2024-12-21
vers 10
B. Tomos Hajnal: SERDÜLÉS
Átbukik fején a part.
A békének hitt meder
kilazít izmot, szembogarat,
felforrnak a mélység elemei
s átlátszó buborékok pattannak,
mint lapos kövek a tó tükrén.
Valami hatalmasat csobban:
zuhanó fa?
sziklatömb?
halott gyermek?
kiönt az élet....
Márkus László: Apró titkok
Titkaidat firtatom,
kedves piros pipacsom,
mennyi báj és mennyi kecs,
mit szép szirmod elém vet.
Az árokpart rejtekén
ketten vagyunk, te meg én,
huncut szellő ringat el,
minden gondot elseper.
Víg táncod hoz új reményt,
apró felhő száll felém,
bú...
Hornyik Anna: Már tudom…
igaz a béke
a béke igaz
nincs más
csak a béke
mely igaz s
az igaz mely
béke
nincs feltétel
nincs tét
béke a lét
lét a béke
igaz a lét
s a lét igaz
Nyírfalvi Károly: A VILÁG KÖZEPE
Amikor csavargásaiból hazaért, és nem találta a kulcsot, hátul bemászott a kerítésen. Ha jó idő volt, elfeküdt a napozóágyon a diófa alatt, és tudta jól, ez most a világ közepe. A mókus ilyenkor soha nem került elő, a késő őszi napokon pedig ő nem ült a fa alá...
Hajnal Éva: Gyermek triptichon
Szerelemvirág
kis életed, hajadban
göndör fellegek.
*
Apró kezével
sorsodba öleli az
élet mosolyát.
*
Fölhívtál reggel:
azóta a mosolyod
bennem mosolyog ...
Bátai Tibor: Szárazdokk
A víz illata, mióta eszedet
tudod. Napjaid mégis part fövenyén.
Peregnek. Lábujjaid között homok-
szemek. Néha feltűnik egy vitorla
a horizonton. Ilyenkor felsejlik
még a gyermeki vágyakozás: hányszor
képzelted magad a fedélzetre, s épp
a kormány rúdja ...
Hajnal Éva: Játék
Bújócskázó
messzeséged
röppenését
még elérem.
Kincsek között
búvó dalban
itt maradtál,
itt maradtam.
Szavam szálló,
lengő ingben:
csöndfuvolám
hozzád libben.
Apró trillám
madárdalban,
szárnyalását
nálad hagytam …
Tenyeredben
elbújtatta...
Para Olga: Emléked
hervadnak Szírmaid
hamvadnak Színeid
közelgő Alkonyok
Szírmaid szétszórják
Fellegek felejtő
fodrába orozzák
torodon terólad
keveset beszélnek
emléked elsuhan
örökül a Télnek
B. Tomos Hajnal: HIÁNYZÓ NAP
Ez a nap,
bármilyen szögből nézném,
semmit sem üzen:
nincs százada,
utcája, évszaka,
se hangja -
mintha fekete-fehér
némafilmet néznék
az ablak képernyőjén.
Ha történetesen
naplót vezetnék,
a keltezés alatt
ma üresen maradna
a lap,
vagy csupa let...
Márkus László: Fiktív mese
Elvesztem benned
de felszínre húztál,
csábító csókok
csillámló hullámain
érzelemvihar vágtatott át.
Tűzmadár gyújtotta,
s lobogó lángoszlop
mutatott irányt a vágynak.
Újra gazdag vagyok,
farkastappancsra
nyúlcipőt húztam,
tarisznyámban csupán
útila...