Utazás a Holdba – Lenolaj

Gergely Tamás: IZLAND ALATT / A RIONA MOTRA LEÁLL – Mälar-parti séták 42.

Jyll — Tue, 11 May 2021 09:28:09 +0000

Egy hajót veszünk észre a távolban, ott, ahol azt sejtjük, hogy a Mälar kettéválik. Kettéválik számunkra, akik az alsó folyása felől figyeljük ezt a tó-folyót: akkora, mint a Balaton, és a tengerbe ömlik. Egy Sigtuna-lakos szerint viszont ott egyesül a két ág… Szóval egy hajó a közelben, ismertetőjegyei szerint a Riona, de ugyanott találjuk sétánkból visszafele jövet, majd másnap is. Azzal magyarázzuk a dolgot, hogy valamilyen, a mi kőtörőnkhöz hasonló vállalkozásba kezdtek. S a Riona ott, ott is teljesít szolgálatot.
Hogy mit, nem tudjuk, ugyanis a mi “kőtörőnk” titka, magyarázata, hogy belefúrtak a Föld gyomrába, körgyűrűt építenek a svéd fővárost elkerülendő, s annak egy része alagútban történik. Azt pedig ki kell ásni, a törmeléket el kell szállítani, arra szolgál a Jennifer, meg újabban a Riona.
Már eszünkbe sem jut, milyen kockázatos megoldásnak tűnhet civil számára, hogy a forgalom a Mälar vize alatt zajlik, már mindenhez hozzászoktunk. A portugáliai fél kilométeres gyalogos függőhídhoz, ahhoz, hogy Tokióban több emeletes magasságban jár a metró, hogy alagút épült Calais és Dover között…
Határozottan emlékszem első budapesti utunkra, amikor a metró átvitt minket Pestre – a Duna alatt. Tizedikes voltam, a szüleimmel egy távoli rokonnál húztuk meg magunk a Széna téren. Számomra minden új volt, a nagyváros hajnali ébredése, amelyik Esterházy Fuharosokjának az alaphangulatát segített később megérteni, meg hát a Duna – volt bennem félelem is, hogy mi lesz, ha a betontető beszakad, s a metró alagútját elönti a víz, de ezt a kellemetlen érzést elnyomta az öröm, enyhe szívremegés, hogy ott lehetek, hogy magyarul mondják be, hogy “az ajtók záródnak”, erdélyi magyarként büszke voltam arra, hogy az a csoda létezik.
Jelen rövid szöveg megtervezése alatt bújt elő egy régi olvasmányélmény, hogy körülbelül egyidőben a Széna téri úttal olvastam egy Verne könyvet, ami, ha jól emlékszem, arról szól, hogy egy embercsoport átutazott a Föld belsején keresztül a túlsó oldalra, túlsó felszínre, lerövidítve ezáltal az utat… Nem jól emlékszem: a Google megsegít, kiigazítja a fél évszázaddal ezelőtt olvasott szöveg tartalmát: valószínűleg az Utazás a Föld középpontja felé című könyvről van szó. Nem jutott ki Japán mellett a kis csoport, hanem Izland alatt jártak. Az égitestet átszelő utat valószínűleg egy Holdról szóló könyvben írta meg a nagy francia, vagy csak képzelődöm…? Ez van: emlékekből épül fel a tudatunk, aztán azokat félig vagy egészen elfeledjük. Akkor most azt a kíváncsi tizenévest, aki voltam, vállaljam vagy se? Fenntartással? Tizenéves, igen, az voltam, de emlékeimet ne használjam, azok csak színezzék a múltam…
A Riona bekerült az újságba, a helyibe. Mert leállt a motorja, azért vesztegelt ott napokig, azt láttuk meg mi. Helyes a megfigyelés, de az újság pontosít. Jól van ez így. Cserepeiből áll össze a valóság.

