2024-12-21
vers 10
Szuhay-Havas Marianna: Idegen
A száj, a szem, a fül, az orr, a kar és láb, mind olyan, mintha te volnál. A lépteid, a hangod, azt hihetném, itt vagy, de mégsem, csak hasonlítasz, már nem érzem, hogy az lennél, akit ismerek. Körülleng valami, súlyos, nehéz, szomorúan félelmetes, megmérgezve...
Bátai Tibor: Pillangó(d)ef(f)ektus [kérdések, föltéve]
A megválaszolhatatlannak tűnő
kérdések már szinte jobban izgatnak,
mint maguk a válaszok. Perverzió?
És vajon kié? A szerzőé-e, vagy
a szövegé? Lehet(,) minden szöveged az?
*
Többszörös védőréteg alatt nevelted
vállalhatóvá arcodat. Hogy milyen áron,
m...
Para Olga: Te vagy
te vagy a témám
a tabu
te vagy a részem
a hamu
igazi arany
porom
kínzó keserű
koromként
fojtogat folyton
a fájdalom
B. Tomos Hajnal: AZ ÖREG HALÁSZ ÁLMA
Előbb a halak
tűntek el,
aztán a tenger,
mintha a borvirágos nap
szürcsölte volna fel.
Most a hátramaradt
dűnéken kószál,
akárha trappjukban
megtorpant hullámok
hátán -
álmában végtelen vizeken bolyong :
csillagok járását,
nagy halak ivását figye...
Nyírfalvi Károly: Körök
Mindig rejtőzködni kell?
Ha nincsenek a kamerák, itt
vannak a kíváncsi tekintetek.
Hajnalban kelek. Fázom.
Gyorsan öltözöm. Zuhanyozom.
Beszappanozom ingem, nadrágom.
Belül még tiszta vagyok, lassú
kortyokban kávét iszom.
Azt láthatják, meg ahogy c...
Márkus László: Tata-nyavalya
Elvásott játékok
hevernek a porban,
ásó, lapát, kasza
rozsdás idők óta.
Feledett emlékek
punnyadnak a múltban,
régi jó pajtások
félhomályba bújtak.
Csak a reumám új,
az nem marad veszteg,
meg az aranyerem,
miből házat vesztek.
*
2016.07.03....
Magdus Melinda: Rózsaszín bárányfelhők
Kinek a szíve még meg nem perzselődött,
kinek a lelke még nem érezte tüzét,
ki a világot nem látta rózsaszínnek,
annak minden egyes nap ugyanúgy kel fel.
A lány rózsaszín bárányfelhőn lépdelt,
azt hitte örökké tart majd szerelme,
lebegett és csak a fiú...
Fellinger Károly: Ballada a hét évig bolyongó huszárról
Hét évig bolygott Jókán a huszár,
görbe utcákon, szép lányok után.
Ördögfiókák irigy szemekkel
megátkozták őt a szerelemmel.
Tüzesemberek nyomába jártak,
elásott kincsek lángot okádtak.
Vén platán alatt, jó Bercsényiként,
nem adta ő fel könnyen a ...
Szirtes András: Mi marad utánad?
(65. szülinapi köszöntőm)
Lomokkal telihordott padlás
Egy nagy, édeskés szippantás
Letörölt szeretői könnyek
Sarokba hányt álmaid
Leszakadt pizsama gombok
Fenéknyomod a sámlin
Apád kitaposott cipője
Zsíros szemüveg tokod
Félig felhajtott gallérú kab...
Szuhay-Havas Marianna: Megváltásig
már megtanultam annyit
hogy mennyit nem tudok
passzol hozzám arasznyit
a sajátos gondolathurok
benne kezek-lábak és a fej
félreértésekért felel
felejteném mennyi volt a jel
torokban szorulok tőle el
és lejjebb is adom
akad hogy kiborít
komoly kis fog...