Nem bölcselet ez,
sem renyhe hallgatás,
merengések lápja
egy csönd-puha éjszakán,
inkább nagy, barlangszájú Ó
melyen nem jön ki hang,
mikor minden özönre felelve,
csak bámulsz üresen a mennyezetre,
mint kiről lekopott
minden alakítás
s egyetlen szerepe maradt az alapállás –
mértéktelen pontban állsz,
örök éjszakák fókuszában
s magad sem érzed,
mint indul el ujjad alatt a toll,
buggyan ki,
csermelylik belőle a sor,
mint gregorián:
egy torok ezer szólamán.
*
Olvasom, hogy Perjámosi Sándor az Ötsoros című verse kapcsán a rovat kérdésére egyszerűen azt válaszolta: semmire. (Azaz semmire sem gondolt, amikor megírta a verset.) És valóban van úgy, hogy elindul az ember tolla és valaki ( belülről? fentről? háta mögül?) diktál neki. Nos, a Néma szólamok is egy ilyen „nem látok, nem gondolkodok, nem létezek”-tónusú hangulatban született. Vegyük úgy, hogy reprika az Ötsoros-ra.
Legfrissebb hozzászólások