Mälar-parti séták – Lenolaj

Gergely Tamás: I ♡ u – Mälar-parti séták 75.

Jyll — Tue, 09 Apr 2024 08:25:45 +0000

Gergely Tamás fotója

Feltűnik a dobogó egyik padjának hátán egy fehér festékkel írt üzenet: ”I u”. Nem vagyok járatos az angolban, de úgy sejtem, hogy az ”u”, az kiejtése szerint tulajdonképpen ”you”, a szív, az ”love” az ”I” pedig ”áj” azaz ”én”. Vagyis a dobogó vonalára merőlegesen felírva ez áll, szándéka szerint legalábbis: ”I love you”, hibásan ugyan és felkiáltójel nélkül, mégis azt jelenti, hogy: ”Szeretlek.”
A szöveg kissé meglep. Hiszen azokra a padokra nem szoktak firkálni, nem vésnek bele bicskával, és egyáltalán: nem a festegető-firkáló generáció tagjai ülnek oda. Ha a tehetségüknek nem tudnak azok ellenállni, a szomszédos büfé fala szenvedi el a mázolást, esetleges szövegelést. Évente legalább egyszer újra kell azt festeni, s olyan gyér a kioszk kereskedeleme, kétlem, hogy anyagilag megéri neki.
Jut erről a firkáról eszembe: jó pár évvel ezelőtt, amikor fényképezőgéppel jártam a várost (Muhi Sándor közölte a stockholmi csatornafedelekről készült fotóimat), lefényképeztem valami az említett Mälar-parti firkához hasonlót. Amit a Dagens Nyheter vagyis a két komoly svédországi napilap közül az egyik, érdemesnek talált közölni. Az úgy történt, hogy ebédszünetem sétájára indulva, észrevettem könyvtárunk kicsiny parkjának szélén egy mosolygásra késztető firkát. A kb. másfélszer másfél szorozva kétméteres kemény műanyag tartóoldalán nyomtatva az állt, hogy SAND. Magyarul: homok, ugyanis a tartó homokot tartalmazott, arra az esetre, ha jeges a járda, szórják meg vele. Nos, az ötletes, romantikus lélek ezt használta fel üzenete hordozójának: I love SANDrá-ra írta át az eredeti szöveget. Vagyis a szerelmes ”levél” célzottja egy Sandra nevű lány, akit a graffiti-legény hőn szeret. Nos, lefotóztam az üzenetet, e-postán beküldtem a lapnak. Létezik ugyanis annak egy humoros magazin oldala, amit főként az olvasók írnak, s meg is jelent fotóm abban már másnap. Több, mint harminc évnyi svédországi tartózkodásom egyetlen publikációja az a híres napilapban…
Ami pedig a Mälar-parti firkát illeti: miután hetekig tanácstalanul figyeltem, most jöttem rá, hogy a szöveg nem a ”u”-val fejeleződik be, hanem van annak aláírása: ferdén ugyan, de az, amit én 73-nak olvastam, aláírás lehet: A.M. Aláírás vagy a megszólított nevének iniciáléja, ki tudja?
És különben is: pár hét múlva megérkeznek a fecskék!

***

Gergely Tamás író, újságíró, szerkesztő. 1952-ben született Brassóban, ott végezte középiskolai tanulmányait, majd Kolozsváron szerzett magyar-francia szakos diplomát. A Szatmár megyei Tamásváralján tanárkodott, Bukarestben volt újságíró nyolc éven át. 1987-tõl Svédországban él.

Forrás-kötete a Kriterionnál jelent meg, második könyve a Mentornál Módosítás címmel, már a ’89-es változás után. Az utóbbi években az Üveghegy közli gyermekeknek írt meseregényeit illetve felnőtteknek szánt prózáját. Tíz éve publikál a Lenolajban, elsősorban félperceseket.

Gergely Tamás a Lenolaj.hu oldalán megjelent összes alkotása

Gergely Tamás Vadmalac félpercesei a Lenolaj.hu oldalán

Gergely Tamás alkotásai megvásárolhatók itt.

