Stockholm – Lenolaj

Gergely Tamás: JÉGTÁBLÁN SIRÁLY – Mälar-parti séták 71.

Jyll — Sat, 02 Mar 2024 10:54:46 +0000

Skandináviában az évszakok járása általában más, mint a kontinensen: később jön meg a tavasz, korábban érkezik az ősz. Most viszont, február végén, amikor ezeket a sorokat írom, itt is megkezdődött a jégzajlás.
Azon a partszakaszon, amelyikhez mi rendszeresen kijárunk, a következő kép tárul elénk: a Mälar-tó nagy része kiszabadult a jégpáncél szorítása alól, csak a közeli hajókikötő vize mozdulatlan, továbbá az öblökben húzódnak meg a darabjaikra tört jégtáblák. Nem nagyok, és nem mernék rájuk állni: belecsúsznék a vízbe az elbillenő felületről vagy kettétörne alattam.
Viszont ahol erősebb a sodrás, mert a Mälar vize folyamként halad, míg belefolyik a Balti-tengerbe, viszi az ár magával a ki tudja honnan, talán Uppsalából származó jeget. Egészen pontosan: az öbölben mozdulatlan még a jég, viszont minél közelebb kerül a fő sodráshoz, annál mozgékonyabb a felület, a belső réteget már viszi magával.
És ekkor látjuk meg a két sirályt. Egy-egy kisebb jégtáblán állnak, vagyis mindenik a sajátján. Lehet, hogy nem férnének el ketten ugyanazon, főleg, ha meg akarnának fordulni a tengelyük körül. De hát láthatóan nem kívánnak mozogni, egymás felé fordulva vitetik le magukat a Mälaron. Nézik egymást, nem csármálnak, szokatlan meghittség ez a sirályok világában, s mintha játszanának, illetve mintha azt mondanák egymásnak: ”milyen jól megvagyunk mi ketten, vitetjük le magunkat. Haladunk lefele, bár meg sem mozdulunk”.
Persze könnyű egy sirálynak egy olvadó jégtáblán utazni: ha az teljesen elolvad vagy ha darabokra törve elmerül, a madár felszállva menekül. Ám ezek nem mozdulnak, kérdezzük magunkban Évával, hogy meddig tart az útjuk? Végighaladnak fél Stockholmon, és a svéd parlament épülete mellett, a tengervíz előtti zsilip előtt beleszalad jégtáblájuk, amelyiken utaznak az ott felgyűlt morzsalékjégbe, s akkor visszaszállnak – együtt?
Ki tudja? Évek óta figyelem őket, de még nem tudok egy sirályok fejével gondolkozni. Egyelőre a látvány az enyém, s az pedig nem hétköznapi…

***

Gergely Tamás író, újságíró, szerkesztő. 1952-ben született Brassóban, ott végezte középiskolai tanulmányait, majd Kolozsváron szerzett magyar-francia szakos diplomát. A Szatmár megyei Tamásváralján tanárkodott, Bukarestben volt újságíró nyolc éven át. 1987-tõl Svédországban él.

Forrás-kötete a Kriterionnál jelent meg, második könyve a Mentornál Módosítás címmel, már a ’89-es változás után. Az utóbbi években az Üveghegy közli gyermekeknek írt meseregényeit illetve felnőtteknek szánt prózáját. Tíz éve publikál a Lenolajban, elsősorban félperceseket.

Gergely Tamás a Lenolaj.hu oldalán megjelent összes alkotása

Gergely Tamás Vadmalac félpercesei a Lenolaj.hu oldalán

Gergely Tamás alkotásai megvásárolhatók itt.

Gergely Tamás Mälar-parti séták sorozatában eddig megjelent írások:

Gergely Tamás: Fény, fényes – Mälar-parti séták 26.

