Gergely Tamás – Lenolaj

Gergely Tamás: SÁRGA

Jyll — Wed, 17 Apr 2024 12:36:29 +0000

Álmában Vadmalac csak ült, mint egy télire eltett sós uborka. Annak, hogy ült, nem volt tudatában. A sós uborka helyett ő egy kasztent említett volna, fából készítettet, ami nyugvó állapotában legalábbis érzéketlen, de hát az említéstől ő hol állt…
Kérdezték, mi a neve, nem tudta. Tudakolták, ki a legközelebbi hozzátartozója, nem jutott eszébe Malacka, Kismalac sem, kettejük telefonszáma…
Vadmalac annyit megértett, hogy próbálnak rajta segíteni, s hogy hozzájáruljon valamivel a sikerhez, ezt mondta:
”Sárga.”
Kissé határozatlan, színtelen hangon.
Azt akarta kifejezni, hogy a metrómagálló fala sárga. Talán arról rájönnek, hogy ő hol leledzik.
*

Nem gondolt, álmodta. Több variánsban: Az elsőben még telefonálni akart Malackának, de semmiképpen sem sikerült: vagy a száma nem jutott eszébe, vagy a gép nem működött. Pedig az intézményben több is volt – az lett volna az első munkanapja -, kissé a bukaresti sajtópalotához hasonlított, amelyikben harminc évvel ezelőtt dolgozott, de kiment abból, s az utcán talált egyet. Onnan viszont nem kapcsoltak. Végül egy régi mobilon sikerült volna, de csak egy módosított prefix-szel…
A második variánsra már nem emlékszik az író, de ez volt a harmadik, amit leírt. Álmában pont így történt, még érezte is a kredencet magában. Kellemetlen emléke volt ébren is, hosszú ideig…

***

Mire gondolt az író? sorozatban eddig megjelent írások: itt.

Gergely Tamás: KÖLTÉSZET NAPJA

Jyll — Wed, 10 Apr 2024 22:05:20 +0000

Vitatkoztak, hogy amit a Koma mondott, vers-e?
”Az ígéret szép szó,
ha megtartják, úgy jó!”
Vadmalac szerint, ha ez egyáltalán vers, akkor az emlékkönyvbe való.
”Hiszen rímmel.” Így mondta: ”rímmel”, de értették mindketten, miről van szó.
Vadmalac fő kifogása az volt, hogy az említett két sor nem elég egyéni, de komája erre is megválaszolt:
”Hiszen mindenki magára alkalmazza. Például: Pista megígérte, hogy elveszi Katát feleségül, aztán vagy elvette, vagy sem.”
Vadmalacnak már ettől is égnek állt a sörénye, de komája folytatta:
”Sztálin is megígérte, hogy Cserhátat visszaadja Makkosnak, aztán b*szott rá visszaadni…”
”Sztálin?!”, kiáltott fel Vadmalac. Arcát két mancsába merítette, komája nem tudta, hogy most már kacag vagy sír.

***

Gergely Tamás erdélyi magyar író, újságíró, szerkesztő 1952. augusztus 19-én született Brassóban. Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar–francia szakos tanári diplomát (1975). Mint egyetemi hallgató részt vett a Stúdió 51 színi mozgalmában; tanári pályára lépve, előbb Tamásváralján, majd Halmiban tanított, 1979-től az Ifjúmunkás művelődési rovatának és irodalmi mellékletének szerkesztője volt.
1987-ben elhagyta Romániát és Svédországban telepedett le. A Ceaușescu-diktatúra bukása után felvette a kapcsolatot szülőföldjével, újra bekapcsolódott az erdélyi irodalmi és művészeti életbe. Újra publikál romániai magyar nyelvű lapokban (Brassói Lapok, Látó, Szabadság, Romániai Magyar Szó stb.). A stockholmi Egyetemes Magyar Képzőművészeti Egyesület (EMKES) munkáját is figyelemmel kíséri, ezen egyesület elsősorban az erdélyi és az Erdélyből elszármazott képzőművészek kiállításait támogatja. Részt vállalt az Egyetemes Magyar Képzőművészeti Egyesület Stockholm című kötetet megírásában Tar Károllyal (Lund), s Takács Gáborral (Kolozsvár), s a másik Takács Gáborral (Szentendre).

Gergely Tamás első írása az Utunkban jelent meg (1978), itt s a Korunk, Igaz Szó, Ifjúmunkás hasábjain szerepelt, közben az Igazság és Szatmári Hírlap azóta megszűnt ifjúsági oldalain (Fellegvár, Jelen) közölt. Mívesen szerkesztett és logikailag megfejthető groteszk novelláiban a beat-nemzedék elidegenedettségét és csalódottságát fejezi ki, ötletessége mögött mély emberséggel s a dolgok művészi érzékelésével.

Gergely Tamás a Lenolaj.hu oldalán megjelent összes alkotása

Gergely Tamás Vadmalac félpercesei a Lenolaj.hu oldalán

Gergely Tamás írásai a Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap oldalán

Gergely Tamás: I ♡ u – Mälar-parti séták 75.

Jyll — Tue, 09 Apr 2024 08:25:45 +0000

Gergely Tamás fotója

Feltűnik a dobogó egyik padjának hátán egy fehér festékkel írt üzenet: ”I u”. Nem vagyok járatos az angolban, de úgy sejtem, hogy az ”u”, az kiejtése szerint tulajdonképpen ”you”, a szív, az ”love” az ”I” pedig ”áj” azaz ”én”. Vagyis a dobogó vonalára merőlegesen felírva ez áll, szándéka szerint legalábbis: ”I love you”, hibásan ugyan és felkiáltójel nélkül, mégis azt jelenti, hogy: ”Szeretlek.”
A szöveg kissé meglep. Hiszen azokra a padokra nem szoktak firkálni, nem vésnek bele bicskával, és egyáltalán: nem a festegető-firkáló generáció tagjai ülnek oda. Ha a tehetségüknek nem tudnak azok ellenállni, a szomszédos büfé fala szenvedi el a mázolást, esetleges szövegelést. Évente legalább egyszer újra kell azt festeni, s olyan gyér a kioszk kereskedeleme, kétlem, hogy anyagilag megéri neki.
Jut erről a firkáról eszembe: jó pár évvel ezelőtt, amikor fényképezőgéppel jártam a várost (Muhi Sándor közölte a stockholmi csatornafedelekről készült fotóimat), lefényképeztem valami az említett Mälar-parti firkához hasonlót. Amit a Dagens Nyheter vagyis a két komoly svédországi napilap közül az egyik, érdemesnek talált közölni. Az úgy történt, hogy ebédszünetem sétájára indulva, észrevettem könyvtárunk kicsiny parkjának szélén egy mosolygásra késztető firkát. A kb. másfélszer másfél szorozva kétméteres kemény műanyag tartóoldalán nyomtatva az állt, hogy SAND. Magyarul: homok, ugyanis a tartó homokot tartalmazott, arra az esetre, ha jeges a járda, szórják meg vele. Nos, az ötletes, romantikus lélek ezt használta fel üzenete hordozójának: I love SANDrá-ra írta át az eredeti szöveget. Vagyis a szerelmes ”levél” célzottja egy Sandra nevű lány, akit a graffiti-legény hőn szeret. Nos, lefotóztam az üzenetet, e-postán beküldtem a lapnak. Létezik ugyanis annak egy humoros magazin oldala, amit főként az olvasók írnak, s meg is jelent fotóm abban már másnap. Több, mint harminc évnyi svédországi tartózkodásom egyetlen publikációja az a híres napilapban…
Ami pedig a Mälar-parti firkát illeti: miután hetekig tanácstalanul figyeltem, most jöttem rá, hogy a szöveg nem a ”u”-val fejeleződik be, hanem van annak aláírása: ferdén ugyan, de az, amit én 73-nak olvastam, aláírás lehet: A.M. Aláírás vagy a megszólított nevének iniciáléja, ki tudja?
És különben is: pár hét múlva megérkeznek a fecskék!

***

Gergely Tamás író, újságíró, szerkesztő. 1952-ben született Brassóban, ott végezte középiskolai tanulmányait, majd Kolozsváron szerzett magyar-francia szakos diplomát. A Szatmár megyei Tamásváralján tanárkodott, Bukarestben volt újságíró nyolc éven át. 1987-tõl Svédországban él.

