Akkor már jó órája vertük a blattot, de a jósnő még mindig késett. Úgy látszik, túl sok kuncsaftot tervezett be arra a napra, és nem tudott tőlük időben szabadulni.
Mi, a négy szomszédasszony – nagyjából egykorúak – unatkozva kanasztáztunk és ropogtattuk a házilag sütött sósperecet.
Végre, csöngettek. Ő érkezett, a kártyavetőnő.
Köszönés nélkül lépett be a nappaliba. Egy pillantással felmérte a helyiséget, s persze minket is, akik önkéntelen felálltunk, mint valami kisiskolások, ha belép a tanfelügyelő.
Házigazdánk öblös karosszéket húzott az asztalfőre, s a javasasszony körülményesen elhelyezkedett benne, mint valami díva. Aztán kiterítette a kártyákat.
Hosszú, vörösre festett körmeivel végigkopogtatott minden lapot, és közben hangtalanul mozgott az ajka. A tulajdonképpeni jóslás nagyon rövid volt. Mindenikünknek odavetett néhány, homályba burkolt mondatot, amitől egyikünk sem lett okosabb. Aztán sietve felállt, sóhajtott, mint aki nagy tehertől szabadult meg, és magára terítette fekete pelerinjét. Házigazdánk rögtön a zsebébe csúsztatta az előkészített borítékot, melyben ott lapult a szeánsz tarifája. Mire a jósnő még vetett ránk egy utolsó, kárörvendő vigyort:
– Aki elsőként távozik innen, az kártyázik legelőbb Belzebubbal!
Most pedig itt ülünk, elcsigázott faarccal, gondolatban átkozva a pillanatot, amikor beléptünk ebbe az áporodott levegőjű lakásba. Már kártyázni sincs kedvünk. Kint régóta besötétedett, s a háziasszony meggyújtott egy lila ernyős állólámpát, amitől még kísértetiesebb lett a hangulat. Fáj a derekam, a bal lábam elzsibbadt, de nem merek felállni.
Etelka, a nyeszlett varrónő sírós hangon kérdi: ha kimegy a mosdóba, az azt jelenti, hogy távozott?
Mert már nem bírja tovább tartani.
***
Megjelent a Magyar Elektronikus Könyvtárban B. Tomos Hajnal és Nászta Katalin első közös kötete
Szeretettel gratulálunk állandó szerzőinknek!
A kötet címe: VAN ILYEN? – szellemi négykezes, rövid prózákat, szarkasztikus karcokat B. T. Hajnal részéről, valamint az ezekhez készült rajzokat tartalmazza Nászta Katalintól. Szerkesztő és ajánló Cseke Gábor, író, újságíró, költő.
A link elérhetősége: http://mek.oszk.hu/18500/18575/
***
B. Tomos Hajnal csángó magyar újságíró, költő különleges és értékes verseket, hangulatos rövid prózákat ír, figyelemre méltó fotóival pedig szintén több internetes kulturális magazin oldalán is találkozhatunk.
B. Tomos Hajnal a középiskola elvégzése után diplomát szerzett a bukaresti külkereskedelmi, illetve a szecselevárosi közélelmezési technikumban. Elvégezte a Spiru Haret Főiskolát is, ahol mesteri fokozatot szerzett. Jelenleg a Victor Jinga Szakközépiskola tanára.
1993-tól jelentek meg versei és riportjai a Brassói Lapokban, itt 1995-ig dolgozott. Publikált továbbá a Romániai Magyar Szóban (1995–2002); rendszeresen közli alkotásait többek között a Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti portál, a Lenolaj kulturális online műhely, az Eirodalom erdélyi irodalmi portál, a Porcelánszív irodalmi folyóirat és a Litera-Túra irodalmi és művészeti magazin. Három versét Márk Attila zenésítette meg, ezek az előadóművésznek A második kérdés című hangkazettáján is szerepelnek. Versei a Fagyöngy (Székelyudvarhely 1994), a Cseke Gábor szerkesztette Erdélyi és csángó költők (Brassó, 2007) és a 101 vers Brassóról (Kolozsvár, 2008) című antológiákban is szerepelnek, eddig 12 kötete jelent meg.
