2024-12-21
vers 10
Szuhay-Havas Marianna: Szerettem volna
hétmérföldes csizmában utolérni magam,
és összeszedni időnk minden kis morzsáját,
hogy egybegyúrjam szép jelenünk és a múltam,
hátha kiadja jövőnk végtelen formáját.
***
Szuhay-Havas Marianna (Budapest, 1968. augusztus 13. -) Art’húr díjas költő, 2008 januárja...
Hétvári Andrea: Kollázs
Kigyúl az ég, majd ismét elsötétül,
akár villogó téli ablakok,
amelyet felkapcsolt és ismét elhagyott
az értő mozdulat, de nem találja végül,
éppen úgy, ilyen határozottan
és mégis nagyon vakon és sután,
ahogy reggelre ismét délután
fodrozódik, az estében is o...
Kapui Ágota: Begubódzó
Magoncok bújnak horpadó földbe,
- mocorgó álmok, fázós csírák -
embrió csöndbe zárkózó esték,
zsugorodik a világ.
Gubóba kékült lepkényi létünk,
- hibernált lélek, pondró-magány -
gőzölgő teánkat ringató csésze,
cukorba rejtett talány.
***
Kapui Ágota (...
Szuhay-Havas Marianna: Ó-és újév között
Számot vetünk, számolgatunk,
szép szívekben nyomot hagyunk.
Mennyi jót is cselekedünk,
mit szerettek vajon bennünk?
Minek is volt tanulsága,
mi késztetett okulásra?
Hányan jöttek, hányan mentek,
kik voltak, kik elengedtek?
Önként adtuk, amit vittek?
Kincseinkb...
Kapui Ágota: Ébredés
tintába mártott tollhegy ma a hold
az éjszaka kiborult kalamáris
bakacsin csöndbe burkolt álmaink
nyakán hurok a kék csillag-kaláris
szorul az éj sötétje s közelebb
kúszik az öntudatlansághoz
s a reggel éppen jókor érkezik
új megváltást és naprakész magányt ho...
Szuhay-Havas Marianna: Mikulás napján
Csizmák alatt ropog a hó,
Mikulás készül nagy útra.
Csilingel is a rézszánkó,
kilenc jó rénszarvas húzza.
Ablakot ezüstöz jégvirág,
és vidáman hunyorog a Hold.
Estébe kacagó szép világ
az arcokra fényes mosolyt hord.
Kérdéseket rügyeznek a vágyak.
Mi került a ...
Jóna Dávid: A kozmosz nagykönyvében
A kozmosz nagykönyvében
csillagokkal teleírt űr-lapok.
A tejút kérdő ívén görb-ülök,
naponta Hold vagyok…
Beiratkozom a Világ-egyetemre,
rajtam az éjszaka palást,
egy apró esély, hogy megértsem végre
az Őskoppanást.
Mítoszteremtő felvetés, a szellemi gravitáci...
Keszthelyi György: Fordított állat és a többi
Megkérdőjelezett kutya vagyok.
Nem rágok csontot, nem koslatok,
nincs nyakörvem, vérvonalam,
kerékbe törtem a metszőfogam,
szívószálon át iszom
a kútvizet.
Megkérdőjelezett madár vagyok.
Két lábon járok hidegből melegbe,
északról délre… és a többi.
Egyetlen to...
Sárhelyi Erika: Egyszerű, téli dal
Nagy fagyokat ígérnek a vének,
hófelhőket, mik majd földig érnek.
Így hát a sok napot, hetet, évet
építsd meg hátamhoz kemencének.
Aztán ülj mellém, hisz megszoktalak,
mint vénülő fák az árnyékukat,
s én, hogy meg ne fázzak, takarónak
sejtenként a verseimbe va...
Szuhay-Havas Marianna: Téli szerelmes vers
Műfényű este fekszik hanyatt
tél csókolta háztetőnk alatt,
ahol mindig úgy várlak haza,
magányodnak legyek vigasza.
Arcot adunk a szép szavaknak
testet hullámzó hangulatnak,
átforr az éjtől a hűs nappal,
összefonódunk ámulattal.
Ablakra karcolt jégvirágok,
esz...