam egy közeli fűszálhoz – erről írnék most.
Fű sokféle van, s valószínűleg mindenik fajtának adtak nevet, de hát én nem vagyok botanikus, számomra mindenik… fű. A szóban forgó megszólított olyan, fajtáját gyerekkorom óta ismerem, hogy magasra nő és termése különös, egész szárán háromszögű táskák nőnek rövid kacson , azok a termései. Magamhoz húztam az egyik szárat, kitapogattam a táskáit, jól esett érezni, hogy dudorodnak, tehát lesz termés, van benne élet. Fűszálam, akár a többi ott fenn, a grániton, megértette a természet szavát: szaporodik. Elmosolyodom: az emberi közösségekben a pap hirdeti meg, hirdette régebb, illetve közössége válogatja, ma is, mi az emberi élet lényege. Hogy tovább kell adni az életet. S ebben a fűszálban illetve a génjeiben, a DNS-ében benne van az üzenet, hm.
Szoktam segíteni nekik: három ujjam összefogom, és úgy összefogva végighúzom a fűszálak kalászán, hogy hulljanak a földre a magok. Lehet, hogy csak én érzékenykedem, azok úgyis lehullnának, s teremnének, ha a feltételek hozzá adottak, lehet. De ezzel itt mit csináljak? Ujjam érintésétől nem peregnek le. Persze, túl korán van: két hétre rá újra arrafele sétálunk, akkor látom, hogy a fűszál megsárgult, de a táskák még mindig a helyükön. Sebaj, elérkezik az az idő is, egyelőre júliusban vagyunk.
Végigpásztázom a helyet. A grániton, vagyis igen sanyarú körülmények között, mások is élnek, más növények. Mindenikből kevés, de vannak. S mindenik készül, hol bogyó, hol mag formájában. Hát igen: megemelem a kalapom előttük.
És közben visszaérkezik Éva, és az ember alkotásáról jó hírei vannak. Szép lett az új telep. Jó egy hely ez a Mälar-part! Legközelebb magam is megcsodálom.
U.i. Kikerestük a növényhatározóban, s hát megtudtuk, hogy mezei tarsóka a neve beszélgetőpartneremnek, és hogy nem fű, hanem gyom. Gyom? Kapom fel a fejem? Így megalázzák? Számomra a latba többet nyom, hogy a barátom lett.

***

Gergely Tamás író, újságíró, szerkesztő. 1952-ben született Brassóban, ott végezte középiskolai tanulmányait, majd Kolozsváron szerzett magyar-francia szakos diplomát. A Szatmár megyei Tamásváralján tanárkodott, Bukarestben volt újságíró nyolc éven át. 1987-tõl Svédországban él.

Forrás-kötete a Kriterionnál jelent meg, második könyve a Mentornál Módosítás címmel, már a ’89-es változás után. Az utóbbi években az Üveghegy közli gyermekeknek írt meseregényeit illetve felnőtteknek szánt prózáját. Tíz éve publikál a Lenolajban, elsősorban félperceseket.

Gergely Tamás a Lenolaj.hu oldalán megjelent összes alkotása

Gergely Tamás Vadmalac félpercesei a Lenolaj.hu oldalán

Gergely Tamás alkotásai megvásárolhatók itt.

Gergely Tamás Mälar-parti séták sorozatában eddig megjelent írások: