2024-12-21
vers 10
Márkus László: Szertelen szerenád
Hozzám tartozol
hozzád tartozom
mint Holdhoz az udvara
lóhoz a farka
vénasszonyhoz a hárászkendő
múltamhoz a kudarcok
jövőmhöz a sikerek
boldog perceink várakozó vágyaink
beteljesülések pillanatai
vonatok zakatolása
Keleti Pályaudvar
madártrillával ...
Keszthelyi György: Két parton
Édesanyámnak
A drótháló két kegyetlen oldalán
forrottak össze ujjlenyomataink –rozsdás kötődések –
ott álltunk, mint aszott kopjafák,
kapaszkodtunk, mint a gyökerek.
Parázslott az aláömlő nap,
de látszott már a tűzfal, a vakablak,
a fülledt tavaszban ...
Oláh Tamás: Engedd
A tavasz tébolya kerget megint.
Lázas álmot ad a félhomály,
illatok mámorát hozza, izzik az éj.
Vijjogó had űz időn és téren át.
Saját hangom hallgatom
misztikus delíriumomban:
a vágy himnuszát mormolom.
Karod szorítson erősen!
Olvadj össze puszta ...
Hajnal Éva: Tavasz
Pillekönnyű
pillanatban, puha
csendben
itt maradtam.
Álomszuszék
felhőt láttam,
megcsodáltad,
megcsodáltam…
Gyöngyhegedűn
csorgó dalban
bandukoltál,
bandukoltam…
Talpad nyomán
fűszál ébred,
madárdalból
van a lépted.
Üres kézzel
kincset...
Szuhay-Havas Marianna: Egyéjszakás
Én is téged és csak úgy,
öledbe hullok hanyagul,
ágyadba húz a génlánc:
halott keringő, tértánc.
Ereimben bébi-méreg:
se új test, se másik lélek,
aki nekünk lett szánva,
továbbáll talán Indiába.
*
A '70-es években Ázsiában rendeztek egy túlnépesedés...
Fellinger Károly: Három nővér – Szélcsend
Lenn a víztükörben nyárfa pompázik,
kihúzza magát, hisz otthonra lelt.
De nicsak, felszínén a nagy folyónak
száraz kis levelét óvja a rend.
Kiírom magamból, belülre mélyen,
feltekert zsineg a szív, gombolyag,
jó lesz majd Ariadnénak, meglásd.
Lekötözn...
B. Tomos Hajnal: ÉLETRAJZ
Útjaimat hegyek
torlaszolták
s azokon alig sejlő
ösvények,
kapaszkodó gyanánt
csipkebokrok,
szoknyámba tépő
sövények -
bokraimon parancsra
nyelvelő lángok,
éjszakák csontjait robbantó
átkok:
én bőrömmel ízleltem
minden szilánkot....
Pengebácsi: Nyolc sor a félelemről
azt mondta fél a hidakon
míg sétáltunk át
a duna fölött
egyik éjjel ketten
és míg nevetve
azt mondtam hogy
ez milyen hülyeség
én is félni kezdtem
*
Szerzőnk nem szeretné felfedni kilétét, amit a Lenolaj.hu szerkesztősége tiszteletben tar...
Oláh Tamás: Trilógia
Libegő, parányi folt táncolt
az Ecce Homo kép előtt.
Talán a villanykörte-napok vonzották,
s röpítették a terembe,
vagy virágnak nézte,
mézes tápláléknak
a festő fájdalmas vonalait?
Nem tudom.
Könnyelmű lénye árván lebegett.
Föl-le szálldosott, mint...
Márkus László: A képzelet margójára
Bebújtál kulcslyukamon,
kacér, sóvárgó remény,
majd hozzám simultál
lilába hajló csendeddel.
Magaddal csempészted
elhált nászunk illatát.
Hajnali napsugár rajzol
áldást a kopott Máriára.
Mellemre hajtott fejeddel
oly sokszor megcsodáltad.
Kékes fénye...