***

Gergely Tamás író, újságíró, szerkesztő. 1952-ben született Brassóban, ott végezte középiskolai tanulmányait, majd Kolozsváron szerzett magyar-francia szakos diplomát. A Szatmár megyei Tamásváralján tanárkodott, Bukarestben volt újságíró nyolc éven át. 1987-tõl Svédországban él.

Forrás-kötete a Kriterionnál jelent meg, második könyve a Mentornál Módosítás címmel, már a ’89-es változás után. Az utóbbi években az Üveghegy közli gyermekeknek írt meseregényeit illetve felnőtteknek szánt prózáját. Tíz éve publikál a Lenolajban, elsősorban félperceseket.

Gergely Tamás a Lenolaj.hu oldalán megjelent összes alkotása

Gergely Tamás Vadmalac félpercesei a Lenolaj.hu oldalán

Gergely Tamás alkotásai megvásárolhatók itt.

Gergely Tamás Mälar-parti séták sorozatában eddig megjelent írások:

1828. február 8-án született JULES VERNE francia író

Jyll — Mon, 08 Feb 2016 06:07:35 +0000

Egy fiatal ügyvéd első fiaként született, a család ősei Franciaországba települt skótok voltak. Apja önmagához hasonlóan jogi pályára szánta, de ő nem érdeklődött az ügyvédi pálya iránt, és bár elvégezte a jogi egyetemet, soha nem praktizált. Szerette a kalandokat, és a „fény városában”, Párizsban szeretett volna élni akkor is, amikor apja megfenyegette, megvonja tőle az anyagi támogatást.

Szívesebben foglalkozott a természettudományokkal és ezeknek eredménye volt, hogy írói tehetségét, ezáltal egy egészen új irányt teremtve, a természettudományoknak regényalakban való népszerűsítésére használta. Eleinte sokat nélkülözött, és mindenféle munkát elvállalt, a maradék idejében pedig színműveket és operaszövegeket is írt, kevés sikerrel. Dumas azonban biztatta, s ez sokat jelentett Verne számára.

Első komolyabb sikerét az Öt hét léghajón című művel érte el, amely révén anyagilag is rendbe jött. Kiadója azonnal húsz évre szóló szerződést kötött vele. Egyre-másra megjelent regényei óriási sikert arattak otthon és külföldön egyaránt. Megteremtette az anyagi biztonságot családja számára, s most már nem kellett mással foglalkoznia, csak az írással. Regényalakban és a nagyközönségnek írva olyan merész eszméknek adott kifejezést, melyeket a komoly tudomány csak kiindulópontjukat tekintve helyeselhetett, de végeredményükben nem. Az mindenesetre hervadhatatlan érdeme, hogy érdekes leírásával laikusok és különösen a felserdülő ifjúság számára a természettudományokat vonzóvá tette. A legkalandosabban, de amennyire lehet, természettani törvények alapján indokolt módon viszi hőseit utazásaikra, hol a Föld körül, hol a tenger mélyére, hol megmászhatatlan hegyek csúcsára, de a cél mindenütt az olvasó ismeretének bővítése. Verne szándéka mellesleg az is volt, hogy a tudományos körök érdeklődését felkeltse bizonyos még meg nem oldott problémák iránt.

Regényei témáját sokszor az életből merítette, csak tovább gondolta a felfedezések, találmányok életét, így született meg az ő segítségével a modern tudományos-fantasztikus irodalom. Legtöbbször a valóság és a képzelet határán egyensúlyoz, de vannak a valóság határát jelentősen átlépő művei is.
Életművének a csúcsa talán a nagy-trilógia (Nemo kapitány, Grant kapitány gyermekei, A rejtelmes sziget), amelyek a legjobban kidolgozottak. Népszerű még a Nyolcvan nap alatt a Föld körül, az Utazás a Föld középpontja felé, a Sztrogof Mihály vagy az Utazás a Holdba is. Sokan ajánlják a kamaszkorú diákoknak A tizenöt éves kapitányt és a Kétévi vakációt.

