2024-12-21
Próza (10 talált bejegyzések)
Csák Gyöngyi: ÁLOMNAPLÓ 2.
4.
Családlátogatásra megyek egy politikushoz. Egyszerű, tiszta bérlakásban fogadnak. Meglepő tisztelettel és szeretettel beszélnek a gyermekeikről velem, akik jelen vannak és jókisfiúk módjára, múlt században divatos rövid nadrágban, matrózblúzban ölbe ejte...
Nyírfalvi Károly: A távolmaradás okai
Farkas-Kovács Lászlónak
„A tűz egy reggelen kezdődött, és a házban senki sem tudta kioltani.” Ez volt az utolsó mondat, amit az ágyban olvasott. A kertet rongyosra áztatta a kitartó éjszakai eső, sétálni nem támadt kedve, csak kortyolta első kávéját, és kés...
Kerekes Tamás: Bourbon Doglas és a beilleszkedés
A strapabíró ötvenes prózaírót befogadta a falu. Mindig talált a háza előtt egy-egy tököt, szatyornyi nyári almát, és a cigányok tinorrú gombát hoztak neki. (Igaz, ő egy gitárral lepte meg őket, tokkal együtt.)
Az író szomszédjának az anyja meghalt. Az író,...
Hajnal Éva: Sára meséje
Mottó :
„Feküdni küldenek… de nem megyek!
Ülök csak itt és rámolok…
Eljön, tudom! Becsönget, érzem én…
Ha csendbe’ húszig számolok…”
(Ranschburg Jenő)
Te, most lehet, hogy éppen nagyon figyelsz egy bogarat. Vagy egy parkban sétálsz, és belement egy...
Mórotz Krisztina: Tarajka-Kárpátok
...oda kell mennem, végigjárni színeit fényeit, de belepusztulok a Napút színeibe,
héliumláz hív, égeti bőröm, és remegek, szemem káprázik fekete pontok előttem...
...láttad a hajnali Kárpátokat, a tar-pataki vízesést, akkor mindent láttál: a hűvös hajnalt...
Szécsi Gábor: Ha most kezdenék el írni egy könyvet, az arról szólna, hogy egy vidéken felcseperedett fiú eljön Pestre szerencsét próbálni
A gond csak az, hogy az összes eddigi verzióban már az első fejezetben meghal a főhősünk, amikor is a Kálvin téren a metrómegállóban próbálna átszállni a négyes metróról a hármasra. Általában vagy az történik vele, hogy még a mozgólépcső előtt halálra tapossa ...
Oláh Tamás: Az álomhajó
A mennybolt szürke volt, a köd hamar elnyelte a tengert, a végtelent kutató tekintet beleveszett az áthatolhatatlan semmibe. Az üres, tagolatlan szürkeségben lassan mégis alakot öltött valami. A tompa csönd remegett. A több emelet magas, hatalmas tes...
Gergely Tamás: FŰZ
Vadmalac a fejéhez emelte a karját, mintha védeni akarná. A feje fölé.
”Úgy nézek ki, akár egy cédrus”, gondolta, de az csak egy gondolattöredék volt, teljesen meg volt zavarva.
”Mint egy mangrove fa.”
Kis idő múlva hazatalált: ”Mint egy fűz.”
”Állandóan h...
Mórotz Krisztina: Időtlen kisülés
A toll megremegett a jegyzeteim felett, de előbb lebénított az aura, és hogy tudtam: jön. Valami jönni fog. Fölöttem áll. Tudom. Érzem.
A szekrény, az a ronda kopott, minden osztályban egyforma szekrény megindult felém tántorogva, mint egy ronda részeg. Nem v...
Hajnal Éva: Ünnepi
Sokáig azt gondoltam, minden hajnal hasonló. Fátyolszerű csöndességével kilopódzik az éjszakából, s fényeivel lassacskán beragyogja a reggelt. Ébredező madaraival megzenésíti az erdőt és kiönti kincseit a tájra. Télen fagyos, nyáron forró kacagásával vidít. Ta...