Gergely Tamás Mälar-parti séták sorozatában eddig megjelent írások:

Gergely Tamás: ABRONCS – Mälar-parti séták 74.

Jyll — Mon, 01 Apr 2024 08:43:50 +0000

Áll a két, általunk bejárt Mälar-parti sétány találkozásánál egy öreg tölgyfa. Egészen pontosan, a felső, vagyis a Hässelby strand terecskéje irányából érkező sétány már eléri, belefolyik a parttal párhuzamosan futóba, s amikor onnan elindulunk a Grimsta erdő felé, rögtön bal kéz felől található. Lehetetlen nem észrevenni, ugyanis olyan öreg, hogy már csak a kérge létezik, belül üres, azon csodálkozom, hogy egyáltalán kirügyezik. De kirügyezik, tehát nem halt ki, bár… egyesek a korát kétszáz, mások négyszáz évre teszik.
Van neki neve is: svédül Önskeek, amit magyarra talán úgy fordíthatnék, hogy Óhajok tölgye vagy Kívánságtölgy. A különös név magyarázata; a hiedelem szerint aki belebújik a kérge által kialakított üregbe, és erősen gondol valami olyasmire, amiről szeretné, ha megvalósulna, akkor az be is következik. Kíváncsiságból meg reménnyel tele gyakran bújnak bele…
Hogy az ágak súlyától a tölgy ne essen szét, fémabronccsal vették körül valahol a dereka felett. S az abroncs teljesítette a feladatát, fánk egyben maradt. Az igaz, hogy egyesek szerint a fém annyira belevág a törzsébe, hogy lehetetlenné teszi a víz felszívódását. Legalábbis megnehezíti, mert, mint mondtam, a levelek így is megjelennek rajta.
Amiről eddig nem tudtam, hogy nem egy abroncs volt a fán, hanem legalább kettő – ugyanis a minap elhaladtunk mellette, s látjuk, hogy gondos kezek megpucolták a fát, elhalt ágait levágták, azokat kupacba gyűjtötték, s hát az egyik levágott (vagy letört?) ágon is van egy kisebb abroncs.
Hm. Azaz egy emlék ugrik be, régi emlék, még a gyerekkoromból. Homoródszentmártonban vagyunk, én ott töltöttem a vakációim nagy részét, szüleim utánam jöttek, hogy hazavigyenek, s egy ilyen alkalommal, amikor Gyula bátyámék felől jövet az unitárius templom mellett elhaladunk, mondja Apám, hogy a templomtorony derekán még ma is látható fémabroncsot kovács nagyapám készítette. Műhelyében elkészítette mérései alapján az abroncsot, majd felkérte az inasait, hogy szereljék fel azt a megfelelő magasságban. Ugyanis tériszonya nem engedte meg, hogy maga feltegye.
Szóval abroncsemlék, amitől kikerekedik, egésszé válik skandináviai életem. A fát nézem, de a képzeletbeli háttérben meglátom a tornyot.
À propos: abroncs.

***

Gergely Tamás a Lenolaj.hu oldalán megjelent összes alkotása

Gergely Tamás Vadmalac félpercesei a Lenolaj.hu oldalán

Gergely Tamás alkotásai megvásárolhatók itt.

Gergely Tamás Mälar-parti séták sorozatában eddig megjelent írások:

Gergely Tamás: A NAP – Mälar-parti séták 73.

Jyll — Mon, 25 Mar 2024 11:04:53 +0000

Ülünk megszokott helyünkön a padon a Mälar-parti rét sarkában, látványnak előttünk a tó. Annak vize éppen hullámzik, még hozzánk is eljut a hullámzás hangja. Ugyanis fúj a szél, de mert talán először ezen a kora tavaszon plusz 7 fok a hőmérséklet, nem fázunk.
Ha a Nap kisütne, megváltozna minden. Elülne a szél, a hőmérő higanyszála tovább kúszna felfele. De a nap nem süt ki. Illetve… ahol vékonyabb a felhőréteg – mert egész nap az borította az egünk, szürkére vált tőle még a hangulatunk is – szóval ahol vékonyabb, ott megjelenik a napkorong. Egy kis kerek világos lábosfenék, nem több. Olyan a kép, mint amikor nappal látjuk a holdat.
Node! Helyenként fogyóban a felhő, hirtelen sugára van a napnak, udvara… Nem barnulunk le tőle, viszont a víz színt vált: ezüst a felülete, derűs a hangulata. Mintha a szél is belefelejtkezne a csillogó szürke színbe, elfelejt fújni.
A csodatevő nap! Ezt érzem, mégis vagy éppen ezért szomorú gondolatok lepik el agyam: mi történik, amikor eltűnik? Amikor meghal. Mi lesz velünk? Megfagyunk? Kivesz az emberiség? Marad a gránit, meg a padok? Eszeveszett száguldásba fog a Föld?
Egy hónappal ezelőtt fokozott naptevékenységről érkeztek hírek, megijedtem, hogy egy, a Napból kitörő és iszonyatos sebességgel haladó plazmadarab eltalál minket. Már az is megrémített, hogy egyre kisebb lesz életadó csillagunk, ha kiszakad belőle egy égitestnyi anyag. De hát mi az ahhoz képest, hogy teljesen kihuny!…
Szóval látványnak szép a kikandikáló nap, ám keserű gondolatokat generál. Mit tegyek? Haragudjam meg rá?
Micsoda ostoba gondolat: ha elfogy a Nap…
Jó, nem haragszom meg rá, inkább felállunk, ne fázzunk meg. És otthon vár az előre elkészített ebéd.

***

Gergely Tamás a Lenolaj.hu oldalán megjelent összes alkotása

Gergely Tamás Vadmalac félpercesei a Lenolaj.hu oldalán

Gergely Tamás alkotásai megvásárolhatók itt.

Gergely Tamás Mälar-parti séták sorozatában eddig megjelent írások:

Gergely Tamás: KRÚ. KRÚ! AVAGY: KI FEJTI MEG A VARJÚNYELVET? – Mälar-parti séták

Jyll — Sun, 10 Mar 2024 20:08:07 +0000

Várjuk a fecskéket. Május végén jönnek meg, legalábbis ha a tavalyi menetrend szerint repülnek. Most március 6-át írunk , tehát a jövetelükig, az első Csí-csíig el kell telnie tíz hétnek. Ezért csak gondolatban pásztázzuk az eget, ha fel-felnézünk, az nem a fecskék miatt van, hanem arra keressük a választ: kibújik-e a felhőréteg mögül a nap?
Kibújik, kibukkant, már a Mälar felé vezető sétányon járunk, padot keresünk, de itt fúj a szél. Meghalljuk ekkor a madarakat. Azaz egyfajta madár tölti meg itt a leget: a varjú. Krá! Krá! – amit hallunk, tehát nem kár!, ahogy Arany János írta. Rosszul hallanám? Hallgatózom – tisztán Krá. Hanem ahogy a sétányon a kanyart bevesszük, a közeli fákról egy különös válasz érkezik a Krára: Kugy!
Hm. Csodálkozom, ilyet eddig nem hallottam. Márpedig a Kugy nyilvánvalóan válasz a Krá-ra. Előbb arra gondolok, hogy beteg a válaszadó. Néha megesik, hogy bereked egy madár, azaz megváltozik a hangja, valami más ártalom éri a torkát, de hát ez egy tiszta Kugy, öblös, meleg hang, egészen megváltozik tőle a hangulat a rétnek abban a sarkában. A lejtős részen.
Jó. Átkelünk a Kerek erdőn, letelepszünk a megszokott helyünkre, a dobogón felállított padok egyikére, hát itt is madárdal köti le a figyelmünk. Csik-csik, mi lehet? Nem látjuk a madarakat, csak halljuk a hangjuk. Itt a tavasz, világos, talán ezt dalolják. Cinkék? – kérdezem magamtól. Azt már tapasztaltuk, hogy madárvándorlásnak vagyunk a szemtanúi: a korábban említett rét meg a Mälar-parti lapály között a bozótban hol verebek zsinatolnak, hol feketerigók röpülnek ki onnan a vízpartra. A réten gyakran együtt tépik a füvet, lakmározzák a tölgy makkját a varjak a szarkákkal, a lapályon feltűnnek néha a sirályok, ősszel a ludak. Most tehát a cinkék lennének soron? Húznak fel délről északabbra, mivel megenyhült az idő?
A nap süt tovább, mi Évával a fapadon napfürdőzünk. Ez az első alkalom ebben az évben, éppen ezért nem süttethetjük magunkat bármilyen hosszú ideig, elindulunk hát hazafele. Visszajutunk a varjakhoz. Tapasztalom, hogy Kugy nincs, elszállt vola? Otthagyta volna, ha ő a tojó, a hímet? Amelyiknek megváltozott még a károgása is: nem Krá-krázik, az új hangösszetétel: Krú! Krú!
Töprengek, ez mi lehet? Talán hogy: miért hagytál el? Vagy: minden a régi?
Ki érti? Ki fejti meg a varjak nyelvét? Ami talán a mandarin nyelvnél is nehezebb, bár annak állítólag négy tónusa van. A thai nyelvnek pedig öt, s mondják, hogy a kantoninak még több. Jézus!
És ezek – mármint a varjak – megértik egymást?

***

Gergely Tamás a Lenolaj.hu oldalán megjelent összes alkotása

Gergely Tamás Vadmalac félpercesei a Lenolaj.hu oldalán

Gergely Tamás alkotásai megvásárolhatók itt.

Gergely Tamás Mälar-parti séták sorozatában eddig megjelent írások:

Gergely Tamás: JÉGTÁBLÁN SIRÁLY – Mälar-parti séták 71.

Jyll — Sat, 02 Mar 2024 10:54:46 +0000

Skandináviában az évszakok járása általában más, mint a kontinensen: később jön meg a tavasz, korábban érkezik az ősz. Most viszont, február végén, amikor ezeket a sorokat írom, itt is megkezdődött a jégzajlás.
Azon a partszakaszon, amelyikhez mi rendszeresen kijárunk, a következő kép tárul elénk: a Mälar-tó nagy része kiszabadult a jégpáncél szorítása alól, csak a közeli hajókikötő vize mozdulatlan, továbbá az öblökben húzódnak meg a darabjaikra tört jégtáblák. Nem nagyok, és nem mernék rájuk állni: belecsúsznék a vízbe az elbillenő felületről vagy kettétörne alattam.
Viszont ahol erősebb a sodrás, mert a Mälar vize folyamként halad, míg belefolyik a Balti-tengerbe, viszi az ár magával a ki tudja honnan, talán Uppsalából származó jeget. Egészen pontosan: az öbölben mozdulatlan még a jég, viszont minél közelebb kerül a fő sodráshoz, annál mozgékonyabb a felület, a belső réteget már viszi magával.
És ekkor látjuk meg a két sirályt. Egy-egy kisebb jégtáblán állnak, vagyis mindenik a sajátján. Lehet, hogy nem férnének el ketten ugyanazon, főleg, ha meg akarnának fordulni a tengelyük körül. De hát láthatóan nem kívánnak mozogni, egymás felé fordulva vitetik le magukat a Mälaron. Nézik egymást, nem csármálnak, szokatlan meghittség ez a sirályok világában, s mintha játszanának, illetve mintha azt mondanák egymásnak: ”milyen jól megvagyunk mi ketten, vitetjük le magunkat. Haladunk lefele, bár meg sem mozdulunk”.
Persze könnyű egy sirálynak egy olvadó jégtáblán utazni: ha az teljesen elolvad vagy ha darabokra törve elmerül, a madár felszállva menekül. Ám ezek nem mozdulnak, kérdezzük magunkban Évával, hogy meddig tart az útjuk? Végighaladnak fél Stockholmon, és a svéd parlament épülete mellett, a tengervíz előtti zsilip előtt beleszalad jégtáblájuk, amelyiken utaznak az ott felgyűlt morzsalékjégbe, s akkor visszaszállnak – együtt?
Ki tudja? Évek óta figyelem őket, de még nem tudok egy sirályok fejével gondolkozni. Egyelőre a látvány az enyém, s az pedig nem hétköznapi…

***

Gergely Tamás a Lenolaj.hu oldalán megjelent összes alkotása

Gergely Tamás Vadmalac félpercesei a Lenolaj.hu oldalán

Gergely Tamás alkotásai megvásárolhatók itt.

Gergely Tamás Mälar-parti séták sorozatában eddig megjelent írások:

Gergely Tamás: A hetedik – Mälar-parti séták 70.

Jyll — Tue, 27 Feb 2024 11:24:56 +0000

Nyár végén, ősz elején megjelennek a vadlibák a Mälar-parton. Három külön fajta, de ösztönük egy: jó megpihenni a nagy repülés előtt ezen a békés füves lapályon, és szürcsölni lehet a zöldhöz a friss Mälar-vizet.
A történés idején már elszálltak a kanadai ludak, a hozzájuk igencsak hasonlító apácaludak, s a tóparton megjelent néhány szürkelúd. (Ez utóbbiakat egyesek nyári ludaknak nevezik.) Pontosabban hét, elnézést, hogy a József Attila-verscímet használom, annak ellenére, hogy az itteni kontextus, amiről alább szó esik, sokkal egyszerűbb, illetve…
Ha pontosítani akarom, aznap Hässelbyben a Mälar-parton nem 7, hanem 6+1 lúd legel. Azért 6+1, mert hatan egy bogban vannak, a hetedik meg tőlük távol, már ha a libaméreteket vesszük alapul. S a legel sem egészen pontos megjelölés, ugyanis három közülük folyamatosan szedegeti az elhagyott partrészen a homok közül kinőtt fűszálakat, másik három fel-felkapja a fejét, figyel, majd mintha valamiféle néma megegyezés lenne közöttük, a három közül csak az egyik figyel állandó jelleggel, vagyis őriz. Tulajdonképpen a szokásos kép tárul elénk: a gácsérok őrzik a tojók nyugalmát.
Tovább figyelem őket, akkor jövök rá, hogy azért a jobb oldali figyel, mert azon az oldalon helyezkedik el a hetedik lúd. Amelyik, nyilvánvalóan kiközösítve van. Ki van közösítve, ez a keserves valóság…
És akkor meredek váltás következik: a hetedik lépdelni kezd a közösség felé, repdeső szárnyával segíti magát, eljut a csoportig, de ott a három gácsér támadja, hát száll tovább. Már a bal oldalon áll egymagában, szárnyát leengedi, megnyugszik, megnyugszik a csoport is.
Tehát nem fogadják be. A hatos csoport három pár, nincs helye egyik párban sem egy harmadiknak.
Ha József Attila verssorát: A hetedik te magad légy! a mälar-parti helyzetre átköltjük, akkor ez a keserves mondat válik belőle: A hetedik ne magad légy…

***

Gergely Tamás a Lenolaj.hu oldalán megjelent összes alkotása

Gergely Tamás Vadmalac félpercesei a Lenolaj.hu oldalán

Gergely Tamás alkotásai megvásárolhatók itt.

Gergely Tamás Mälar-parti séták sorozatában eddig megjelent írások:

Gergely Tamás: Terülj, terülj, asztalkám! – Mälar-parti séták 69.

