2024-12-21
vers 10
Márffyné Horváth Henrietta: Gyertyafényben
lágy gyertyaviasz cseppen a kőre
a láng táncol jobbra-balra dőlve
a falon libben-lebben az árnya
az emlékeknek kinő a szárnya
s fel-felkarikázva bodor füsttel
szívbe karcol arannyal-ezüsttel
Oláh Tamás: ÜZENET
Tudod-e mit hoz egy lengő hinta-hang?
Milyen titkokat kuncog a szerelemillatú széna?
A száradni kitett ruha suhogása mit üzen?
Mit súg a pogány fagyöngy a madárpárnak?
S miről álmodnak a méhek a didergő kaptárban?
Kit szólít a kút-lánc, ha csikorog?
S mi...
Márffyné Horváth Henrietta: Nosztalgia
volt idő, amikor a nyár végtelennek tűnt
s forró aszfaltgőzben fuldokolva bűnt
követett el, aki a városban ragadt
s a kedve, akár cipője szurokba tapadt
bagótól bűzlő másodosztályú vonaton
dzsörzé ruháktól púpos csomagom
tetején ülve hangolódtam zakatolv...
Mórotz Krisztina-Nyírfalvi Károly: Egyszeri leírás (Millet: Kalászszedők)
Tarló, lekaszált gabonaföld, a kévébe
kötött kalászokat már elhordták.
Amit a gereblye foga otthagyott,
három parasztasszony szedi össze.
(Azért a lehulló kalászért hajlongták
végig a tarlót.)
Kenyér lesz ebből is, orcájuk verítékével
megkeresett kenyér...
Sárközi Mariann: Március, ébredj!
Lombtalan árnyak a tölgyek,
földeken úr, csak a dér, még...
március Asszonya, várunk,
törd fel a zordnak a kérgét!
Fullad a lég az esőtől,
nagybetegen remeg álla,
fagy baja, szüntelen éhes,
nincs olyan, egy se, 'ki gyámja.
Színtelen árkok a völgyek,
m...
Keszthelyi György: Bárány kalasnyikovval
Várnak topogva sorukra
a nemlét bejáratánál,
az áldozat előterében,
állnak fegyelmezetten -
sokan és számolatlanul --
ünnepet mímelnek a békeidők.
Pedig kiszüremlik a gyereksírás,
kampón rángó testek ritmusára
herseg a szakadó bőr, tátog
a csempére ...
Márffyné Horváth Henrietta: divat
divat a giccs a kerti törpe
márványoroszlán putri előtt
nyálas láv ami majd csömörbe
dönt
divat az aberrált elmebaj
guccsi és ájfon lehet hamis
mekdonáldszban enni ám hepaj
csakis
divat a flájbord jelentsen bármit
az egész világ realiti
médiasztár já...
Hajnal Éva: Hétköznapi
Megrendítően hétköznapi
ez a hallgatás.
Nincs benne semmi különös,
csak a szőnyeg rojtjai,
ahogy összevissza állnak
és bódultan figyelik
a megsemmisülés pillanatait.
Csak az asztal, ahogy itt meghúzódik
félhomály bugyraiba dőlve,
vagy ez a pislákoló l...
Mórotz Krisztina-Nyírfalvi Károly: Ketten a kertben: örökjelen
Monet már alig lát, de festi még a
csodák kertjét, tavirózsákat kis fahíddal,
glicíniát újra meg újra, végül már csak
lila és kék foltok a hatalmas szélben lengő
vásznon; ha ereje fogytán, gazokkal harcol,
locsol, majd újra festi a kertben a részt,
a rés...
Kiss Székely Zoltán: Megfáradt virrasztás
Egyszer csak megérkezem,
ott állok a lakás ajtójában
évek kóborlása után.
Félek, hogy már nem ismerős
a belső szoba.
Fáradt vagyok.
Odafekszem
nagyanyám elárvult ágyára.
Ott fog el az álom.
Halk neszre ébredek
az éjszaka közepén.
Felpockolva fejét,
...