Gergely Tamás: KOPÁCS – Mälar-parti séták 14.

Mälar-parti fakopácsunk, mert van ilyen is, bizonyos szempontból mókusunkra hasonlít: ritkán jelenik meg, mint akinek ez is élelembeszerzési területe, de a bázisa, ahol lakik, máshol van.

Még ritkábban látjuk a jellegzetes piros pamacsot a feje búbján. De nem érdekes, számunkra elég, ha kopogtatja a fákat. Halljuk a különös zenét, ami minket, akik Európa másik szegletéből érkeztünk, az ortodox istentiszteletre hívó fakalapácsos tóka hangjára emlékeztet.

Októberi csendes nap, s mert száraz, azaz nem esik, nem esett, hátas fapadunkon foglalunk helyet. Előttünk folyik a Mälar, az általam gyakran említett Kerek erdő tőlünk jobbra, hátunk mögött vezet el a sétány a Kánaánhoz, a sétányon túl a Grimsta erdő. Ez az! A Grista erdőből kopácsolás hangja érkezik.

Kop-kop-kop, még inkább: kop-prrrrr, látom szinte hogyan ”rugózik” a feje, s máris övé a féreg, a fa kérge alá befurakodott. Ellenőriz az erős kobakú, tisztán tart, közben – féreg formájában – elnyeri jutalmát.

Ellenőriz, tisztán tart, helyreigazít – érzem néha, hogy egy másik ”kopács” kopogtatja, vizsgálja gondolataim, a múltam, ki akarja dobni onnan, ami hamis, férges. Emlékeket vizsgál, melyek a gyerekkoromból buknak elő vagy kolozsvári egyetemista életemből, váraljai tanárkodásom idejéből, a román fővárosból, ahol magyar újságíró voltam, svéd, azaz második életemből. Megkopogtatja, azaz megvizsgálja…

Egy neves svéd írónál olvasta Éva a minap, hogy a halál előtt derül ki csak, mennyire tartalmas volt az az élet. Hát az a pillanat talán még nem közelít, de a vizsgálat, a Nagy Kopácsé, az életé, tulajdonképpen a lelkiismeretemé, megkezdődött.

Az elmúlt héten halt meg volt osztálytársam, Gocsman Misi. Töprengek, hogyan viszonyultam hozzá, például a négy év alatt valamikor nem bántottam-e meg?

Szedelőzködünk már, s mire utánanéznék, hol van, fakopácsunk is szedte a sátorfáját, valahol a Grimsta erdő közepén kopogtat.

***

Gergely Tamás Mälar-parti séták sorozatában eddig megjelent írások:

***

Gergely Tamás erdélyi magyar író, újságíró, szerkesztő 1952. augusztus 19-én született Brassóban. Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar–francia szakos tanári diplomát (1975). Mint egyetemi hallgató részt vett a Stúdió 51 színi mozgalmában; tanári pályára lépve, előbb Tamásváralján, majd Halmiban tanított, 1979-től az Ifjúmunkás művelődési rovatának és irodalmi mellékletének szerkesztője volt.
1987-ben elhagyta Romániát és Svédországban telepedett le. A Ceaușescu-diktatúra bukása után felvette a kapcsolatot szülőföldjével, újra bekapcsolódott az erdélyi irodalmi és művészeti életbe. Újra publikál romániai magyar nyelvű lapokban (Brassói Lapok, Látó, Szabadság, Romániai Magyar Szó stb.). A stockholmi Egyetemes Magyar Képzőművészeti Egyesület (EMKES) munkáját is figyelemmel kíséri, ezen egyesület elsősorban az erdélyi és az Erdélyből elszármazott képzőművészek kiállításait támogatja. Részt vállalt az Egyetemes Magyar Képzőművészeti Egyesület Stockholm című kötetet megírásában Tar Károllyal (Lund), s Takács Gáborral (Kolozsvár), s a másik Takács Gáborral (Szentendre).

Gergely Tamás első írása az Utunkban jelent meg (1978), itt s a Korunk, Igaz Szó, Ifjúmunkás hasábjain szerepelt, közben az Igazság és Szatmári Hírlap azóta megszűnt ifjúsági oldalain (Fellegvár, Jelen) közölt. Mívesen szerkesztett és logikailag megfejthető groteszk novelláiban a beat-nemzedék elidegenedettségét és csalódottságát fejezi ki, ötletessége mögött mély emberséggel s a dolgok művészi érzékelésével.

Gergely Tamás a Lenolaj.hu oldalán megjelent összes alkotása

Gergely Tamás Vadmalac félpercesei a Lenolaj.hu oldalán

Kötetei
Módosítás (novellák, történetek, Forrás-kötet, 1981).
Latorcza kontinens: a döbbenet egypercesei. Marosvásárhely: Mentor, 1998. 88 p.
Torokcsavar (regény). Illusztráció: Maurits Ferenc. Csíkszereda: Bookart, 2010. 238 p.
Szépvölgyi mesék (meseregény Damó István rajzaival). Százhalombatta : Üveghegy, 2014. 46 p.
Vadmalac és a kitartott magas Cé (félpercesek). Százhalombatta: Üveghegy, 2015. 86 p.
Ki eteti a sirályokat? (anekdoták). Százhalombatta: Üveghegy, 2016. 134. p.
Fifi. Egy illatcsepp története (meseregény Damó István illusztrációival). Százhalombatta: Üveghegy, 2017. 38 p.
Az én Koreám (memoár). Százhalombatta: Üveghegy, 2018. 202 p.
VérHárs (két monológ). Százhalombatta: Üveghegy, 2020