Jyll — Mon, 19 Feb 2024 09:33:42 +0000

Gergely Tamás fotója

Házi feladatunk a brassói 6-os számú iskolában a vakációk idejére az volt, hogy olvasmányainkról írjunk egy erre a célra előkészített füzetbe. Boldog idők: ötödik, hatodik osztály! Két mesegyűjteményt olvastam szorgalmasan, alighanem az Angyal hozta őket: Arany László Magyar népmesék című könyvét – piros vinilin borítójával; valamint Benedek Elek A táltos kecskéjét. Ez utóbbi kemény kötésű, alighanem erdélyi kiadású, a színes illusztrációiért szerettem, s mert nagyobb volt benne a betű. Ám mindkettőben kedves, jól végződő mesék állnak, színesebbé, jobbá, igazságosabbá tették a gyermekkorom.
Ezek jutnak eszembe néha, amikor a Mälar partjára kisétálunk, Éva meg én. Olyan meseszerűvé válik ott minden: a Grimsta erdő, a Mälar-tó, amelyik mentén szinte a végtelenig el lehet látni, a hozzánk eledel reményében közeledő vadrucák, hattyak, a tóba alábukó vöcskök, mind abba a hangulatba ringatnak bennünket, hogy tulajdonképpen egy mesében járunk.
Meg a fák. Sokkal közülük majdhogynem személyes kapcsolat alakult ki. Ilyen a Grimsta erdő felé vezető sétányon, tulajdonképpen két sétány találkozásánál pompázó vadalmafa. Szólunk hozzá, kérdezzük, hogy megy sora, lesz-e idén termése? Mert néha pihen. Viszont amikor „igen”, akkor megtelik alatta a zöld, meg az aszfaltozott sétány.
Úgy szokott történni, hogy amíg a Mälar vize hoz magával algákat, amiket recés csőrükkel a vadrucák maguknak ki- illetve beszürcsölnek, amíg a réten terem a fű, amíg az arra sétálók etetik őket, addig a rucák a számukra dombnak számító emelkedőre nem kapaszkodnak fel. Viszont amikor a tölgyfák lehullatják a termésüket, elindulnak. Öröm nézni, ahogy rucasorban megteszik azt a tíz-húsz métert, közben figyelve, ember vagy más veszély fenyegeti-e őket.
A másik csemege említett vadalmafának a termése. Ujjbegynél alig nagyobb zöld almákból sűrűn egymás mellett foglal helyet több száz, lehet, több ezer. Az a raktára a rucáknak. Megvárják, amíg a fagy megropogtatja az almákat vagyis amikor a csőrük képes szétroncsolni azokat. Addig, amíg felfalhatják. Mulatságos megfigyelni, hogy egy-egy lenyelt almadarab hogyan halad lefele, nyakukat kidagasztva a gyomrukba. Az embernek mulatságos, a rucák biztosan boldogok a jóléttől, ami rájuk szakadt. És érdekes az is, hogy mindig odatalálnak, kollektív emlékezetük szerint ott van nekik megterítve.
Rendszeresen lejárunk a Mälar-partra illetve a Grimsta erdőhöz, s mivel már február 13-a, amikor ezeket írom, várjuk a rucabarátainkat, hogy éljenek a lehetőséggel, járuljanak a terülj, terülj asztalkához. Viszont még ma is havazott, fehér palást takarta be az almákat. Vagyis várni kell – nekik is, nekünk is.

***

Gergely Tamás a Lenolaj.hu oldalán megjelent összes alkotása

Gergely Tamás Vadmalac félpercesei a Lenolaj.hu oldalán

Gergely Tamás alkotásai megvásárolhatók itt.

Gergely Tamás Mälar-parti séták sorozatában eddig megjelent írások:

Gergely Tamás: KEDVES SZTORI – Mälar-parti séták 68.

Jyll — Fri, 02 Feb 2024 15:32:01 +0000

A Lenolaj-olvasó talán emlékszik: Mälar-parti séták címmel megörökítettem vízparti sétáinkat. Akkor azt hittem, mindent megírtam, ami velünk ott megtörtént, megtörténhet. Kiderült, hogy tévedtem:

Ballagunk hazafele a minap, s szembe jön velünk egy fekete szőrű kutya, fehér beütésekkel a testén. Gazdástul nyilván és pórázon. Szájában egy arasznyi nagyságú botdarab. Tudjuk, hogy fontos egy kutya számára, hogy valamilyen feladatot kap, például egy fadarabot rábíznak, tudjuk, megmosolyogjuk. Mosolyunkat a kutya barátságos viszonyulásnak veszi, és akként jár el: elém lép, és a fadarabot a földre helyezi. Vagyis nekünk adja. Mi kedvesen szólunk hozzá, azt mondjuk, hogy ”duktig” vagyis: ügyes kutya, meg ”hej” vagyis: szevasz. Megérti, hogy szavaink a köszönetet jelentik a – botocskáért. Ám neki ennyi nem elég. Felveszi a botot, s két arasszal közelebb újra leteszi, hogy vegyem észre: ez ajándék részéről, vihetem magammal a kincset.
Gazdája utasítására ők továbbmennek, mi is lépünk el az eset színhelyéről, s már itthon, a díványon a történtekre visszaemlékezve jövök rá, hogy stílusos az lett volna, ha felveszem a botot, s úgy megyünk tovább. Talán akkor lett volna igazán megelégedve velünk Mälar-parti újdonsült barátunk.

