KÁFÉ FŐNIX – Lenolaj

Gergely Tamás: PARADICSOMVIRÁG

Jyll — Thu, 11 Jan 2024 09:11:50 +0000

Palántaként kerültek hozzánk, a Lidlben vásároltuk őket. Négy francia paradicsompalánta, mindeniknek neve, ”buletinja” vagyis törzskönyvezve, s mindenik másfajta, kettő közülük vörös, a harmadik lila, a negyedik meg egyenesen zölden érett. Talán megkéstünk velük, későre virágoztak ki. Ebben az évben a melegre várni kellett itt Stockholmban.
Éva hat négyzetméteres kertjének a jobb külső sarkába kerültek, közel a fotelekhez, s vártuk, vártuk, hogy kivirágozzanak. Öntöztük is rendesen.
Nemhiába: a magasra nőtt paradicsomon megjelent sok kis sárga csillag vagyis a jellegzetes hatágú, kedves-sárga színű virág, s azok hirtelen vetekedni kezdtek, hogy melyiknek legyen hamarabb termése. Lett is, már nem emlékszem pontosan, de körülbelül két tucat. Jellegzetes ízű édes, szóval egyáltalán nem hasonlítottak az üzletből vásárolt török vagy spanyol paradicsoméra.
No, de Északon a hideg hamar érkezik, a fagy elől a virágokat be kellett menteni – termésük már úgysem lesz, hát virágként hadd díszítsék az íróasztalunk. Szépek voltak, üdék, vidámak, míg egyszer csak le nem hajtották a fejük, be nem csukódtak. Viszont: időközben gyökeret eresztettek, s már a jövőjükre gondoltunk a meleg teraszon, de hát – a paradicsom nem évelő, és kitelelni nem tudjuk, úgyhogy amikor a zöldjük elfogyott, a szemétbe kerültek.
Ám a kitartásuk példamutató volt, és a színükkel is örömöt szereztek.

***

Gergely Tamás erdélyi magyar író, újságíró, szerkesztő 1952. augusztus 19-én született Brassóban. Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar–francia szakos tanári diplomát (1975). Mint egyetemi hallgató részt vett a Stúdió 51 színi mozgalmában; tanári pályára lépve, előbb Tamásváralján, majd Halmiban tanított, 1979-től az Ifjúmunkás művelődési rovatának és irodalmi mellékletének szerkesztője volt.
1987-ben elhagyta Romániát és Svédországban telepedett le. A Ceaușescu-diktatúra bukása után felvette a kapcsolatot szülőföldjével, újra bekapcsolódott az erdélyi irodalmi és művészeti életbe. Újra publikál romániai magyar nyelvű lapokban (Brassói Lapok, Látó, Szabadság, Romániai Magyar Szó stb.). A stockholmi Egyetemes Magyar Képzőművészeti Egyesület (EMKES) munkáját is figyelemmel kíséri, ezen egyesület elsősorban az erdélyi és az Erdélyből elszármazott képzőművészek kiállításait támogatja. Részt vállalt az Egyetemes Magyar Képzőművészeti Egyesület Stockholm című kötetet megírásában Tar Károllyal (Lund), s Takács Gáborral (Kolozsvár), s a másik Takács Gáborral (Szentendre).

Gergely Tamás első írása az Utunkban jelent meg (1978), itt s a Korunk, Igaz Szó, Ifjúmunkás hasábjain szerepelt, közben az Igazság és Szatmári Hírlap azóta megszűnt ifjúsági oldalain (Fellegvár, Jelen) közölt. Mívesen szerkesztett és logikailag megfejthető groteszk novelláiban a beat-nemzedék elidegenedettségét és csalódottságát fejezi ki, ötletessége mögött mély emberséggel s a dolgok művészi érzékelésével.

Gergely Tamás a Lenolaj.hu oldalán megjelent összes alkotása

Gergely Tamás Vadmalac félpercesei a Lenolaj.hu oldalán

Gergely Tamás írásai a Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap oldalán

Gergely Tamás: ÉLETRE-HALÁLRA – Mälar-parti séták 60.

Jyll — Thu, 22 Sep 2022 09:58:23 +0000

Nagy szárnycsapkodásra leszünk figyelmesek, egy madár-gomolyagra, s a másodperc tizede alatt rá kell jönnünk, hogy közelünkben életre-halálra folyik a harc. És amikor kissé kibontakozik a kép, azt vesszük észre, hogy varjú- meg szarka-csetepaté zajlik, egészen pontosan: egy szarka a hátán, a hátára fordították mikor a testek a pázsitra becsapódtak, s most azt a szarkát csípik a varjúcsőrök, kettő van belőlük.
Nem tudom, az olvasó figyelt-e arra, milyen erős csőrük van a varjaknak. Először is félelmetesen nagy, ráadásul ijesztően fekete, és olyan erős, hogy bükkmakkot, egyéb a földön talált magot képesek vele felnyitni. Talán egy szarka-koponyát is meglékelnek vele.
A két agresszor a csőrével vágja a szarkának a – hasát? Nyakát? Fejét? Már azt várom, mikor serken ki és ömlik sugárban a vér.
De változik a kép: szarkák sietnek a hátára fektetett társuk segítségére, s nem félnek a harctól, maguk is csípik a két varjút, úgyhogy a kisebbik szarka, az áldozat felszabadulhat, megfordul, két suta mozdulat után elszáll.
A félelemtől és a meglepetéstől felfordult gyomorral próbáljuk elemezni, mi történt, arra a következtetésre jutunk, hogy a megtámadott szarka idei, nem egészen illeszkedett be a rét madarai közt kialakult rendszerébe, esetleg elcsent valami falatot a varjak elől, s arra következett a büntetése.
Mikor immár itthon gondolok vissza a réten történtekre, jön elő a tudatomból egy kép, arra emlékszem, valaki megfestette már a jelenetet. Látom, szinte látom az olajfestményt, ki lehetett a szerzője? Valaki, aki a fekete-fehér mestere, Munkácsy lenne, de hát ő Jézust festette, áldozattá vált ő is, ám itt madarakról van szó. Makár Alajos? De hát ő székely témákat festett meg.

Később, mintha látnám, egy svéd kiadvány borítója rémlik fel, szerteszállt madártollazattal, szerte, szét, mint a Guernica, pusztulás, halál a téma.
Nem tudok közelebb kerülni a saját lelkemhez, talán a ”közelség” a kulcsszó, ami a rét padján való üldögélésünkben megriasztott. Itt folyik, tulajdonképpen a közelünkben egy háború, Ukrajnára gondolok, naponta bombáznak, emberek halnak meg, otthonok tűnnek el, s atomháború fenyeget. Azt láttam bele, éreztem bele féltucat madár csetepatéjába?
Mint fentebb leírtam, a kis szarka megmenekült. Túléljük talán mi is…

***

Gergely Tamás író, újságíró, szerkesztő. 1952-ben született Brassóban, ott végezte középiskolai tanulmányait, majd Kolozsváron szerzett magyar-francia szakos diplomát. A Szatmár megyei Tamásváralján tanárkodott, Bukarestben volt újságíró nyolc éven át. 1987-tõl Svédországban él.

Forrás-kötete a Kriterionnál jelent meg, második könyve a Mentornál Módosítás címmel, már a ’89-es változás után. Az utóbbi években az Üveghegy közli gyermekeknek írt meseregényeit illetve felnőtteknek szánt prózáját. Tíz éve publikál a Lenolajban, elsősorban félperceseket.

Gergely Tamás a Lenolaj.hu oldalán megjelent összes alkotása

Gergely Tamás Vadmalac félpercesei a Lenolaj.hu oldalán

Gergely Tamás alkotásai megvásárolhatók itt.

Gergely Tamás Mälar-parti séták sorozatában eddig megjelent írások:

Cseke Gábor: Ablak mellett bóbiskolva…

Jyll — Tue, 30 Aug 2022 08:16:59 +0000

Ablak mellett bóbiskolva
megy a vonat, fut a vonat,
mintha végtelen film volna,
megy a vonat, fut a vonat

számolom az oszlopokat,
számolom a kanyarokat,
számolom a vagonokat,
sínek fényén fut a vonat

hangosítja álmotokat,
megy a vonat, jön a vonat,
cipeli az utasokat,
ablakában peng a világ,
színesedik sok-sok virág

s ahogy szétnézek a tájon
ezt a verset kitalálom

***

Forrás: https://ujkafe.website/?p=101913

CSEKE Gábor: Magamról annyit: 1941. július 29-én születtem Kolozsváron mint magyar állampolgár, és most már minden bizonnyal a XXI. században hunyom le végleg a szemem, román állampolgárként. Újságot szerkesztettem, írok. Jelenleg Csíkszeredában élek (Hargita megye). A két dátum és minőség közötti űrt igyekeztem hasznosan kitölteni. Egyesek szerint sikerült.Cseke Gábor (1941. július 29-én) író, újságíró, Cseke Vilmos matematikai szakíró fia.

Cseke Gábor középiskolát szülővárosában, a Brassai Sámuel Líceumban végzett, 1957-ben érettségizett, magyar irodalom szakos tanári képesítést a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen szerzett 1962-ben. Az egyetem elvégzése után az Ifjúmunkás belső munkatársa, 1968-tól 1979-ig főszerkesztője volt, később az Előre szerkesztőjeként működött. Publicisztikai, kritikai írásokkal hívta fel magára a figyelmet az 1960-as évek első felében.

A Forrás-sorozatban 1967-ben verskötettel jelentkezett (Déli harang), költői érzékenységének újabb, meggyőzőbb bizonyítéka az Elveszett birtokok (1969). Lírai magatartását a tárgyakhoz, a szülőföldhöz, az emberekhez fűződő bensőséges viszony s valami kamaszos hetykeség jellemezte (Távolságok ciklus). Sikerrel próbálkozott az 1950-es években lejáratott “termelési témák” költői megközelítésével (Levelek a brigádból). Karcolatai, elbeszélései (Tornác, 1970) a riporteri ihletést ötvözték a szerző lélekelemző, erkölcsboncolgató hajlamaival.

Ló a pincében címmel lefordította Ovidiu Zotta ifjúsági regényét (1975). A tuskó c. gyermekregénye (1979) versekkel tarkított lírai történet, Érzelmes levelek c. regénye (Kolozsvár 1980) családi vetületben elemezte a nemzeti szenvedélyeket legyűrő szerelmet. 1980-as verskötete, az Ellenállás, az ifjúkori illúziók elvesztésének, a férfiúvá érésnek és a családba menekülésnek komor vallomása. Műfordítói csúcsteljesítménye M. F. Ṣandru válogatott versei (A nagy teremben, 1989).

Kapcsolódó oldalak:

Cseke Gábor alkotásai a Lenolaj.hu oldalán

Keszthely György: Miatyánk

Jyll — Mon, 30 May 2022 08:08:08 +0000

Mi atyánk, ki vagy a hegyekben,

völgyekben, vizekben,

izzadtságban és leheletekben,

legyen meghittebb a te lakhelyed,

nőjön meg a te méhkasod,

tedd láthatóvá virágos mezeid,

szaporítsd porzóid, polleneid,

fércelj össze tűlevelekkel,

ha szakadozni kezdenek

az évek, az évszakok, s az öreg óra

rugója elpattanni készül.

Minden baki után

ne fenyíts vesszőfutással,

mert látod, az üzenet sem

mindig elbocsátó.

Távozónak és érkezőnek

adj kortynyi vizet, falatnyi kenyeret,

de ne higgy nekünk, mert szavunk görbe,

és testünk retteg az ostoroktól,

mert mienk a fogság,

a tartalom, és az ítélőszék

örökké ellenünk szavaz.

2021. május 22.

Keszthelyi György alkotásai a Lenolaj.hu oldalán
Keszthelyi György alkotásai a Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap oldalán

Keszthelyi György költő, író, grafikus, festőművész

“Kolozsváron jöttem a világra 1955. augusztus 20-án, másodmagammal. Elsőszülött vagyok negyvenöt perc előnnyel, ezért szabályszerűen talán elsőhalott is leszek. Gyermekkoromban csodálattal bámultam a Házsongárd hős-részlegét; ma már annyi a névtelen (élő)halott hős, hogy nem csodálok semmit. Harmincöt évet éltem az első bolondokházában, most számolom, megérek-e ugyanannyit a másodikban. Írtam, írok, versekben élek, furcsa módon első kötetem mégis kisregény. Rendszeresen és feltúrázott motorral dolgozom, mert úgy érzem, késve indultam el ezen a vándorúton. Van, aki pesszimistának tart, tudj’ Isten, mi vagyok. Dominus vobiscum.”

