2025-02-03
Próza (10 talált bejegyzések)
Hajnal Éva: Most csak úgy
Most csak úgy elmennék melletted, nem kérdeznék semmit, csak érezni szeretném a kellemes pipafüstöt, azt a teljes lényedből előtoluló férfiillatot. Összehúzott illatokkal kószál a szél.
Csak figyelném a csend sziporkázó lépteit, tócsák fénylő tükrében magam k...
Gergely Tamás: TÖRTÉNT
Vadmalac a bal első csülkét húzta épp végig a jobbján, amikor komája beköszönt.
”Mi az, reumás vagy?”
Úgy akarta kérdezni tulajdonképpen, hogy ”reumás is vagy?”, de nem szeretett volna külön fájdalmat okozni a barátjának.
Vadmalac legyintett erre.
...
Fellinger Károly: A VADALMAFA
Hol volt, hol nem volt, volt a szépséges Tündér Ilona kertjében egy óriási, égig érő vadalmafa. Számtalan madár rakott fészket az ágai közé. Naponta egy almát termett, de akkorát, mint egy óriási tök, legalább ötven kilósat. Igen ám, de mielőtt beérett volna a...
Nagy Patrícia: „De mégis…, mennyibe kerül egy ilyen barátnő?”
kérdezte tegnap késő este egyik ismerősünk volt osztálytársunktól, mikor annak rendkívül dekoratív, csinos kedvese ellibbent a mosdóba.
“Hát nézd, egy ilyen nőt fenntartani nem pénztárcakímélő mutatvány, de megéri." (Kaján vigyor) "Akkor sorolom:
- fitne...
Gergely Tamás: ADDIG NINCS
Tél volt, mínusz-fokok jártak. Vadmalac csak a meleg pokróc alatt meghúzódva, vagyis gondolatban simogatta meg a pázsitot. A “buksi fűtakarót”, ahogy ő magában becézte a friss tavaszt.
Majd elnézett, a távolba, a tiszta kék égbe (keresett volna valamit?), s...
Nyírfalvi Károly: A kertben
Kinn ültünk a kertben, történetekkel szórakoztattuk egymást, megrohant a múlt. A közelmúlt.
Hajnaltájt kivittem a fürdővizet, végigaraszoltam vele a kerten, kiöntöttem, ahová kell, az okait most nem részletezem. Visszafelé megálltam egy tócsánál, eszembe ötlö...
Nagy Patrícia: Az amerikai filmekben olyan egyszerűen zajlik az ismerkedés,
mennyivel könnyebb lenne, ha az életben is ilyen romantikusan, viccesen, simán menne minden, például
- állnék a csavarboltban a kis fűzöld kötényemben, unottan rendezgetném a madzagokat, meg a kis biszbasz anyákat, aztán egyszer csak kinyílna az ajtó, és a ...
Fellinger Károly: A VARANGYOS BÉKÁVÁ LETT KIRÁLYKISASSZONY
Hol volt, hol nem volt, a világ vége után még vagy száz lépésnyire volt egy óriási gémeskút. A gémeskút a Fölerdő közepén várakozott, magához csalogatva a megfáradt földmunkásokat és az állatok egész seregét.
Belőle ivott maga a fölséges király is. Mikor a sz...
Nagy Patrícia: Kétszer volt női főnököm,
de mind a kétszer alig vártam, hogy az az áldatlan állapot megszűnjön (és itt tisztelet a kivételeknek, vagyis a remek női főnököknek!), sajnos én pont kifogtam a vezetőnek (számomra) legalkalmatlanabb két hölgyet.
Az első főnökasszony viharos házas...
Mórotz Krisztina: Jegecske
Előttem imbolyog. Akkor is, most is, mindig. Bukdácsol, kívül az időn, de legalábbis a peremén. Fején sapkának tapló. Bal kezében ezüst rádió, lóbálja, bömbölteti. Kiszökött az intézetből. Nem tudni, kihez beszél.
- Hogy tetszik lenni? Kellemes Húsvétot! – ...