Jyll — Mon, 22 Feb 2021 08:14:44 +0000

Január második felében ért utol bennünket a tél. Itt, a Mälar-parton. Mínusz-fokok vannak, fel – vagy le? – kilenc-tízig, éjszaka még több, úgyhogy a teraszunkról be kellett menekíteni a zöldségeket. Minden megsínylette a hideget, bár beüvegezett a terasz, csak a babér meg a Tyresöből hozott vadfoghagymahajtás zöld, bírja a hideget. Ja, a hunyorról ne feledkezzem meg!…
Cserében viszont süt a nap, és napfényes emlékek tolulnak szemem elé. Például az, hogyan húzott apám szánkán a Hermányi úton egy vasárnap délelőtt Brassóban. Én: öt-hat éves gyerek…
Akkor még nem épült ki ott új városnegyed, a traktorgyár sportpályáján túl semmilyen épület nem díszelgett. Hogy ott szánkázni lehetett, az a közeli szász – egykor szász – falunak volt köszönhető, arra tartó teherautók letaposták a frissen hullott havat.
Az agyról, az emlékekről ment egy sorozat a svéd közszolgálati tévében, amelyikben azt állították, hogy az agy kiszínezheti az emléket, megmásíthatja. Én ezt hiszem is, meg nem is. Mindenesetre látom – színezés nélkül – a szánkát, a szánka vasát, színét, látom apám, a sínadrágját, bakancsát, még az arcát is, amint felém fordul. Emlékszem az örömömre, hogy abban a szép télben engem szánkán húz.
Vannak még más éles, pontos emlékeim is, amelyek életünket meghatározó eseményekről szólnak. Említett tévésorozat szerint léteznek olyan történések, amelyekre mindenki nemcsak emlékezik, de pontosan tudja, hol, milyen körülmények között érte a hír. Amikor például a svéd miniszterelnököt, Olof Palmét lelőtték, és a román fővárosban (ott éltünk) nyomtam az ágyat egy veseműtét után, s a VEF-rádiónkat nyaggattam, azon jöttek be rövidhullámon a tilosnak nyilvánított hírek, s hát francia riporterek Pálmö, Pálmö, Pálmöztak, annyit értettem meg, hogy lelőtték. Akkor tanultam meg a nevét, számomra addig Svédország Stockholm volt, és Narvik, ahol a vasércet szállították át norvég kikötőbe, tanultuk hetedikben. Meg még a lappok voltak Svédország, akik, ugye, nem svédek, csak az útlevelük az.
A Ceaușescu pár bukására is határozottan emlékszem. Mi akkor már svéd állampolgárokként (ha megsejtettük volna ’89-es kivégzésüket, talán nem menekülünk ’87-ben) Stockholmban voltunk hivatalosak a Törökék egybekelése alkalmából szervezett bulira, amit elvittek a bukaresti események, inkább a tévét néztük, az elkékült szájú román diktátort, ahelyett, hogy az ifjú párt ünnepeltük volna.
Szeptember 11-ét a munkahelyemen, vagyis a nemzetközi könyvtárban éltem meg. Ahogy az emeleti kölcsönzőtől a földszinti irodába tartottam, Gunnar kollégám odaszólít, a pulton belüli számítógéphez, azon láttam, hogyan fúrja át a két repülő a Világkereskedelmi Központ iker-épületét.

Éles, életünket meghatározó képek, történések.

Ahogy most, 2020/21 telén a Mälar-parton lépdelünk, ropog a hó a lábunk alatt. Mintha azt tanultuk volna, hogy mínusz hat foknál kezd ropogni. Rég volt, talán nem is emlékszünk a gyerekként tanultakra pontosan… Vagy mégis?

***

Gergely Tamás Mälar-parti séták sorozatában eddig megjelent írások:

Gergely Tamás erdélyi magyar író, újságíró, szerkesztő 1952. augusztus 19-én született Brassóban. Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar–francia szakos tanári diplomát (1975). Mint egyetemi hallgató részt vett a Stúdió 51 színi mozgalmában; tanári pályára lépve, előbb Tamásváralján, majd Halmiban tanított, 1979-től az Ifjúmunkás művelődési rovatának és irodalmi mellékletének szerkesztője volt.
1987-ben elhagyta Romániát és Svédországban telepedett le. A Ceaușescu-diktatúra bukása után felvette a kapcsolatot szülőföldjével, újra bekapcsolódott az erdélyi irodalmi és művészeti életbe. Újra publikál romániai magyar nyelvű lapokban (Brassói Lapok, Látó, Szabadság, Romániai Magyar Szó stb.). A stockholmi Egyetemes Magyar Képzőművészeti Egyesület (EMKES) munkáját is figyelemmel kíséri, ezen egyesület elsősorban az erdélyi és az Erdélyből elszármazott képzőművészek kiállításait támogatja. Részt vállalt az Egyetemes Magyar Képzőművészeti Egyesület Stockholm című kötetet megírásában Tar Károllyal (Lund), s Takács Gáborral (Kolozsvár), s a másik Takács Gáborral (Szentendre).

Gergely Tamás első írása az Utunkban jelent meg (1978), itt s a Korunk, Igaz Szó, Ifjúmunkás hasábjain szerepelt, közben az Igazság és Szatmári Hírlap azóta megszűnt ifjúsági oldalain (Fellegvár, Jelen) közölt. Mívesen szerkesztett és logikailag megfejthető groteszk novelláiban a beat-nemzedék elidegenedettségét és csalódottságát fejezi ki, ötletessége mögött mély emberséggel s a dolgok művészi érzékelésével.

Gergely Tamás a Lenolaj.hu oldalán megjelent összes alkotása

Gergely Tamás Vadmalac félpercesei a Lenolaj.hu oldalán

Kötetei
Módosítás (novellák, történetek, Forrás-kötet, 1981).
Latorcza kontinens: a döbbenet egypercesei. Marosvásárhely: Mentor, 1998. 88 p.
Torokcsavar (regény). Illusztráció: Maurits Ferenc. Csíkszereda: Bookart, 2010. 238 p.
Szépvölgyi mesék (meseregény Damó István rajzaival). Százhalombatta : Üveghegy, 2014. 46 p.
Vadmalac és a kitartott magas Cé (félpercesek). Százhalombatta: Üveghegy, 2015. 86 p.
Ki eteti a sirályokat? (anekdoták) Százhalombatta: Üveghegy, 2016. 134. p.
Fifi. Egy illatcsepp története (meseregény Damó István illusztrációival). Százhalombatta: Üveghegy, 2017. 38 p.
Az én Koreám (memoár). Százhalombatta: Üveghegy, 2018. 202 p.
VérHárs (két monológ). Százhalombatta: Üveghegy, 2020

ESC ’16 – Zászlólengetés az Eurovíziós Dalfesztiválon

Jyll — Wed, 11 May 2016 08:46:04 +0000

Az ESC nem más, mint a European Song Contest, magyarul Eurovíziós Dalfesztivál – melyet ez évben Stockholmban tartanak. A szabályok szerint a korábbi év győztesének az országa rendezi a következőt. Nagy megtiszteltetés és nagy esély ez, hiszen a rendezvénynek 200 millió (!) nézője van.

Ezen a héten zajlik tehát a skandináv fővárosban, megbolygatva kissé a mindennapi életet. Tegnap, amikor az első elődöntőt tartották – 18 dal közül 10 jutott tovább, többek között a Magyarországot képviselő Freddie – Pioneer című számával – fél órát vártam a különben ötpercenként induló 3-as buszra, mely átszeli a központot. ”Nem számoltam”, de rendőrök ezrei ügyelnek a rendre, a terrorveszély nagy – Svédországban sok az IS-szimpatizáns, harcolni az IS oldalán háromszázan utaztak el a svéd belügyminisztérium közlése szerint.

Az esélyes ebben az évben Oroszország énekese, Szergej Lazarev, ami nagy gondot okoz Hbtq-körökben, attól tartanak ugyanis, hogy a jövőben Moszkvában a homoszexuális párok hátrányban kerülnek: nem mutathatják nyilvánosan hovatartozásukat, nem szállásolják el őket közös szállodaszobában, vegzálhatják ezeket az embereket nemi identitásuk miatt az utcákon, bárokban. Lazarev sajtótájékoztatón próbálta megnyugtatni az érdekelteket, szerinte Oroszországba bárki bátran jöhet, bántódása nem esik.

Ennél is nagyobb feltűnést okozott Örményország énekesnője, Iveta Mukuchyan, aki a dal közepén kibontotta Nagorno-Karabach zászlaját. Nagorno-Karbach, vagy Hegyi-Karabah ugye, az a föld, amely Azerbajdzsánhoz tartozik politikailag, de többnyire örmények lakják, ’91-’93 között harmincezer ember esett áldozatul a két ország között a terület birtoklásáért folyó harcban. Zászlót bontani politikai cselekedet, s azt a slágerfesztiválon nem szeretik. Még a számi (lapp) zászló lengetését is be akarták tiltani a teremben, bár Norvégiát egy lapp nyelven éneklő számi énekesnő képviseli…

Gergely Tamás, Stockholm