2024-12-21
vers 10
Nyírfalvi Károly: Nehézkedés
Amikor elindul lassan a partról,
hol naponta hattyút etet, maga is
elhiszi az egyedüllét hősi
mivoltát, de a kis utcákon át újabb
és újabb útvonalat és célt
űzve, lemondva arról, hogy korábbi
sorai felidézhetők még egyszer,
de már a pillanat varázsába...
Debreczeny György: mert így a szép
a férfiak félreértik
az őket félreértő nőket
a nők félreértik
az őket félreértő férfiakat
mindenki mindent
és mindenkit félreért
B. Tomos Hajnal: KÉK HELYETT
Amikor nappalok
unalmas havazásában,
falak visszhangtalan
szorításában
egyre csak vársz
egy barátra,
aki nem érkezik meg
talán már soha -
úgy érzel, mint festő
ki hirtelen rájön,
hogy munkája során
mindvégig összetévesztette
a kéket a zölddel....
Hajnal Éva: Merengő
Ha meghallgatnám most a csendet,
átjárhatna a végtelen,
ha egyszerű dalnokod lennék,
elrejthetnéd az énekem…
… és amikor már minden hallgat,
átadnám magam a dalnak,
elénekelnék minden hangot,
azt is, ami már messze hangzott,
mindazt, ami csak volt a lé...
Hornyik Anna: Nem az a lényeg, hogy
én mit gondolok,
míg írok, rímeket faragok.
Hanem, az a fontos,
hogy neked mennyire pontos
a mondatom, mi – álszentség
lenne, ha tagadnám – neked
íratik.
Lehet, könny mossa most arcom,
de lehet, nagyot kacarászom,
nem mindegy? Te, aki olvasol
engem, ...
Keszthelyi György: Ki mit tehet
Minek nevezzelek,
ha elszállsz, mint a por,
mint kitartó kényszerek
utóhatásai?
Neved legyen
vagy versnyi szimbólumod?
Mondd, ki mit tehet
a zátonyok között?
Ne titkold magad,
ismer minden hullám.
A vihar meg ott marad,
ahol láthatatlan.
Ég m...
B. Tomos Hajnal: HOL VANNAK?
Ma már útlevél
sem kell hozzá,
elrepülhetek Párizsba,
abszintot ihatok
egy finom, hosszú lábú pohárból
mint Gauguin,
valamely félreeső kocsmában,
aztán egyetlen nap alatt
görkorcsolyán bejárhatnám
a Louvre összes termét -
mé ou sont, ou sont*
régi s...
Oláh Tamás: Ó, szájak
Mint seb tátong a sok száj,
pirosa rikolt.
A véres hurkák magzatburka
felreped.
Az ész elköszön.
Állkapcsok dolgoznak.
Magasra emelt kanalak
koccannak a fogakhoz.
Civódó illatok.
Kések hars kacagása
csap fel.
Világ-asztalfőn
dőzsöl a bajszos vezé...
Csák Gyöngyi: Elképzelem
Halálhírem hallatán
átadja magát
a fájdalomnak majd
erőtlenül vonszolódik
és dől egy törzsét kínáló
magányos fához,
hogy sebesre harapja
gyáva nyelvét, melyen
kimondhatatlanok vakognak…
de nem; idővel
minden fájdalom tompul,
az élő meg helyet kere...
B. Tomos Hajnal: NÉMA SZÓLAMOK
Nem bölcselet ez,
sem renyhe hallgatás,
merengések lápja
egy csönd-puha éjszakán,
inkább nagy, barlangszájú Ó
melyen nem jön ki hang,
mikor minden özönre felelve,
csak bámulsz üresen a mennyezetre,
mint kiről lekopott
minden alakítás
s egyetlen szere...