Egy héttel korábban még hét almáját számoltuk össze, ma arrafele és visszafele is tizenegy volt, tíz a csupasz ágain, egy a vízben.
Hogy a vízben is keressük az almákat, arra tavalyi tapasztalatunk tanított: félig vízben, félig jégbe fagyva piroslott vagy három. Míg a víz el nem sodorta vagy a halak meg nem ették.
Most is a halakra gondoltunk, mintha azok sorsát is a lelkünkön viselnénk, felelősek lennénk érte. Bár halat csak nagyon ritkán látunk, kicsinyek látogatnak a sekélyebb részeken, rajban.
Gondunk az almafácskára azért van, mert az évek során személyes ismerősünkké vált. Lehetetlen volt számunkra nem észrevenni, ugyanis ott haladunk el mellette naponta, ott szűkül össze az út egy pad meg a Mälar partja között. S ő, aki ezt a különös helyet választotta, közvetlen a víz mellett, gyökerét a folyó szerintem éppen mossa, s egyik ága a vízbe ér, feltűnő látvány, még ha ő maga szerényen meg is húzza magát. Megtörténhet, hogy nem is ő választotta, hanem egy csóka a magját elhullatta… Nem ő lenne az első, aki a véletlennek köszönhetően születik vagy kerül egy bizonyos helyre.
Az pedig, hogy az almáit számoljuk, azért van, mert ebben az évben különös dolgok történnek a Mälar-parton: ahol a folyó partjával párhuzamos sétány a levezető sétánnyal találkozik, áll egy kis almafa, amelyiknek ebben az évben egyetlen alma termése sincsen. Tavaly ellepte az udvarát a lehulló vackor, a kacsák alig tudták felszedni, pedig a varjak is besegítettek, ebben az évben még egy fél sincsen.
Tőle kétszáz méterre viszont az egymásra nőtt alma- illetve körtefa kétszer annyit termett, mint szokott, ki magyarázza meg, miért? És akkor itt a mi almafánk, az elején meddőségre gyanakodtunk, de ahogy hullatta a lombját, tűntek fel a ritka darabok: öt a jobboldali ágon, öt a baloldalin. És egy, mondtam már: lepottyant a vízbe.
Nem tudjuk, hogy örvendjünk-e annak, amit látunk, hogy tehát mégis van fánkon termés, vagy azt kellett volna természetesnek elkönyvelnünk, hogy semmi nincs ez évben… Zavarban vagyunk, és…várjuk a jövő nyarat.
***
Gergely Tamás Mälar-parti séták sorozatában eddig megjelent írások:
Gergely Tamás: LÚDFÉLELEM – – Mälar-parti séták 1.
Gergely Tamás: SZÁRNYASZEGETT LÚD – Mälar-parti séták 2.
Gergely Tamás: BELARUSZ – Mälar-parti séták 3.
Gergely Tamás: ELTŰNT A NAPRAFORGÓ – Mälar-parti séták 4.
Gergely Tamás: KICSI KIS JUHARFÁNK – Mälar-parti séták 5.
Gergely Tamás: GAZ – Mälar-parti séták 6.
Gergely Tamás: SZÜRKEGÉM – Mälar-parti séták 7.
Gergely Tamás: DÚDOLÓ – Mälar-parti séták 8.
Gergely Tamás: ÉLÉSKAMRA – Mälar-parti séták 9.
Gergely Tamás: SÁNTI – Mälar-parti séták 10.
Gergely Tamás: A GONDOSSÁGRÓL – Mälar-parti séták 11.
Gergely Tamás: ESKÜVŐ A RÉTEN – Mälar-parti séták 12.
Gergely Tamás: HAJÓINK – Mälar-parti séták 13.
Gergely Tamás: KOPÁCS – Mälar-parti séták 14.
Gergely Tamás: KÁRÓKATONÁK – Mälar-parti séták 15.
Gergely Tamás: A FENT MEG A LENT – Mälar-parti séták 16.
Gergely Tamás: EGY ŐRÜLT – Mälar-parti séták 17.
Gergely Tamás: A BESZÉLŐ TACSI – Mälar-parti séták 18.
Gergely Tamás: VARJÚT ETET – Mälar-parti séták 19.
Gergely Tamás: SÜTŐ – Mälar-parti séták 20.
Gergely Tamás: ENYHÜLÉS – Mälar-parti séták 21.
Gergely Tamás: KÉT HATTYÚ – Mälar-parti séták 22.
Gergely Tamás erdélyi magyar író, újságíró, szerkesztő 1952. augusztus 19-én született Brassóban. Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar–francia szakos tanári diplomát (1975). Mint egyetemi hallgató részt vett a Stúdió 51 színi mozgalmában; tanári pályára lépve, előbb Tamásváralján, majd Halmiban tanított, 1979-től az Ifjúmunkás művelődési rovatának és irodalmi mellékletének szerkesztője volt.
1987-ben elhagyta Romániát és Svédországban telepedett le. A Ceaușescu-diktatúra bukása után felvette a kapcsolatot szülőföldjével, újra bekapcsolódott az erdélyi irodalmi és művészeti életbe. Újra publikál romániai magyar nyelvű lapokban (Brassói Lapok, Látó, Szabadság, Romániai Magyar Szó stb.). A stockholmi Egyetemes Magyar Képzőművészeti Egyesület (EMKES) munkáját is figyelemmel kíséri, ezen egyesület elsősorban az erdélyi és az Erdélyből elszármazott képzőművészek kiállításait támogatja. Részt vállalt az Egyetemes Magyar Képzőművészeti Egyesület Stockholm című kötetet megírásában Tar Károllyal (Lund), s Takács Gáborral (Kolozsvár), s a másik Takács Gáborral (Szentendre).
Gergely Tamás első írása az Utunkban jelent meg (1978), itt s a Korunk, Igaz Szó, Ifjúmunkás hasábjain szerepelt, közben az Igazság és Szatmári Hírlap azóta megszűnt ifjúsági oldalain (Fellegvár, Jelen) közölt. Mívesen szerkesztett és logikailag megfejthető groteszk novelláiban a beat-nemzedék elidegenedettségét és csalódottságát fejezi ki, ötletessége mögött mély emberséggel s a dolgok művészi érzékelésével.
Gergely Tamás a Lenolaj.hu oldalán megjelent összes alkotása
Gergely Tamás Vadmalac félpercesei a Lenolaj.hu oldalán
*
Kötetei
Módosítás (novellák, történetek, Forrás-kötet, 1981).
Latorcza kontinens: a döbbenet egypercesei. Marosvásárhely: Mentor, 1998. 88 p.
Torokcsavar (regény). Illusztráció: Maurits Ferenc. Csíkszereda: Bookart, 2010. 238 p.
Szépvölgyi mesék (meseregény Damó István rajzaival). Százhalombatta : Üveghegy, 2014. 46 p.
Vadmalac és a kitartott magas Cé (félpercesek). Százhalombatta: Üveghegy, 2015. 86 p.
Ki eteti a sirályokat? (anekdoták) Százhalombatta: Üveghegy, 2016. 134. p.
Fifi. Egy illatcsepp története (meseregény Damó István illusztrációival). Százhalombatta: Üveghegy, 2017. 38 p.
Az én Koreám (memoár). Százhalombatta: Üveghegy, 2018. 202 p.
VérHárs (két monológ). Százhalombatta: Üveghegy, 2020
Legfrissebb hozzászólások