A magyarokat is kedvelő, de Magyarországon sohasem járt író hazánkhoz kapcsolódó művei: a Sándor Mátyás, A dunai hajós, és a Várkastély a Kárpátokban. Ezekben is a szabadságjogokért harcoló hősöket mutatja be, ahogyan életében is harcolt a gyarmatosítás, a rabszolgaság ellen.

Már életében sokan csodálták, de ugyanakkor voltak, akik fanyalogtak a regényei láttán, értéktelennek tartották műveit. A nagyközönség és írótársai nagyobb része azonban elfogadta, szerette s várta az egyre újabb és újabb műveket. Kortársai közül Zola, Balzac, Gorkij, a két Dumas vagy George Sand elismerte tehetségét. Tisztelői közé tartozott Mengyelejev, Gábor Dénes, Szilárd Leó vagy Teller Ede, de megemlíthetjük XIII. Leó pápát is, aki magánkihallgatáson fogadta.

Művei hatása a magyar irodalomban is érződik, hiszen Jókainak nem egy műve stílusában hasonlít a Verne-művekre, s ezt Jókai nem is tagadta. Karinthy Frigyes szintén szerette, amit az Így írtok ti-ben található Verne-utánzat mutat a legjobban.
Műveiből közel 200 filmfeldolgozás készült. Az UNESCO nyilvántartása szerint évtizedek óta a legtöbbet fordított szerzők közé tartozik, művei már 148 nyelven jelentek meg. A könyveiben említett száznyolc terv és találmány döntő többségét mára már megvalósították.

„Minden, amit kitalálok, minden, amit elképzelek, a valóság alatt marad, mert eljön majd a pillanat, amikor a tudomány alkotásai túltesznek a képzelet szüleményein.” – mondta.

KARINTHY FRIGYES: ÍGY ÍRTOK TI (részlet)
A Csömöri úttól egészen a Filatori-gátig
Fantasztikus regény – írhatta volna: Verne Gyula
Első fejezet

Egy vakmerő fogadás

– Tartom, tábornok.
– Rendben van, mylord.
Ez a röviden és határozottan elhangzott párbeszéd egy közepes ízléssel berendezett szálloda második emeleti ebédlőhelyiségében folyt végbe. Két magastermetű férfi állt egymással szemben: az egyik, lord Vack-Beél Rochester, szőke szakállú, nyugodt tekintetű, negyvenes ember. A másik Sanssou tábornoknak nevezte magát, mozgékony, fürge járású úr volt ez, azonnal fel lehetett ismerni, hogy a víg Gallia szülötte. Élénksége szembetűnő ellentétet képezett az angol főúr kimért modorával.
– Ön tehát azt állítja – folytatta, e jellemzést bevárva, lord Rochester két centiméterre kimért hangon -, ön tehát azt állítja, hogy másfél, értsd, másfél nap alatt eljut innen, a Csömöri út végétől a Filatori-gátig, beleszámítva minden közlekedési eszközt, melyet igénybe vehet.
– Állítom, kedves lord. A terv talán fantasztikusnak látszik első percben, s a helyzet ismerői talán mosolyognának rajtam. De ez csak sarkallja az én ambíciómat. Ön ismer: ura szoktam lenni szavamnak.
– Jó, de itt nem a holdba utazásról van szó. Azt értem. Azt meg lehet csinálni egy kis energiával. Az ember vesz egy golyót, és felrepül vele. De tudja ön, mi az a Csömöri út? És tudja ön, hol van a Külső-Stáció utca? És elképzeli ön, uram, mit jelent a Lábficam köz Budán? S látta-e már a Rákóczi utat olyankor, mikor javítják? S látta-e már Budapestet éjjel?
– Bízza csak rám, kedves mylord. A fő az, hogy ön tartsa a fogadást.
– Tartom, tábornok.
– Rendben van, mylord.

Kapcsolódó írásunk:

Verne, a pesszimista