B. Tomos Hajnal alkotásai a Lenolaj.hu oldalán
B. Tomos Hajnal alkotásai Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap oldalán
Nászta Katalin színművész, költő, író – Kolozsváron született 1950-ben.
Marosvásárhelyen végezte a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolát. Sepsiszentgyörgyön játszott 1989-ig, amikor áttelepültek családjával Zalaegerszegre. Itt két évig a Hevesi Sándor Színház művésznője volt, majd szabadúszó lett. Később felhagyott eredeti foglalkozásával. Két fia van, férjével már nyugdíjasként Lakhegyen élnek.
Az írás gyermekkorától kíséri, első versei közlését a Korunk szerkesztőjének, Kántor Lajosnak köszönheti. Színészekkel készített interjúkötete kiadás előtt áll.
Két könyve jelent meg, a Vajúdás, 2015-ben az Omniscriptum kiadónál, és a Te tudsz engem, Uram az Underground kiadónál. A MEK-en idén 2017-ben jelent meg a Cseke Gábor szerkesztette Ének az élőknek című legújabb verseskötete.
Állandó szerzője a káfé-főnix, Lenolaj, Litera-Túra, Hetedhéthatár, A Hetedik internetes irodalmi portáloknak. A közelmúltban az Art’húr GONDOLA rovatszerkesztője feladatát is ellátja.
Műveiben a világ, az ember, az élet, a teremtés értelme foglalkoztatja.
Nászta Katalin alkotásai a Lenolaj.hu oldalán
Nászta Katalin alkotásai a Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap oldalán
CSEKE Gábor: Magamról annyit: 1941. július 29-én születtem Kolozsváron mint magyar állampolgár, és most már minden bizonnyal a XXI. században hunyom le végleg a szemem, román állampolgárként. Újságot szerkesztettem, írok. Jelenleg Csíkszeredában élek (Hargita megye). A két dátum és minőség közötti űrt igyekeztem hasznosan kitölteni. Egyesek szerint sikerült.
Cseke Gábor (1941. július 29-én) író, újságíró, Cseke Vilmos matematikai szakíró fia.
Cseke Gábor középiskolát szülővárosában, a Brassai Sámuel Líceumban végzett, 1957-ben érettségizett, magyar irodalom szakos tanári képesítést a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen szerzett 1962-ben. Az egyetem elvégzése után az Ifjúmunkás belső munkatársa, 1968-tól 1979-ig főszerkesztője volt, később az Előre szerkesztőjeként működött. Publicisztikai, kritikai írásokkal hívta fel magára a figyelmet az 1960-as évek első felében.
A Forrás-sorozatban 1967-ben verskötettel jelentkezett (Déli harang), költői érzékenységének újabb, meggyőzőbb bizonyítéka az Elveszett birtokok (1969). Lírai magatartását a tárgyakhoz, a szülőföldhöz, az emberekhez fűződő bensőséges viszony s valami kamaszos hetykeség jellemezte (Távolságok ciklus). Sikerrel próbálkozott az 1950-es években lejáratott “termelési témák” költői megközelítésével (Levelek a brigádból). Karcolatai, elbeszélései (Tornác, 1970) a riporteri ihletést ötvözték a szerző lélekelemző, erkölcsboncolgató hajlamaival.
Ló a pincében címmel lefordította Ovidiu Zotta ifjúsági regényét (1975). A tuskó c. gyermekregénye (1979) versekkel tarkított lírai történet, Érzelmes levelek c. regénye (Kolozsvár 1980) családi vetületben elemezte a nemzeti szenvedélyeket legyűrő szerelmet. 1980-as verskötete, az Ellenállás, az ifjúkori illúziók elvesztésének, a férfiúvá érésnek és a családba menekülésnek komor vallomása. Műfordítói csúcsteljesítménye M. F. Ṣandru válogatott versei (A nagy teremben, 1989).
Legfrissebb hozzászólások