***

Gergely Tamás a Lenolaj.hu oldalán megjelent összes alkotása

Gergely Tamás Vadmalac félpercesei a Lenolaj.hu oldalán

Gergely Tamás alkotásai megvásárolhatók itt.

Gergely Tamás Mälar-parti séták sorozatában eddig megjelent írások:

Gergely Tamás: SZIGGÉ – Mälar-parti séták 67.

Jyll — Wed, 01 Mar 2023 10:47:43 +0000

Előbb a gazdáját pillantottam meg. A betegesen túlsúlyos nőt. Kutya nélkül. Tacsi hol van? Megijedtem, hiszen soha, de soha magára nem láttuk. Rosszat sejtettem: hogy nincs már Tacsi, befejezte földi pályafutását. Nem a mi kutyánk, mégis valamiféle ürességet éreztem a gyomromban.
Aztán előkerült: a sétány és a tó vize közötti bozótosban bujkált, azaz feladata volt: egy kutyának mindent meg kell szagolni, tudni kell, melyik ebtárs járt ott utoljára. És vizelte le a bokrot, világos.
Aztán mert mi haladtunk előre, ők meg folytatták a felderítést, utolértük őket, szóba elegyedtünk a gazdájával, akkor tudtuk meg a nevét, a kutyáét, mert rászolt:

-Szigge!

Mi addig csak üdvözöltük egymást sétáink során, nem traccsoltunk, illetve Tacsi néha hozzánk szólt, vakkantásával üdvözölt, meg ki tudja, miket mondott, mert mond, semmit sem hagy szó, vakkantás vagyis kutyaszó nélkül, de a nevét nem kaptuk el. Az igazit. Hogy ő Sziggé.
Ilyen ez az egész társadalom, amelyikben élünk, a svéd. Nem rontanak ajtóstól a házba, s nemcsak velünk történik ez így, bevándorlókkal, hanem svéd a svédhez sem megy át kávézni, nem kopogtat be, mert elfogyott a só, minden lépésenként történik. Valahogy úgy, ahogy Exupéry leírja A kis hercegben – a kis herceg barátkozását a rókával.
Tizedikes voltam, amikor Illyés Kinga ellátogatott Brassóba, ahol nevelkedtem, A kis hercegről szóló előadásával, ami akkor szíven talált engem. És valószínűleg sokakat. Fóris Gyuszuka nevű osztálytársam például azt mondta, csak úgy állva az utcasarkon, az előadás másnapján, hogy arról hosszasan beszélgethetnénk, külön-külön elemezve egyes történéseit.
Na, de megelőzzük őket, s leülünk a közeli napos padra, mire Tacsi azaz most már Sziggé odajön hozzánk, körbeszaglász minket, néz is ránk, szóval valamiért érdekesek vagyunk számára, mi pedig örvendünk a közeledésének. Oké vagyunk, hiszen a gazdája is szóba állt velünk.
Aztán Gyuszuka is elmaradt mellőlem, de engem az élmény elkísért. Sokszor gondoltam arra, hogy A kis herceg nélkül én talán meg sem írom a vörös áfonya illatcseppének az utazását a Mälaren körül. Nem plagizáltam, nyilván, hiszen a Fifi az életút regénye, a szüleim történetéből indultam ki, és a konkrét valóság is más: a Mälar Blackeberg alatti folyásán láttam meg a vörös áfonya bokrot, amelyik inspirált. Ahol most járunk, más fajta bokrok nőnek, másfajta virágok nyílnak, az a vad természet, ez a civilizált. Vörös áfonya nincs, de van… Szigge.
Minket otthagy, megy a gazdihoz, akitől kutyacsemegét kunyerál. Csemegét vagy valami más eledelt, megtudtuk azt is, hogy ott szoktak uzsonnázni. Mert a tacskók is megéheznek, ugyebár?

