A félelmetes jelenet a szemünk előtt játszódott le a Két Sétány közelében, a Háromszáz Éves Tölgy mellett. Úgy írom a neveket nagy betűkkel, mintha mese lenne az egész, de nem az, főként Mókus számára nem. De hát annyira személyes ismerőseink, megérdemlik, gondoltam, kapcsolatunk grafikai kiemelését…
Szóval Mókusunk fel-feltűnik időnként, hol az odvas Háromszáz Éves Tölgy közelében, hol az általunk bejárt Mälar-part más részein. Elég, ha a Tisztáson, Réten az Erdőben a mozgást figyeljük, főleg, hogy mostanra lecsupaszodtak a fák. Ami mozog, az vagy rigó, más énekesmadár, vagy… Ritkán ugyan, mert láthatóan máshol lakik, hozzánk csak ellátogat, írtam már erről.
Aznap megint a Háromszáz Éves Tölgyet vizsgálta, eledelt keresett. De lemerészkedett a Fa melletti zöldre, talán makkot talált ott. Nem vette észre a Szarkát, amelyiket zavart az ő jelenléte, nem tudom, miért, általában toleránsak a Mälar-part állatai. Vagy csak annak látszanak? Annak akarjuk látni őket? Jó kérdés.
Szarka már a levegőben volt, felé repült, amikor Mókus észrevette. Meglepte a szárnyas közelsége. Nem az indulata, úgy látszik, az számára természetes, hanem hogy már ott van, támadás-közelben.
Elég, ha az erős csőrére gondolunk, el tudjuk képzelni, milyen kárt tehet abban a kis tömzsi jószágban egyetlen vágásra, talán még a belső szerveit is kiontja. Ki tudja ontani.
Valami ilyet érezhetett Mókus is, mert riadalmában megszólalt. Mókust sohasem hallottunk hanggal megnyilvánulni. Most ebben a belőle felszakadó hangban félelem is volt, meg, így utólag elemezve, a viszonttámadás, illetve az elriasztás szándéka.
Ami történt: Szarka veszélyes közel elrepült Mókusunk fölött, Mókus megfordult, hagyta a makkot, és a Háromszáz Éves Tölgyhöz szaladt, arra felkapaszkodott, és rögtön a Tölgy másik oldalára húzott át, ott rejtőzött el.
Gyerekkori emlékem ugrott be: Édesanyám olvasott fel nekem egy mesét a Napsugár című gyereklapból, abban volt egy szomorú történet, négyéves koromból már csak arra emlékszem belőle, hogy az egyik állat – egy menyét? – végzett egy másikkal, mókussal? Nem akartam hallani tovább a mesét, elszomorodtam, az a szomorúság beépült az emlékeimbe, idegrendszerembe. Talán ezért iszonyodom ma is, hatvannyolc éves vagyok, a fizikai bántalmazástól, az erőszakos haláltól.
Gergely Tamás Mälar-parti séták sorozatában eddig megjelent írások:
Gergely Tamás: LÚDFÉLELEM – – Mälar-parti séták 1.
Gergely Tamás: SZÁRNYASZEGETT LÚD – Mälar-parti séták 2.
Gergely Tamás: BELARUSZ – Mälar-parti séták 3.
Gergely Tamás: ELTŰNT A NAPRAFORGÓ – Mälar-parti séták 4.
Gergely Tamás: KICSI KIS JUHARFÁNK – Mälar-parti séták 5.
Gergely Tamás: GAZ – Mälar-parti séták 6.
Gergely Tamás: SZÜRKEGÉM – Mälar-parti séták 7.
Gergely Tamás: DÚDOLÓ – Mälar-parti séták 8.
Gergely Tamás: ÉLÉSKAMRA – Mälar-parti séták 9.
Gergely Tamás: SÁNTI – Mälar-parti séták 10.
Gergely Tamás: A GONDOSSÁGRÓL – Mälar-parti séták 11.
Gergely Tamás: ESKÜVŐ A RÉTEN – Mälar-parti séták 12.
