2024-12-21
vers 10
Oláh Tamás: Ítélet
Az ítélkező méri ki
a dicsekvő jó határát,
és jaj a pislogó rossznak,
ha átlép rajta.
A törvénykező
büszke elmével hiszi
a hímzett igazságot,
és a csalogató rosszat,
a kócos való
minden aranyszálát
szét tudja választani.
Pedig a dekoltázsban
a jó í...
Hajnal Éva: Szonett hajnalban
Még álomként ül arcodon az éj,
friss hajnal hallik s rácsorog a bánat,
mint látomás, még összesúg a mély,
de Nap hevéből újra élet árad.
Még majdnem csönd és minden egyszerű,
csak ring a tó és benne életed,
a pára felszáll, szép a mestermű
most alvó v...
Márkus László: Télutó – Triptichon
Barkát bogozgat
a télutó. Új évszak
bolyhos nyitánya.
* * *
Ázott csuhájú
ölyv kisnyulakról mereng.
Ebédje egér.
* * *
Sárkolonc foglya
a fácánt. Éhes róka
áldja az esőt.
B. Tomos Hajnal: VAK SZÖGBEN
Sivatagban, szél rágta-nyomokon járok,
nagyanyám lép elő,
- fehér gyertyaszál -
ölében paprikajancsi-baba vigyorog,
felismerem: én kaptam angyalfiában.
Törékeny ösvény kanyarulatában
szüleim állnak,
mint esküvői képen:
halántékuk egymáséhoz dőlve
né...
Keszthelyi György: Most – és megint
Egy másik temetés utáni nyáron
jöttek és mentek a madarak -
az olvadó hídról nézve
keletre hullámzott a víz,
a barna lé, amelyben a patinás
város magzata megfogant.
Az, aki elég öreg volt, értette
a régi dallamra költött szöveget,
s a szóban rejtőző ör...
Márkus László: Igaz szerelem
Az igazi szerelem
lábujjhegyen jár,
sohasem tolakszik
csak megül csendesen
szívedben, lelkedben.
Megbúvik szerényen,
közben pánsíp hangján
szól hozzád az éjen át,
idézve múltat, jövőt,
örökkévalóságot.
Nem apró szobádat látja,
s foszló függönyei...
Nyírfalvi Károly: Későújkori töredék
Tillmann J. A.-nak
Mint a virágpor, vagy a napsugár, langyos eső, sokféle szél:
nomádok vagyunk valamennyien, nyílásainkban ki-be jár a levegő,
kín és vajmi jó kereng a szív, az agy, a lélek háromszögében.
Házam lehetne jégből, vagy nemezből, téglából em...
Para Olga: VIHAR UTÁN
letépett
csupasz ág
vagyok
elszáradok
elaszok
tűzre dobsz
melegítem
otthonod
(Lele, 1997. márc. )
Márkus László: Sirámok
Szép szerelmünk
smaragd könnyei
felszáradtak
nyomuk sincs már
emlékeink cizellált
rojtjait szétcincálja
a zsigereinkbe
ivódott béna
indulat mely
megköti reszketeg
kezünket pedig
bódult agyunk
nyújtaná békülésre
megváltást remélőn
de a holnap virá...
B. Tomos Hajnal: MÁR ENNYI IS ELÉG
Összeseperni az asztallapra
szóródott morzsát,
percekig elidőzni
napnyugta után fázósan,
de még a színfoszlányok bűvöletében -
nem kulcsra zárni a kaput,
(mitől is foszthatnának meg?),
óvatosan masszírozni a szemgolyókat:
bírnák még ki az esti filmet,
...