Gergely Tamás: JELIGE

”Figyelj!”, mondta komájának Vadmalac.
Figyelt is az, mert tudta, hogy ilyenkor komoly kinyilatkoztatás következik.
Vadmalac meg tőmondatokban ecsetelte, hogy a Jóisten rájött arra, hogy rosszul sikerült a teremtés, a Földön legalábbis, amit rábízott az apja, de a jeligét, amivel visszavonhatja, elfelejtette. S nem meri megkérdezni, melyik az.
Vadmalac komáját lesújtotta a hír, annyira, hogy megingott, Vadmalac azt is hitte, ájul el.
”Vigyázz, kicsi komám!”, mondta, odaugrott, s átölelte a barátját.
”Hiszen te lázas vagy…!”