Forrás-kötete a Kriterionnál jelent meg, második könyve a Mentornál Módosítás címmel, már a ’89-es változás után. Az utóbbi években az Üveghegy közli gyermekeknek írt meseregényeit illetve felnőtteknek szánt prózáját. Tíz éve publikál a Lenolajban, elsősorban félperceseket.

Gergely Tamás a Lenolaj.hu oldalán megjelent összes alkotása

Gergely Tamás Vadmalac félpercesei a Lenolaj.hu oldalán

Gergely Tamás alkotásai megvásárolhatók itt.

Gergely Tamás Mälar-parti séták sorozatában eddig megjelent írások:

Gergely Tamás: BOGLÁRKÁVAL SZEMBEN

Jyll — Tue, 02 Apr 2024 22:25:58 +0000

Reggelizett Vadmalac, szemben a virággal. Nagyfejű boglárka, ranunculus. A virág az asztal túloldalán, és mindössze ketten voltak.
Nem köszönt neki, de figyelte. Úgy bámulta, mintha ismerősök lennének.
”Sárga, mondta magának, vagyis színe van.”
Majd született fejében a következő gondolat:
”Te sárga már sohasem lehetsz.”
Röfögött a bánatához, de csak egy rövid sort, mint aki ezt már megbeszélte magával. Ezt vagy hasonlót.
És röfögve kacagott is egyet:
”Olyan ez, mint a Schrödinger-egyenlet.”
Azt értette rajta, hogy uralni azt sem tudja, lőttek a megértésnek…
”No de illata… Illatom nekem is lehet…”
Hónaljához közelítette a fejét, hogy bizonyságot nyerjen. De illata nem volt, legfeljebb vadmalac-szaga.

***

Gergely Tamás a Lenolaj.hu oldalán megjelent összes alkotása

Gergely Tamás Vadmalac félpercesei a Lenolaj.hu oldalán

Gergely Tamás írásai a Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap oldalán

Gergely Tamás rovata a Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap oldalán

Gergely Tamás: ABRONCS – Mälar-parti séták 74.

Jyll — Mon, 01 Apr 2024 08:43:50 +0000

Áll a két, általunk bejárt Mälar-parti sétány találkozásánál egy öreg tölgyfa. Egészen pontosan, a felső, vagyis a Hässelby strand terecskéje irányából érkező sétány már eléri, belefolyik a parttal párhuzamosan futóba, s amikor onnan elindulunk a Grimsta erdő felé, rögtön bal kéz felől található. Lehetetlen nem észrevenni, ugyanis olyan öreg, hogy már csak a kérge létezik, belül üres, azon csodálkozom, hogy egyáltalán kirügyezik. De kirügyezik, tehát nem halt ki, bár… egyesek a korát kétszáz, mások négyszáz évre teszik.
Van neki neve is: svédül Önskeek, amit magyarra talán úgy fordíthatnék, hogy Óhajok tölgye vagy Kívánságtölgy. A különös név magyarázata; a hiedelem szerint aki belebújik a kérge által kialakított üregbe, és erősen gondol valami olyasmire, amiről szeretné, ha megvalósulna, akkor az be is következik. Kíváncsiságból meg reménnyel tele gyakran bújnak bele…
Hogy az ágak súlyától a tölgy ne essen szét, fémabronccsal vették körül valahol a dereka felett. S az abroncs teljesítette a feladatát, fánk egyben maradt. Az igaz, hogy egyesek szerint a fém annyira belevág a törzsébe, hogy lehetetlenné teszi a víz felszívódását. Legalábbis megnehezíti, mert, mint mondtam, a levelek így is megjelennek rajta.
Amiről eddig nem tudtam, hogy nem egy abroncs volt a fán, hanem legalább kettő – ugyanis a minap elhaladtunk mellette, s látjuk, hogy gondos kezek megpucolták a fát, elhalt ágait levágták, azokat kupacba gyűjtötték, s hát az egyik levágott (vagy letört?) ágon is van egy kisebb abroncs.
Hm. Azaz egy emlék ugrik be, régi emlék, még a gyerekkoromból. Homoródszentmártonban vagyunk, én ott töltöttem a vakációim nagy részét, szüleim utánam jöttek, hogy hazavigyenek, s egy ilyen alkalommal, amikor Gyula bátyámék felől jövet az unitárius templom mellett elhaladunk, mondja Apám, hogy a templomtorony derekán még ma is látható fémabroncsot kovács nagyapám készítette. Műhelyében elkészítette mérései alapján az abroncsot, majd felkérte az inasait, hogy szereljék fel azt a megfelelő magasságban. Ugyanis tériszonya nem engedte meg, hogy maga feltegye.
Szóval abroncsemlék, amitől kikerekedik, egésszé válik skandináviai életem. A fát nézem, de a képzeletbeli háttérben meglátom a tornyot.
À propos: abroncs.

***

Gergely Tamás a Lenolaj.hu oldalán megjelent összes alkotása

Gergely Tamás Vadmalac félpercesei a Lenolaj.hu oldalán

Gergely Tamás alkotásai megvásárolhatók itt.

Gergely Tamás Mälar-parti séták sorozatában eddig megjelent írások:

Gergely Tamás: ÁPRILISNAK BOLONDJA

Jyll — Sun, 31 Mar 2024 22:01:42 +0000

”Na képzeld el!, meséli felháborodva Vadmalacnak a komája, azt mondták, hogy ha felmászok a toronyba, kakukktojásra lelek…”
”És?”
”Hát fent nem egy rút varjú fogadott?! Úgy megkárogott, majd leestem!”
Vadmalac elröhintette magát: ”Hát nem kell olyan naivnak lenni…”
”Azért azt mind elhittük, te is…!”
”Mit, te?”
”Hogyha mi a diktátort elkergetjük, tejben-vajban fürdünk.”
”Ne bomolj, komám, göröngyös a demokrácia útja!”
”Még a szemét is kivájtuk.”
”Ki biza, jól tettük!”
Komájából csak úgy ömlött a jeremiád. Hogy őt kik hányszor csapták be…
”Gyerekkoromban azt mondták, operaénekes lesz belőlem. Aztán jól felvett Rómeónak a Scala!”
Vadmalac mosolygott, végigsimított az állkapcsán, és megkérdezte:
”Aztán azt tudod-e, hány óra?”

***

Gergely Tamás a Lenolaj.hu oldalán megjelent összes alkotása

Gergely Tamás Vadmalac félpercesei a Lenolaj.hu oldalán

Gergely Tamás írásai a Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap oldalán

Gergely Tamás rovata a Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap oldalán

(Illusztráció: Pawel Kuczynski gif)

Gergely Tamás: A NAP – Mälar-parti séták 73.

Jyll — Mon, 25 Mar 2024 11:04:53 +0000

Ülünk megszokott helyünkön a padon a Mälar-parti rét sarkában, látványnak előttünk a tó. Annak vize éppen hullámzik, még hozzánk is eljut a hullámzás hangja. Ugyanis fúj a szél, de mert talán először ezen a kora tavaszon plusz 7 fok a hőmérséklet, nem fázunk.
Ha a Nap kisütne, megváltozna minden. Elülne a szél, a hőmérő higanyszála tovább kúszna felfele. De a nap nem süt ki. Illetve… ahol vékonyabb a felhőréteg – mert egész nap az borította az egünk, szürkére vált tőle még a hangulatunk is – szóval ahol vékonyabb, ott megjelenik a napkorong. Egy kis kerek világos lábosfenék, nem több. Olyan a kép, mint amikor nappal látjuk a holdat.
Node! Helyenként fogyóban a felhő, hirtelen sugára van a napnak, udvara… Nem barnulunk le tőle, viszont a víz színt vált: ezüst a felülete, derűs a hangulata. Mintha a szél is belefelejtkezne a csillogó szürke színbe, elfelejt fújni.
A csodatevő nap! Ezt érzem, mégis vagy éppen ezért szomorú gondolatok lepik el agyam: mi történik, amikor eltűnik? Amikor meghal. Mi lesz velünk? Megfagyunk? Kivesz az emberiség? Marad a gránit, meg a padok? Eszeveszett száguldásba fog a Föld?
Egy hónappal ezelőtt fokozott naptevékenységről érkeztek hírek, megijedtem, hogy egy, a Napból kitörő és iszonyatos sebességgel haladó plazmadarab eltalál minket. Már az is megrémített, hogy egyre kisebb lesz életadó csillagunk, ha kiszakad belőle egy égitestnyi anyag. De hát mi az ahhoz képest, hogy teljesen kihuny!…
Szóval látványnak szép a kikandikáló nap, ám keserű gondolatokat generál. Mit tegyek? Haragudjam meg rá?
Micsoda ostoba gondolat: ha elfogy a Nap…
Jó, nem haragszom meg rá, inkább felállunk, ne fázzunk meg. És otthon vár az előre elkészített ebéd.