Gergely Tamás: HAJÓINK – Mälar-parti séták 13.
Gergely Tamás: KOPÁCS – Mälar-parti séták 14.
Gergely Tamás: KÁRÓKATONÁK – Mälar-parti séták 15.
Gergely Tamás: A FENT MEG A LENT – Mälar-parti séták 16.
Gergely Tamás: EGY ŐRÜLT – Mälar-parti séták 17.
Gergely Tamás: A BESZÉLŐ TACSI – Mälar-parti séták 18.
Gergely Tamás: VARJÚT ETET – Mälar-parti séták 19.
Gergely Tamás: SÜTŐ – Mälar-parti séták 20.
Gergely Tamás: ENYHÜLÉS – Mälar-parti séták 21.
Gergely Tamás: KÉT HATTYÚ – Mälar-parti séták 22.
Gergely Tamás: HÉT ALMA, TIZENEGY – Mälar-parti séták 23.
Gergely Tamás: RÁ – Mälar-parti séták 24.
Gergely Tamás erdélyi magyar író, újságíró, szerkesztő 1952. augusztus 19-én született Brassóban. Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar–francia szakos tanári diplomát (1975). Mint egyetemi hallgató részt vett a Stúdió 51 színi mozgalmában; tanári pályára lépve, előbb Tamásváralján, majd Halmiban tanított, 1979-től az Ifjúmunkás művelődési rovatának és irodalmi mellékletének szerkesztője volt.
1987-ben elhagyta Romániát és Svédországban telepedett le. A Ceaușescu-diktatúra bukása után felvette a kapcsolatot szülőföldjével, újra bekapcsolódott az erdélyi irodalmi és művészeti életbe. Újra publikál romániai magyar nyelvű lapokban (Brassói Lapok, Látó, Szabadság, Romániai Magyar Szó stb.). A stockholmi Egyetemes Magyar Képzőművészeti Egyesület (EMKES) munkáját is figyelemmel kíséri, ezen egyesület elsősorban az erdélyi és az Erdélyből elszármazott képzőművészek kiállításait támogatja. Részt vállalt az Egyetemes Magyar Képzőművészeti Egyesület Stockholm című kötetet megírásában Tar Károllyal (Lund), s Takács Gáborral (Kolozsvár), s a másik Takács Gáborral (Szentendre).
Gergely Tamás első írása az Utunkban jelent meg (1978), itt s a Korunk, Igaz Szó, Ifjúmunkás hasábjain szerepelt, közben az Igazság és Szatmári Hírlap azóta megszűnt ifjúsági oldalain (Fellegvár, Jelen) közölt. Mívesen szerkesztett és logikailag megfejthető groteszk novelláiban a beat-nemzedék elidegenedettségét és csalódottságát fejezi ki, ötletessége mögött mély emberséggel s a dolgok művészi érzékelésével.
Gergely Tamás a Lenolaj.hu oldalán megjelent összes alkotása
Gergely Tamás Vadmalac félpercesei a Lenolaj.hu oldalán
*
Kötetei
Módosítás (novellák, történetek, Forrás-kötet, 1981).
Latorcza kontinens: a döbbenet egypercesei. Marosvásárhely: Mentor, 1998. 88 p.
Torokcsavar (regény). Illusztráció: Maurits Ferenc. Csíkszereda: Bookart, 2010. 238 p.
Szépvölgyi mesék (meseregény Damó István rajzaival). Százhalombatta : Üveghegy, 2014. 46 p.
Vadmalac és a kitartott magas Cé (félpercesek). Százhalombatta: Üveghegy, 2015. 86 p.
Ki eteti a sirályokat? (anekdoták) Százhalombatta: Üveghegy, 2016. 134. p.
Fifi. Egy illatcsepp története (meseregény Damó István illusztrációival). Százhalombatta: Üveghegy, 2017. 38 p.
Az én Koreám (memoár). Százhalombatta: Üveghegy, 2018. 202 p.
VérHárs (két monológ). Százhalombatta: Üveghegy, 2020
Legfrissebb hozzászólások