2024-12-21
Próza (10 talált bejegyzések)
Hajnal Éva: Láthatatlan
Csak a kifulladás maradt. A futó utolsó lendülete, az utolsó levegő utáni kapkodások mélyreható bilincsei, mik megigazulttá teszik a végtelenben araszoló embert, az átláthatatlan, áthatolhatatlan csend kutatóit. Így utazol csomagokkal apró kezedben a városon á...
Gergely Tamás: A NORVÉG GÉP
Vadmalac időnként elbeszélgetett a komájával. Nemcsak ügyes-bajos dolgokról. Hanem például elmesélte neki az életét, annak csomópontjait, a buktatókat.
Sőt, az érzéseiről is vallott, mert látta, hogy a komáját érdekli a dolog.
Így, február elején például azt...
Hornyik Anna: Egy könyvbemutató margójára – sietek
Elevenen hullanak a hópelyhek a sötét éjszakai égboltból. Az utcákat ellepik a gyémántok, az autóbuszmegálló kies. Az úttest túloldalán álldogáló, melegen mosolygó házból egy vékony árnyék tűnik elő, matat a kézitáskájában, igazgatja vastagon kötött sapkáját. ...
Gergely Tamás: JELIGE
”Figyelj!”, mondta komájának Vadmalac.
Figyelt is az, mert tudta, hogy ilyenkor komoly kinyilatkoztatás következik.
Vadmalac meg tőmondatokban ecsetelte, hogy a Jóisten rájött arra, hogy rosszul sikerült a teremtés, a Földön legalábbis, amit rábízott az apja...
Mórotz Krisztina: A dió
A fehérre meszelt házat takarja… Ez alatt a fa alatt tanultam meg Szent Rita imáját a szomszéd nénitől. Szép volt, ahogy áttűzött a nap a levelek közt, én egy sámlin kuporogtam, a néni egy hokedlin. Mesélt. A házat a fa miatt választottam. Az udvar dzsungel vo...
Gergely Tamás: Kim Ir Szen 120
A nyolcvanas évek közepén az a hír terjedt el Bukarestben, hogy – egyesek szerint a Ceauşescu házaspár, mások szerint Elena Ceauşescu gyakori vendége Ana Aslan klinikájának. Fiatalodni akartak ott, illetve meghalni nem akartak, nem akar egyik diktátor sem. Ana...
Fellinger Károly: Valamikor régen…
Valamikor régen kettévált az ég és a föld. Az ég elvágyakozott, szárnyakat növesztett. A föld mégis megbocsátott neki.
Akkor egy égig érő fa termett rajta, amelyen a csillagok éjszakánként leereszkedtek fényzsinórjaikon, s körültáncolták a fa törzsét. A Par...
Gergely Tamás: A TEREMTÉS
Németi Rudinak
Olyannak képzelte el, mint ahogyan estefele egy manó körbejárja a csillagokat, és felgyújtja azok lámpását. Mármint, hogy a Nagy Kéz megböki a születendő életet, és attól elkezd verni az illető szíve.
”Az állatoknak is?”, tette fel a kérdé...
Para Olga: Örökség
– Legyen a tiéd ez a régi tésztavágó, ez a készlet – rebegi alig hallhatóan dédi. Egy minicsomagocska oda volt készítve az ágya mellé, nehézkesen valahogy felül, szétnéz, és kéri, adjam oda a táskám.
De hát van nekem, Édesanyám!
– Tudom, tudom, de azért csak...
Nagy Patrícia: Ülök a metrón
kivételesen kipihent vagyok, ezer éve nem tömegközlekedtem, szívom magamba a fura élményt, bámulom az embereket, elképzelem vajon hová igyekeznek, lopva megvizsgálom tükörképem az ablaküvegben, jaj de jól nézek ki, hajam frissen mosva, illatos vagyok és vidám,...