***

Gergely Tamás a Lenolaj.hu oldalán megjelent összes alkotása

Gergely Tamás Vadmalac félpercesei a Lenolaj.hu oldalán

Gergely Tamás alkotásai megvásárolhatók itt.

Gergely Tamás Mälar-parti séták sorozatában eddig megjelent írások:

Gergely Tamás: KRÚ. KRÚ! AVAGY: KI FEJTI MEG A VARJÚNYELVET? – Mälar-parti séták

Jyll — Sun, 10 Mar 2024 20:08:07 +0000

Várjuk a fecskéket. Május végén jönnek meg, legalábbis ha a tavalyi menetrend szerint repülnek. Most március 6-át írunk , tehát a jövetelükig, az első Csí-csíig el kell telnie tíz hétnek. Ezért csak gondolatban pásztázzuk az eget, ha fel-felnézünk, az nem a fecskék miatt van, hanem arra keressük a választ: kibújik-e a felhőréteg mögül a nap?
Kibújik, kibukkant, már a Mälar felé vezető sétányon járunk, padot keresünk, de itt fúj a szél. Meghalljuk ekkor a madarakat. Azaz egyfajta madár tölti meg itt a leget: a varjú. Krá! Krá! – amit hallunk, tehát nem kár!, ahogy Arany János írta. Rosszul hallanám? Hallgatózom – tisztán Krá. Hanem ahogy a sétányon a kanyart bevesszük, a közeli fákról egy különös válasz érkezik a Krára: Kugy!
Hm. Csodálkozom, ilyet eddig nem hallottam. Márpedig a Kugy nyilvánvalóan válasz a Krá-ra. Előbb arra gondolok, hogy beteg a válaszadó. Néha megesik, hogy bereked egy madár, azaz megváltozik a hangja, valami más ártalom éri a torkát, de hát ez egy tiszta Kugy, öblös, meleg hang, egészen megváltozik tőle a hangulat a rétnek abban a sarkában. A lejtős részen.
Jó. Átkelünk a Kerek erdőn, letelepszünk a megszokott helyünkre, a dobogón felállított padok egyikére, hát itt is madárdal köti le a figyelmünk. Csik-csik, mi lehet? Nem látjuk a madarakat, csak halljuk a hangjuk. Itt a tavasz, világos, talán ezt dalolják. Cinkék? – kérdezem magamtól. Azt már tapasztaltuk, hogy madárvándorlásnak vagyunk a szemtanúi: a korábban említett rét meg a Mälar-parti lapály között a bozótban hol verebek zsinatolnak, hol feketerigók röpülnek ki onnan a vízpartra. A réten gyakran együtt tépik a füvet, lakmározzák a tölgy makkját a varjak a szarkákkal, a lapályon feltűnnek néha a sirályok, ősszel a ludak. Most tehát a cinkék lennének soron? Húznak fel délről északabbra, mivel megenyhült az idő?
A nap süt tovább, mi Évával a fapadon napfürdőzünk. Ez az első alkalom ebben az évben, éppen ezért nem süttethetjük magunkat bármilyen hosszú ideig, elindulunk hát hazafele. Visszajutunk a varjakhoz. Tapasztalom, hogy Kugy nincs, elszállt vola? Otthagyta volna, ha ő a tojó, a hímet? Amelyiknek megváltozott még a károgása is: nem Krá-krázik, az új hangösszetétel: Krú! Krú!
Töprengek, ez mi lehet? Talán hogy: miért hagytál el? Vagy: minden a régi?
Ki érti? Ki fejti meg a varjak nyelvét? Ami talán a mandarin nyelvnél is nehezebb, bár annak állítólag négy tónusa van. A thai nyelvnek pedig öt, s mondják, hogy a kantoninak még több. Jézus!
És ezek – mármint a varjak – megértik egymást?

