2024-10-09
Próza (10 talált bejegyzések)
Keszthelyi Mónika: Néhány korty melegség
„A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés." (Zsid 11:1)
Reggel hét harminckor a Batthyány tér, a végállomáson minden nap áthömpölyög a tömeg, rohannak az emberek, ki-ki a maga dolgára. Nagy a zsivaj, csos...
Gergely Tamás: ;
”Mi ez?”, kérdezte tőle a komája.
Vadmalac mindössze remélte, hogy komája felfedezi. Hogy meg is tudja nevezni. De nem.
“Nyilván, miért is tudná? Hiszen gondolatban sem képes rá. Gondolkodásában kitenni a pontosvesszőt.” Ez volt a lesújtó véleménye.
“Elvála...
Andrásfai Eszter: Hullámvasút
Különös dolog a hullámvasút. Az ember sorban áll, megveszi a jegyét. Félelemmel átszőtt izgalom fut át rajta. Beszáll a kocsiba, ami lassan elindul vele. Egy kanyar után elkezd felhúzni a drótkötél. Félsz, mert nem tudod, mi vár rád, de bízol a biztonsági öved...
Hajnal Éva: Láthatatlan
Csak a kifulladás maradt. A futó utolsó lendülete, az utolsó levegő utáni kapkodások mélyreható bilincsei, mik megigazulttá teszik a végtelenben araszoló embert, az átláthatatlan, áthatolhatatlan csend kutatóit. Így utazol csomagokkal apró kezedben a városon á...
Gergely Tamás: A NORVÉG GÉP
Vadmalac időnként elbeszélgetett a komájával. Nemcsak ügyes-bajos dolgokról. Hanem például elmesélte neki az életét, annak csomópontjait, a buktatókat.
Sőt, az érzéseiről is vallott, mert látta, hogy a komáját érdekli a dolog.
Így, február elején például azt...
Hornyik Anna: Egy könyvbemutató margójára – sietek
Elevenen hullanak a hópelyhek a sötét éjszakai égboltból. Az utcákat ellepik a gyémántok, az autóbuszmegálló kies. Az úttest túloldalán álldogáló, melegen mosolygó házból egy vékony árnyék tűnik elő, matat a kézitáskájában, igazgatja vastagon kötött sapkáját. ...
Gergely Tamás: JELIGE
”Figyelj!”, mondta komájának Vadmalac.
Figyelt is az, mert tudta, hogy ilyenkor komoly kinyilatkoztatás következik.
Vadmalac meg tőmondatokban ecsetelte, hogy a Jóisten rájött arra, hogy rosszul sikerült a teremtés, a Földön legalábbis, amit rábízott az apja...
Mórotz Krisztina: A dió
A fehérre meszelt házat takarja… Ez alatt a fa alatt tanultam meg Szent Rita imáját a szomszéd nénitől. Szép volt, ahogy áttűzött a nap a levelek közt, én egy sámlin kuporogtam, a néni egy hokedlin. Mesélt. A házat a fa miatt választottam. Az udvar dzsungel vo...
Gergely Tamás: Kim Ir Szen 120
A nyolcvanas évek közepén az a hír terjedt el Bukarestben, hogy – egyesek szerint a Ceauşescu házaspár, mások szerint Elena Ceauşescu gyakori vendége Ana Aslan klinikájának. Fiatalodni akartak ott, illetve meghalni nem akartak, nem akar egyik diktátor sem. Ana...
Fellinger Károly: Valamikor régen…
Valamikor régen kettévált az ég és a föld. Az ég elvágyakozott, szárnyakat növesztett. A föld mégis megbocsátott neki.
Akkor egy égig érő fa termett rajta, amelyen a csillagok éjszakánként leereszkedtek fényzsinórjaikon, s körültáncolták a fa törzsét. A Par...