kivételesen kipihent vagyok, ezer éve nem tömegközlekedtem, szívom magamba a fura élményt, bámulom az embereket, elképzelem vajon hová igyekeznek, lopva megvizsgálom tükörképem az ablaküvegben, jaj de jól nézek ki, hajam frissen mosva, illatos vagyok és vidám, ja nem vigyorgok, mert akkor azt hiszik, nincs ki mind a 4 kerekem. Velem szemben egy fiatal pár, egymás kezét fogva pótaludni próbálnak szemüket lehunyva, mellettük egy fáradt arcú nő Story magazint olvas. Kicsit balra az ajtónak támaszkodva fiatal férfi, magamban megállapítom, hogy milyen jóképű, de nem merem sokáig figyelni, csak oda-oda pillantok. Persze kiszúrja, és mikor felnéz a könyvéből összeakad a tekintetünk, hirtelen a csizmám orrára nézek kivárva egy kicsit, de mikor óvatosan újra felé fordítom a fejem, észreveszem hogy még mindig néz. Mintha egy fél mosoly is megjelent volna a szája sarkában, zavarba jövök, és nem merem viszonozni, elkapom a tekintetem.
Elképzelt fejlemények:
1. Ő is a végállomásig jön, összecsukja a könyvét, és az első adandó alkalommal leül mellém, beszélgetést kezdeményezve. Kiderül, hogy egy helyre igyekszünk, ami idő alatt bemutatkozunk egymásnak, és kölcsönös szimpátiát érezvén, este ír nekem a fészbukon, hogy mennyire örült a szerencsés véletlennek, bla, bla, bla, bla, bla….
2. Elteszi a könyvet, felhúzza a karszalagot, és elkéri a jegyemet/bérletemet.
3. Elteszi a könyvet, kivesz a táskájából egy pisztolyt, és lelő, haláltusámban utolsó emlékképem, hogy a szemben ülő fiatal lány vajszínű kabátját csúnyán bepettyezi sötétbordó vérem, melytől már neki sem indult jól a reggele.
4. Elteszi a könyvet, és most már leplezetlenül szemez velem, tekintetéből kiolvasom, hogy ilyen bájos, kedves nőre vágyott világéletében, és mielőtt leszáll, odanyújtja a névjegykártyáját, melyen az áll, hogy dr. Kiss Balázs fogorvos. A peronról még hosszan néz utánam, és végre elmosolyodik, megvillantva hófehér fogait.
A valóság:
A következő állomásnál szállt ki, ahol már egy lány várta, akivel hatalmas ölelésben, majd szenvedélyes csókban forrtak össze. Én meg arra gondoltam, mikor megboldogult lánykoromban a barátomhoz igyekeztem, milyen jó volt, hogy mama megtanított egy csomó mindenre oroszul, mert így el tudtam olvasni a szerelvény végében lévő ajtón a cirill betűkkel írt szöveget a kis fémtáblácskán, hogy “mitisinszkij masinisztraityelnij zavod”.
Legfrissebb hozzászólások