***

Gergely Tamás a Lenolaj.hu oldalán megjelent összes alkotása

Gergely Tamás Vadmalac félpercesei a Lenolaj.hu oldalán

Gergely Tamás alkotásai megvásárolhatók itt.

Gergely Tamás Mälar-parti séták sorozatában eddig megjelent írások:

Gergely Tamás: NŐNAP

Jyll — Thu, 07 Mar 2024 23:01:45 +0000

Gondolkozott Vadmalac, mit is adhatna Malackának. Rózsa már volt, tulipán úgyszintén, a festők közül Rembrandt.
”Mi is egy ajándék?”, töprengett el… ”Egy tárgy, amit adunk, s ami az érzéseink kifejezi.”
”Ezek szerint az ajándék néma.”
És teljesebb, mint néhány szó jelentése együtt. Egy egyszerű bővített mondaté. Alkalmanként kicifrázott. Esetleg megcsuklott hangú elhebegett. Vagy csak suta.
”A kék eget kapod tőlem”, mondta Malackának, akit az ő nagylelkűsége könnyekig meghatott.

***

Gergely Tamás a Lenolaj.hu oldalán megjelent összes alkotása

Gergely Tamás Vadmalac félpercesei a Lenolaj.hu oldalán

Gergely Tamás írásai a Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap oldalán

Gergely Tamás: JÉGTÁBLÁN SIRÁLY – Mälar-parti séták 71.

Jyll — Sat, 02 Mar 2024 10:54:46 +0000

Skandináviában az évszakok járása általában más, mint a kontinensen: később jön meg a tavasz, korábban érkezik az ősz. Most viszont, február végén, amikor ezeket a sorokat írom, itt is megkezdődött a jégzajlás.
Azon a partszakaszon, amelyikhez mi rendszeresen kijárunk, a következő kép tárul elénk: a Mälar-tó nagy része kiszabadult a jégpáncél szorítása alól, csak a közeli hajókikötő vize mozdulatlan, továbbá az öblökben húzódnak meg a darabjaikra tört jégtáblák. Nem nagyok, és nem mernék rájuk állni: belecsúsznék a vízbe az elbillenő felületről vagy kettétörne alattam.
Viszont ahol erősebb a sodrás, mert a Mälar vize folyamként halad, míg belefolyik a Balti-tengerbe, viszi az ár magával a ki tudja honnan, talán Uppsalából származó jeget. Egészen pontosan: az öbölben mozdulatlan még a jég, viszont minél közelebb kerül a fő sodráshoz, annál mozgékonyabb a felület, a belső réteget már viszi magával.
És ekkor látjuk meg a két sirályt. Egy-egy kisebb jégtáblán állnak, vagyis mindenik a sajátján. Lehet, hogy nem férnének el ketten ugyanazon, főleg, ha meg akarnának fordulni a tengelyük körül. De hát láthatóan nem kívánnak mozogni, egymás felé fordulva vitetik le magukat a Mälaron. Nézik egymást, nem csármálnak, szokatlan meghittség ez a sirályok világában, s mintha játszanának, illetve mintha azt mondanák egymásnak: ”milyen jól megvagyunk mi ketten, vitetjük le magunkat. Haladunk lefele, bár meg sem mozdulunk”.
Persze könnyű egy sirálynak egy olvadó jégtáblán utazni: ha az teljesen elolvad vagy ha darabokra törve elmerül, a madár felszállva menekül. Ám ezek nem mozdulnak, kérdezzük magunkban Évával, hogy meddig tart az útjuk? Végighaladnak fél Stockholmon, és a svéd parlament épülete mellett, a tengervíz előtti zsilip előtt beleszalad jégtáblájuk, amelyiken utaznak az ott felgyűlt morzsalékjégbe, s akkor visszaszállnak – együtt?
Ki tudja? Évek óta figyelem őket, de még nem tudok egy sirályok fejével gondolkozni. Egyelőre a látvány az enyém, s az pedig nem hétköznapi…

***

Gergely Tamás a Lenolaj.hu oldalán megjelent összes alkotása

Gergely Tamás Vadmalac félpercesei a Lenolaj.hu oldalán

Gergely Tamás alkotásai megvásárolhatók itt.

Gergely Tamás Mälar-parti séták sorozatában eddig megjelent írások: