2024-12-21
vers 10
Csák Gyöngyi: A vers előtt
A vers előtt
feszültséggel
teli órák almán
rázott a hideg,
a vers előtt
dobogtak bennem
vad lovak,
végtagjaimban
hangyák masíroztak,
villámlott, dörgött agyamban
lelkemig áztam, pedig csak
valami ködszerű esett.
A vers előtt
izgalmas szerelmi
k...
Oláh Tamás: Semmije sincs
Néma rejtelem
az utcán mindenki,
de alig teszek néhány métert
a lépcsőket számolgatva,
alvilági-színházba érkezem,
és a tüdőre szívott látvány
köt le egészen,
pedig tudom
engem az eleven nézőt is,
egy végzet-perdület,
könnyedén
didergő szereplővé te...
Andrásfai Eszter: Váci úti távolodó
Ma átutaztam emlékeimen,
Az első csókon, bizsergéseken.
Biliárdterem füst szagán,
Felnőttes csínyek izgalmán.
Egy csapat fiatal vág át a zebrán, bakancsok, szakadt farmerek, "stílusosan" szaggatott, koponyás pólók. Hangosan, vidáman, gondtalanul, izga...
Hajnal Éva: Titok triptichon
Mosoly üldögél
az erdőn jól begombolt
gyapjúkabátban.
*
Tavasz titkai
kacarásznak a fákon,
huncut gyöngyszemek.
*
Patakcsobogás
hallatszik, már csak néhány
lépés a tavasz.
Márffyné Horváth Henrietta: hiány
ha találkozunk, felvesszük az elvarratlan fonalat
kötözgetjük, mintha mi sem történt volna
évek alatt mások lettünk, hiába a közös múlt, gyökerek
a most megélése nincs meg, hiányzol te, a gyerekek
a törvénytelen röhögések, a régi énünk
a végtelen idő, mik...
Cselényi Béla: úgy hatvan felé
úgy hatvan felé
az ember mondjuk felkel
lát hányódó tárgyakat
melyeket készakarva nem találna
érzi az ágy idomait
hatvan felé
ha mondjuk felkel az ember
abban semmi rettenetes sincs
csak valami furcsa
amire nem készültünk fel
mondták ugyan hogy az ör...
B. Tomos Hajnal: FEJTETŐN
tegnap a csapvíz
visszatért a gát mögé
a fák földbe dugták koronájukat
s gyökerük rügyezni kezdett
mint nagy rózsaszín esernyő,
tél közepén kinyílt a magnólia
idelenn felhőket szántottunk
a kiterített mezőn : én arra ébredtem,
hogy egy gyermek né...
Mórotz Krisztina: Hány arca
Hány arca van a szerelemnek
ahogy fut álmodó mezőn
szoknyája libben haja kibomlik
és szétterül vágydalos virágok között
beleharap a májusi szélbe suhan
mint vakító fénycsóva égre szegezve
Hány arca van a magánynak
ahogy perceg az óramutató lomhán
c...
Oláh Tamás: Gulag
Gleccserek csikorognak fejedben, utolsó szabad
leheleted jégtömb csendjébe záródik,
arcod barázdáira kiül hideg haragod,
vége-sincs nappalok tilalmai dideregtetnek,
neved sincs már, de számon tartanak, s
otthonod széttúrt emlékei elfutnak előled,
jaj nek...
Nyírfalvi Károly: Kövek magánya
A kő emlékezik.
Nézd ereit, krátereit, pattogzott
sarkait. Ide helyezem a polcra,
esténként hallgatom. Nem szól, csak
régi helyén mohával fedve kezd
suttogni: Kavicsnak véled a halott
egeret, mert nem mozdul? Farkát maga
alá húzta, nyugtával dicsérvén a...