***

Gergely Tamás a Lenolaj.hu oldalán megjelent összes alkotása

Gergely Tamás Vadmalac félpercesei a Lenolaj.hu oldalán

Gergely Tamás alkotásai megvásárolhatók itt.

Gergely Tamás Mälar-parti séták sorozatában eddig megjelent írások:

Gergely Tamás: ZSIVÁNYTANYA? – Mälar-parti séták 66.

Jyll — Wed, 08 Feb 2023 10:29:02 +0000

Előbb csak a tenyérnyi tisztás tűnt fel. A Kerek erdő szélén, ott, ahol a tóparti ösvény meghajlik. Néhányszor felmentünk oda, alig pár lépésnyire az ösvénytől található, onnan néztük a tavat, a szemközti szigetet, az előttünk elhaladó vízi forgalmat.
Viszont feltűntek elhajított és kiürített italos flaskák, gyérültek hát a látogatásaink a tisztáson. Aztán néhány farönk jelent meg, gondolom, a Kerek erdő frissen vágott fáiból, talán a favágók görgették oda őket?
Nem sokkal később valakik kettéhasították a rönköket, majd azokat egymáshoz illesztve egy asztal képe rajzolódott ki. Elkészült végül egy asztal, és tartozott hozzá két pad. Tartozik, mert az építmény ma is áll. Csak a használóit nem látjuk soha. Bevándorló férfiak készítették volna maguknak? Megjelennek, birtokba veszik egy-egy munkanap után? Ott találkoznak? Esetleg ajándék részükről a számukra idegen társadalomnak.
Minthogy a helyet is jól választották meg, impozánssá válik a szerkezet. Egyes templomok helyének a megválasztása ilyen szerencsés. Például a stockholmi Oden téren a Vasa Kyrka ilyen. Már egy kilométerről látni, sokkal nagyobbnak tűnik, mint amilyen a valóságban. Impozáns, bár nem tudom feledni a bolgár származású Maja Spasova csillogó szobrát sem egy franciaországi vulkán (Puy de Tartaret) tetején. Kidolgozása olyan, hogy tükröződik benne a hegy meg az ég. Meditálásra alkalmas. Arra szólítanának fel a Mälar-parti ácsok is?
S mert Romániából jövünk, eszembe jut Constantin Brâncusi szobra, a Hallgatás asztala. Kőasztal tizenkét kőszékkel, ahová szimbolikusan le lehet ülni és meditálni. A szobrász az első világháború emlékére készítette, de hát háború, az ma is van, szinte ciklikusan ismétlődik…
Nem sokat tudunk a Kerek erdő ácsairól. Illetve semmit. Mégis… Egy idő után egy csónakot vettünk észre a part közelében. Vízben áll a csónak derékig, sőt, a mínusz tíz fokos hidegben a vize befagyott. Vagyis használhatatlan a csónak, de akkor mit keres ott? Ugyanazon emberek szerzeménye? Gyanús, ahogy a sás között el van helyezve, egy rönk mellette talán arra szolgált, hogy ki- meg beszálljanak a segítségével. Ami a képet végképp rontja: egy nagy kék műanyag szatyor jelent meg, ismeretlen tartalommal, az is a vízbe süllyesztve, És még egy mentőöv kellemetlenkedik mellettük. Olyan, ami a közeli strandokon kifüggesztve áll, hogy ha valaki segítségért kiáltana. Hogy kerül az oda? Lopott, nyilván. Ki lopta? Köze az asztalhoz van-e? Kik ezek, akik itt a ”sötétben” vagyis a sétálóktól függetlenül, azokat kerülve ténykednek? Zsiványtanya lenne az általunk impozáns építményként kezelt alkotás?

***

Gergely Tamás a Lenolaj.hu oldalán megjelent összes alkotása

Gergely Tamás Vadmalac félpercesei a Lenolaj.hu oldalán

Gergely Tamás alkotásai megvásárolhatók itt.

Gergely Tamás Mälar-parti séták sorozatában eddig megjelent írások: