Gergely Tamás: KÖLDÖKNÉZŐ/Széláví – Mälar-parti séták

Karácsony első napján róvom ezeket a sorokat. Ez az első igazán téli nap: mínusz fokok járnak, ráadásul havazik – amikor kisétálunk, még gyéren, mire a tóhoz érünk, már egyre sűrűbben. És nem olvad el azonnal. Úgyhogy a vízparton nyomokat találunk: madárnyomot, ha jól látom, varjú lábának a nyoma, hátrafele néz ugyanis a sarkantyúja. Biztosan együtt etették őket az arrafele sétálók… Bár rucanyomot nem fedezek fel mellette, emberi csizmáét viszont igen.
És még homokhullámok is kirajzolódnak, megfejtés: egy héttel korábban két sárga munkaruhás napokig kaparta ki a homokba gyökerezett fűcsomókat, s utána, mint ahogy a svéd temetők sétányát szokás, gereblyével mintázták. Szóval a hullámos homokra mintát rajzol a hó.
Emberi meg állati… nyomok. Asszociálok: ezek a Mälar-parti séták, vagyis a Lenolajban megjelent sorozat darabjai, vajon nem nyomok ezek is? Nyomok a tudatban… Én megírom, a Lenolaj publikálja, annak néhány tucat olvasója megnézi, féltucat Facebook-barátom-ismerősöm lájkolja, néha az Újnépszabadság utánközli, ez mind nyom, tévednék?
Persze ennek a Mälar-parti varjúnyomnak az élete rövid, hiszen emberek, állatok járják össze, különben is elolvad, mihelyst a nap erősebben süt… Vajon az én szövegeimmel mi lesz? Ugyanolyan könnyen ”elolvadnak”: eltűnnek?
Olyanok lennének, mint a tengerpart fövenyébe írt verssorok?
Lehet. De az sem rossz, ideig-óráig éltek. Esetleg hatottak.
Kitől kérdezzem: melyik szöveg? Inkább a szürke gémről szóló hatott? Vagy a kormoránok keltették fel az olvasók kíváncsiságát? Esetleg megfogta egyik-másik, főként érzékenyebbeket a sántáló vadruca, Sánti?
Sánti azóta sem bukkant elő. És már elveszítettem a reményem, hogy bármikor is elő fog tűnni. Visszatelepedhetne a régi helyére, akárhová kóricált el, de nem tette, nem teszi. C’est la vie!, vigasztalom magam, azaz próbálom beleringatni a lelkem a szükségszerű megnyugvásba.

Gergely Tamás Mälar-parti séták sorozatában eddig megjelent írások:

Gergely Tamás erdélyi magyar író, újságíró, szerkesztő 1952. augusztus 19-én született Brassóban. Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar–francia szakos tanári diplomát (1975). Mint egyetemi hallgató részt vett a Stúdió 51 színi mozgalmában; tanári pályára lépve, előbb Tamásváralján, majd Halmiban tanított, 1979-től az Ifjúmunkás művelődési rovatának és irodalmi mellékletének szerkesztője volt.
1987-ben elhagyta Romániát és Svédországban telepedett le. A Ceaușescu-diktatúra bukása után felvette a kapcsolatot szülőföldjével, újra bekapcsolódott az erdélyi irodalmi és művészeti életbe. Újra publikál romániai magyar nyelvű lapokban (Brassói Lapok, Látó, Szabadság, Romániai Magyar Szó stb.). A stockholmi Egyetemes Magyar Képzőművészeti Egyesület (EMKES) munkáját is figyelemmel kíséri, ezen egyesület elsősorban az erdélyi és az Erdélyből elszármazott képzőművészek kiállításait támogatja. Részt vállalt az Egyetemes Magyar Képzőművészeti Egyesület Stockholm című kötetet megírásában Tar Károllyal (Lund), s Takács Gáborral (Kolozsvár), s a másik Takács Gáborral (Szentendre).

Gergely Tamás első írása az Utunkban jelent meg (1978), itt s a Korunk, Igaz Szó, Ifjúmunkás hasábjain szerepelt, közben az Igazság és Szatmári Hírlap azóta megszűnt ifjúsági oldalain (Fellegvár, Jelen) közölt. Mívesen szerkesztett és logikailag megfejthető groteszk novelláiban a beat-nemzedék elidegenedettségét és csalódottságát fejezi ki, ötletessége mögött mély emberséggel s a dolgok művészi érzékelésével.

Gergely Tamás a Lenolaj.hu oldalán megjelent összes alkotása

Gergely Tamás Vadmalac félpercesei a Lenolaj.hu oldalán