Kötetei:
Keszthelyi György: Bárány kalasnyikovval (Magyar Elektronikus Könyvtár, 2010)
Keszthelyi György: Csendéletmezsgyén – Versek 2010-2013 (Magyar Elektronikus Könyvtár, szerkesztő Cseke Gábor; illusztrátor Keszthelyi György, 2013)
Keszthelyi György: Lélekzárka (2014, Bookart)
Keszthelyi György: Lódenes embermadár (2015, Kriterion Könyvkiadó)
Beszámoló a látszatokról (versek). Várad, Nagyvárad, 2018.

Gergely Tamás: HAJÓINK – Mälar-parti séták 13.

Jyll — Tue, 10 Nov 2020 11:23:07 +0000

Azzal indulunk haza, hogy láttuk rakodni a “kis sárgát”, és állt benn a kőtörőnél egy számunkra névtelen kék, felbukkant már máskor is. Meg vagyunk elégedve a ”felhozatallal”.

Aztán a Kerek erdő magasságában a sétányról éppen ereszkedünk le, amikor nagy hajó motorjának a zúgását halljuk. Megállunk, mert minden ilyesmi érdekel, minden spektákulum, s hát tapasztaljuk, hogy elindult a kék, a ”névtelen”. Kék a hajótest, eléggé kopottas a jármű, zászlója nincs – hogyhogy? Annyira közel kényszeríti a szoros, hogy el tudjuk olvasni a nevét: Baltic Sprinter. Na jó, akkor ez is megvan, közeli ismeretségbe kerültünk.

Ám ez semmi! Alig lépünk kettőt, fentről is motorzaj érkezik, a faágak sűrűsége ellenére észrevesszük egy nagyobb hajó testét. A Jehanderre gyanakszunk, de meglátjuk a fehér ”csipkét” a hajó orrán, akkor ez a Jennifer… A Jennifer szokott állni ott, ahol ma a Balticot töltötték, az ő ”helye” volt számunkra eddig, régi ismerős tehát.

Már második éve figyeljük, tudtuk a menetrendjét. Az már a nyár előtt változott, előbbre hozták az indulását, majd kimaradt a hajó a nyáron, nem tudtuk, miért? Befejezték volna a munkálatokat Färingsön? Szabadságra mentek a matrózok? Esetleg karbantartás miatt vonták ki a forgalomból a Jennifert meg a Jehandert? Nagy volt a csend, üresebbek lettek a napjaink. Mert mi viszont nem tágítunk, naponta kijárunk Mälarunk partjára…

Kicsit mintha elárvultunk volna, más szóval… De aztán valamikor október elején megjelentek újra. Előbb a Jehander fújtatott el, hol felfele, hol lefele tartva. Megnéztük az interneten a menetrendjét: Ekerö meg a Värtan-kikötõ között hordja az építkezésekhez a sódert. Utána meg a Jennifert láttuk beállva a kőtörőnél, éppen nem töltötték, viszont nyilvánvalóan beindult a munka. A kis sárga hajó meg szorgalmasan hoz-visz, többnyire teherautókat a munkatelepre, épül ugye, az alagút, amely a fővárosi körgyűrű része lesz.

Szóval mintha a mi életünk is megpezsdült volna… Volt már mit figyelni: lesni a felső sétányról, hogy hajó van-e beállva, megpakolták-e már, megvan-e a három homokkupac a tetején, mennyire új a finn zászló a parancsnoki híd mögött, hova lett a svéd zászló az orráról…? Szóval normalizálódott a Mälar-parti sétánk. Kiteljesedett. Mert kitárul ugyan a kép számunkra a maltesholmi strandon, de azért a nagyvilág, értem alatta Ekeröt, Värtant, a hajók, hajóink révén úsznak be az életünkbe.

***

Gergely Tamás Mälar-parti séták sorozatában eddig megjelent írások:

***

Gergely Tamás a Lenolaj.hu oldalán megjelent összes alkotása

Gergely Tamás Vadmalac félpercesei a Lenolaj.hu oldalán

Kötetei
Módosítás (novellák, történetek, Forrás-kötet, 1981).
Latorcza kontinens: a döbbenet egypercesei. Marosvásárhely: Mentor, 1998. 88 p.
Torokcsavar (regény). Illusztráció: Maurits Ferenc. Csíkszereda: Bookart, 2010. 238 p.
Szépvölgyi mesék (meseregény Damó István rajzaival). Százhalombatta : Üveghegy, 2014. 46 p.
Vadmalac és a kitartott magas Cé (félpercesek). Százhalombatta: Üveghegy, 2015. 86 p.
Ki eteti a sirályokat? (anekdoták). Százhalombatta: Üveghegy, 2016. 134. p.
Fifi. Egy illatcsepp története (meseregény Damó István illusztrációival). Százhalombatta: Üveghegy, 2017. 38 p.
Az én Koreám (memoár). Százhalombatta: Üveghegy, 2018. 202 p.
VérHárs (két monológ). Százhalombatta: Üveghegy, 2020

Gergely Tamás KI ETETI A SIRÁLYOKAT 99+1 anekdota című kötetéből

Keszthelyi György: Beütött az ősz

Jyll — Mon, 13 Nov 2017 06:47:45 +0000

Kora reggel ki- vagy beütött az ősz,
elvándoroltak a négerek,
a hinduk, a sámánt keresik
vagy a kerti Buddhát,
valahol a Rózsadombokon.

Kolozsváron Timbuktu száraz szele
fújt, a kutyák nyelve csüng,
koslatnának az Északi sarkon
vagy bárhol. Mit nekik zápor, hőguta?
A derék bronzlovas babérkoszorúján
sovány galambok ülnek, nem dagadt kondorok –
a temérdek főállású isten
úgy tesz, mintha az ördögöt űzné,
pedig csak vállát vonogatja,
mint aki tanácstalan
a dicsfények káprázatában.

2017. július 25.

Keszthelyi György alkotásai a Lenolaj.hu oldalán

Keszthelyi György alkotásai a Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap oldalán

Gergely Tamás: EGY MÁSIK DARAB

Jyll — Sat, 11 Mar 2017 10:18:00 +0000

Komája fürkészőn figyelte a Vadmalac csülkét.
”Mi van?” – kérdezte Vadmalac. Majd hirtelen ötlettől vezérelve azt ajánlotta, hogy fogjanak kezet.
Kezet fogtak.
Ettől meglágyult a koma szíve, elmondta:
”A polgármesteré szennyezett. Mocsok tapad hozzá.”
”Vér?”
”Vér még nem, de minden hájjal megkent.”
No, ezen elgondolkoztak. Külön-külön és együtt. A néma ima végén a koma megkérdezte:
”Gondolod, hogy nekünk eljátszanak egy másik darabot?” Majd a nyomatékosítás kedvéért: ”Mint ami.”

***

Kapcsolódó oldalak:

KISEBBSÉGBEN: A félpercesek titka – Zsehránszky István interjúja Gergely Tamással

Vadmalac és a kitartott magas Cé – Beszélgetés Gergely Tamás íróval – Bukaresti Rádió

Gergely Tamás Vadmalac félpercesei a Lenolaj.hu oldalán

Gergely Tamás a Lenolaj.hu oldalán megjelent összes alkotása

Gergely Tamás írásai a Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap oldalán

Véghelyi Balázs: Sárban és tejúton

Jyll — Fri, 16 Sep 2016 07:24:44 +0000

Csoóri Sándor halálára

Nem lepett meg a halálhíre: évek óta beteg volt, nem írt már verseket és nem érintkezett a külvilággal. Utolsó nyilvános megjelenésén, a Petőfi Irodalmi Múzeumban 85. születésnapjára szervezett ünnepségen sem szólalt meg. „Halálával a magyar kultúrát pótolhatatlan veszteség érte” – olvasom az egyik „hivatalos” nekrológban. De úgy is fogalmazhatnánk: életével maradandóan gazdagította a magyar kultúrát. Ajándéknak tartom, hogy ismerhettem őt.

Csoóri Sándor (jobbra) és Véghelyi Balázs (balra)
2003

Gyerekkoromban kezdődött az „ismeretségünk”, olvasókönyvek, gyerekvers-antológiák lapjain keresztül, illetve lemezek és kazetták közvetítésével, amelyeken Halász Judit vagy a Kaláka együttes énekelte gyerekeknek szánt verseit. Persze akkor még nem a pacsirta volt fontos, csak a dal. Tizenéves koromban megismertem felnőtteknek szánt verseit és az esszéit is. Ő volt számomra akkoriban a Költő, nemcsak versei, hanem személyisége, gesztusai, megjelenése miatt is. Hatását jelzi, hogy tizennégy évesen, nyolcadik osztályos koromban, amikor elemeznünk kellett egy szabadon választott verset, én az Anyám szavait választottam. Az „elemzés” nyilván kezdetleges volt, akárcsak a később, gimnazistaként írt verseim, de tántoríthatatlan voltam az elhatározásban, hogy a legjobbakat meg fogom mutatni neki.(Hiába, a legtöbb tizenéves önértékelési zavarokkal küzd…)
Egy alkalommal, amikor fia, ifjabb Csoóri Sándor népzenész, és unokája, a zenészként már szárnyait bontogató Sündi Százhalombattán járt, nem hagytam ki a lehetőséget, hogy megismerkedjek velük. Ez az ismeretség vezetett el a költőhöz is. A verseimet, illetve egy Csoóri-megzenésítésemet rögzítő kazettát a fián keresztül juttattam el hozzá. Sokáig vártam a válaszra, de megérte várakozni. Első, kézírásos levelét 2001. május 18-ára datálta. A dalt megdicsérte, a verseimért azonban akkor, 2001-ben még nem kaptam dicséretet. Biztatást és jó tanácsokat annál inkább. Barátságos, emberi hangú levél volt, ahogy a későbbiek is. Rokonszenvvel és segítő szándékkal fordult egy helyét kereső fiatal felé. Jellegzetes nyelvhasználatával rá jellemző, mégis általános érvényű tanácsokat kaptam tőle. Ezek közül kettőt érdemes kiemelni. 2007-ben üzenetet írt harmadik könyvem bemutatójára. Ebben az első verseimre emlékezve így fogalmaz:„Egyik verskéziratára azt írtam oda emlékeztetőül, hogy a vers nem az a hely, ahol kímélik az angyalokat. Ez a mondat számonkérés volt. Egyúttal biztatás is, hogy legyen sokkal vakmerőbb, szókimondóbb, gyalogoljon többet a sárban és a Tejúton is.” (A szöveg elhangzott a helyszínen, később megjelent a Polisz folyóirat 2007. decemberi számában.) A másik fontos tanácsát magánlevélben őrzöm, de mivel ezek a mondatok tömören megvilágítják az ő esszéírói módszerét is, idézek belőle: „Egyre inkább arra kell törekedni, hogy a gondosan kiválasztott részletekben hogyan lehet az egészet megmutatni! A szélességet érdemes földarabolni s így mutatni meg az izgalmas, a megrázó, a katartikus mélységeket. Egy-egy kiszakított szöcskelábban a háborúkba zuhanó emberiséget.” 2002. szeptember 1-jén írta ezt. Lám, Csoóri Sándor még a magánleveleiben is vérbeli költő volt!
Azon kevesek közé tartozom, akik napra, sőt órára pontosan tudják irodalmi pályakezdésük helyszínét és időpontját. Az enyém 2003. május 30-án 17 órakor kezdődött a budai Szent Margit Gimnáziumban. Ekkor vehettem kézbe első könyvemet, hátlapján Csoóri Sándor ajánlásával. Hitet adott ezzel, egyúttal hitelt is. Nem győzöm törleszteni. Nemcsak írásban, de személyesen is mellém állt aznap: Serfőző Simonnal együtt ő mutatta be a könyvet. Később meghívtam Százhalombattára egykori iskolám akkori gimnazistái közé. Beteg volt, de nem mondta le a meghívást. Mindig szeretett fiatalok között lenni.
Olvastam az újabb és újabb műveit, írtam is róla. Köszöntöttem 75. születésnapján, esszét írtam a gyerekverseiről és méltatást utolsó, Harangok zúgnak bennem című verseskötetéről. Szakdolgozatom jelentős része is róla szólt. Ritkán, de rendszeresen találkoztunk – egészen az elmúlt évekig. Főleg irodalomról beszélgettünk. A kézfogásában nemcsak egy élő klasszikus jelenlétét észleltem, de – némi pátosszal – azét az emberét is, aki kezet fogott Illyés Gyulával, és mivel Illyés is kezet fogott Babits Mihállyal, ő pedig Ady Endrével, Ady Kiss Józseffel, Kiss József Arany Jánossal, Arany Petőfivel, Petőfi pedig Vörösmartyval, így a testet öltött a magyar költészetet és annak jó szellemét is éreztem a közelében.
Nézem, hallgatom és olvasom a híradásokat. Méltatják írótársak és politikusok. Értékelik közéleti szerepét, irodalmi munkásságát, emberi alakját. „Nagyon szeretetre méltó ember volt, nagyon bájos, nagyon kifinomult” – írja egy politikai ellenfele. Az internetes kommentelők pedig – pro és kontra – hozzák a szokott formájukat, ahogyan két hónappal korábban, Esterházy Péter halálakor is. De ezzel foglalkozni olyan – ahogyan az Oscar-díjas rendező mondta –, „mintha felvennénk egy hangversenyt, összevágnánk belőle a köhögéseket, és azt hallgatnánk”. Nehéz ilyenkor elfogultság nélkül írni, beszélni – akárhogy is viszonyulunk az elhunythoz. Az életmű azonban – immár hivatalosan is – lezárult, és előbb-utóbb helyére kell tenni a magyar irodalomtörténetben és legújabb kori történelmünkben. Amiben mindenki egyetért: Csoóri Sándor a 20 és 21. század megkerülhetetlen egyénisége – mindkét téren.
Írt kisregényt, szociográfiát, forgatókönyvet, de elsősorban költő volt és esszéista. Népi költőként méltatják sokan, és való igaz: paraszti származása és a népköltészet iránti vonzalma nyomot hagyott költészetében. Legnépszerűbb verse, az Anyám fekete rózsa is ennek bizonysága. Csoórit azonban a város is ihlette, érett költészetében több a városi, mint a falusi kép. A korai Petőfi-utánérzések, később a népi szürrealizmus és a beatköltészet felfedezése után olyan költői hangot talált meg, amely rokontalan a magyar költészetben. A jellegzetes Csoóri-vers magja és szervezője a költői kép. Valóságból kibomló szürrealizmus az ő költészete, meglepő asszociációk láncolatával, parlando versbeszéddel, mindenkor személyes hangon. Összetéveszthetetlen Csoóri-sorok: „Most a hadifogságból megtért katonák / egykedvűsége rajtad s kövek álmatlansága, / zöld vagy, mint a köpenyes dió s a szemed véreres – / mintha távoli, lámpás kocsisort / bámulnál éjszakánkint: / dombtetőről egy véget nem érő, lassú temetést.” (Megváltoztál) Közérzet-líra az övé, benne van egy érzékeny művész és egy történelmileg sérült társadalom közérzete.
Esszéiben is költői a nyelv és költői a logika. Mi foglalkoztatta leginkább? A népi kultúra és a modern művészet, a történelem és a mindenkori magyar valóság. Néhány írását érdemes lenne iskolai segédanyagként használni. Különösen azokat, amelyek egy-egy írói életművet vagy esztétikai kérdést világítanak meg. Az iskolai irodalomórák közhelyei (milyen tartalmi-szerkezeti egységekre osztható a mű? milyen költői eszközök figyelhetők meg benne? mi a mű eszmei mondanivalója? – és így tovább) helyett ő sokkal mélyebb és érdekesebb összefüggésekre irányítja rá a figyelmünket. Különleges érzékkel nyúlt a művekhez. „Mintha az édenben tanult volna beszélni – gondolkodni pedig a kiűzetés után.” Többet árul el ez a mondat Csokonai Vitéz Mihály életművéről, mint jó néhány tankönyv és lexikon.
Végül szólni kell a politikusról is. Akkor is, ha Csoóri Sándor soha nem akart politikus lenni, és az utókor sem ezért fog emlékezni rá. A nyolcvanas évek közepéig egyszerű értelmiségiként politizált. A táncházmozgalom támogatásával, amely szellemi kaput nyitott Erdély felé, író-olvasó találkozók ma már elképzelhetetlenül nagyszámú közönsége előtt, vagy a Belvárosi kávéházban barátaival: Konrád Györggyel, Orbán Ottóval és másokkal. Érdemei vannak a rendszerváltás szellemi előkészítésében, előtte pedig annak tudatosításában, hogy a magyar kultúra nem ér véget Magyarország határainál. Később, gyakorlati politikusként is az eszmék és víziók embere volt: a taktikázás, a demagógia idegen volt tőle. A hatalom sem vonzotta. 1990-ben lehetett volna köztársasági elnök, de képviselő sem akart lenni. Politikai szerepeiben is költőként gondolkodott és cselekedett: ez volt az erénye, de a hibája is. Mindaz, amit a kilencvenes években mondott és tett: viták forrása a mai napig. Vitán felül azonban egyedül ő tudott író és költő maradni azon pályatársai közül, akik – egyik vagy másik oldalon – politizálni kezdtek akkoriban. Az ezredforduló után írt versei, időskori költészete: életművének betetőzése.
Csoóri Sándornak, ha individuális korunk logikája szerint gondolkodik, minden oka meglett volna az elégedettségre: látta a világot, műveit olvasták és fordították, kezet foghatott korának legnagyobb szellemeivel, utolsó évtizedeiben pedig megkapott minden erkölcsi és anyagi elismerést, amit magyar művész megkaphat – mégsem volt elégedett. Ha hogylétéről faggatták, gyakran válaszolta ezt: „Úgy vagyok, mint az ország.” Magunknak is a legjobbat kívánjuk, amikor azt üzenjük neki: nyugodjék békében. És magunkkal is jót teszünk, ha újra és újra elővesszük a műveit.

Forrás: Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap

Csoóri Sándor letölthető művei a Digitális Irodalmi Akadémia honlapján

Cselényi Béla: mosógép a versben

Jyll — Sun, 11 Sep 2016 07:04:18 +0000

él a mosógép
a mai női líra
sorai között

már nem műanyag
immár nem testidegen
csak mint a szappan

megírható tárgy
minden mesterkéltségtől
mentesen zubog

gyomrában oldott
veríték és mosópor
oltja ki egymást

fél évszázada
még teknőt és kulcsszappant
írhattak volna

a tupírozott
miniszoknyás költőnők
úgy hatott jobban

Megjelent:

Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap

Cselényi Béla alkotásai a Lenolaj.hu oldalán.

Cselényi Béla alkotásai a Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap oldalán.

CSELÉNYI Béla: 1955. április 4-én születtem Kolozsváron. A mai Apáczai Csere János Elméleti Líceumban tanultam 1962-től 1974-ig. Ezt követően Kolozsváron voltam játékgyári munkás, helyettes segédkönyvtáros, munkakönyv nélküli tejkihordó. A Gaál Gábor Irodalmi Kör tagja, titkára, vezetője voltam a ’70-es évek közepétől annak megszűnéséig. A Magyar Műhely munkaközösségének tagjaként sokáig az avantgárd alkotók közé soroltak. Erdélyi létemre, a vajdasági Új Symposion szerzőgárdáját tekintem mestereimnek, elsősorban Ladik Katalint és Tolnai Ottót. 1987. december 23. óta Magyarországon élek. 1988—2007. között a Magyar Rádióban, 2007-től a Magyar Távirati Irodában sajtóarchívumi, illetve adattári dokumentátorként dolgozom. Eddig hét verses könyvem és egy rövidpróza-kötetem jelent meg.

Cselényi Béla szerzői odala: http://cselenyi.atw.hu/

Cselényi Béla: a sziget fesztiválra

Jyll — Tue, 16 Aug 2016 09:39:42 +0000

unalmas mint a pászka íze
a vége-hossza nincsen dübörgés
azt tudtuk hogy a szerelem
belefolyhat a rózsaszín giccsbe
de öt-hat évtized kell hozzá
hogy megértsd
hogy a forradalom is lehet giccses
a polgárjog is lehet giccses
a tiszta forrás átemelése is lehet giccses
a kikristályosult érzékiség is lehet giccses
a túlhangszerelt hazafiság is lehet giccses
a túlhangszerelt kozmopolitizmus is lehet giccses
a csápolás is lehet giccses
a bokorba dobott fecskendő is lehet giccses
ami pedig a giccs elleni lázadás
rezonáló hangerejét illeti
nos
giccsek közül
talán az a legnagyobb
sok minden sohasem érdekelt
de ezek közül volt egy vékony szelet
egy rejtett halmaz
amely feszélyezett eddig
hogy mért nem érdekel
de ímé már nem feszélyez
akárha romlatlan gyermek lennék
csak a leányok összefirkált szépsége
az feszélyez még
s fiatal korom
megvesztegethetetlen
ügyészi vádja
ügyvédi szeretete

Budapest, 2016. VIII. 15.

Cselényi Béla alkotásai a Lenolaj.hu oldalán.

Cselényi Béla alkotásai a Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap oldalán.

Cselényi Béla szerzői odala: http://cselenyi.atw.hu/