B. Tomos Hajnal 10
B. Tomos Hajnal: Tisztázó
Kezdetben csak félve
egyet előre
s rögtön vissza
térdremegve,
valahol szólt a zene,
egyre hangosabban
diktálta lépésemet:
most balra,
kettőt hátra sebesebben,
lehajtott fejjel,
hattyúmódra,
a kezemet fogóhoz
simulva,
a derekamat markolóhoz
igazod...
B. Tomos Hajnal: NYÁR, PÁFRÁNYOK
Pihennek a füvek,
törvények éle,
mint kövekbe ütköző
kasza csorbul -
valami nagy megnyugvás
néz a szemedbe,
szavakba nem kapaszkodó
beszédek szivárognak
át nappalaidba,
mint páfrányok
tövére a harmat.
Nyár van,
szitakötős gyöngyházfény,
hátradőlne...
B. Tomos Hajnal: Vándormadarak
Pedig tavasz lenne,
naptár szerint fűébredés,
mégis napok óta vonulnak,
dél felé, teljes páncélzatban
a vándormadarak,
valami beltengeri félszigetre –
napok óta csak csőrök csattogása
a levegőben,
nemzetközi hullámhosszak
szórják vörös honfoglalásukat...
B. Tomos Hajnal: FÜGGŐHIDAK
(A Magyar Költészet Napjára)
Valaki megteremtett bennünket,
(vagy csak életben hagyott)
pacaként lapító pontokat,
keszeg zárójeleket,
hajukat lobogtató,
labdaorrú kérdőjeleket,
mint özönvízből kibukó
szétszórt szigeteket
és ránk bízta, hogy
szavakat ...
B. Tomos Hajnal: Térerő nélkül
Bárhogy is kérnék,
bármit is szólnék,
a város nem hallana.
Ő csak befelé bandzsít
gyomra hörgésére,
egy perpetuum-mobile-motor
zörejére fülel,
elemzi a percenkénti
dugattyú-jajt,
a kiröppenő forgácsok szédületét –
Ekkora zajban
leszabott talpam mint...
B. Tomos Hajnal: Februári tébláb
Mintha nagybeteg lenne a Nap
nem moccannak a fények –
lanyha a pillantás
s az előgyártott tények.
Befele fordulnék,
kemény a párna –
mintha ma és sohanap
senki sem várna.
***
Forrás: Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap
B. Tomos Hajnal csángó mag...
B. Tomos Hajnal: HOGY LEGYEN MIT SZERESSEK
Hat-hétéves koromban,
mikor már tudtam burjánt szedni,
vizet hozni a pléhkannában,
nagyanyám vitt ki mindig a temetőbe,
ahol két kisded gyermeke pihent
a futórózsák alatt.
Aztán, mikor teste melléjük került,
egyedül már nem mentem ki
a fehér márvánnyal...
B. Tomos Hajnal: FELVÉTEL KÖDBEN
Már alig vehető ki a nádas,
hol egykor meglestem
a csákányorrú, elvadult disznókat,
s a halevő, bozontos lovakat -
már csak ködön át rémlik
a millió szárny, lapát-csőr,
az apró sziget partja,
ahonnan hajnalonta
lomha suhogással emelkedett
egy testként...
B. Tomos Hajnal: IDŐZÓNÁK
Bocsi, hogy legutóbb, amikor hívtál,
szájjal a föld felé fordulva ébredtem
s levegő helyett sár ömlött bele –
nem tudtam elmondani, hogy nálunk
már nyolc napja esik,
s a gödrök minden nap mélyülnek kicsit-
de gondolom, úgy sem hallottad volna,
mert ott,...
1957. december 2-án született B. TOMOS HAJNAL csángó magyar újságíró, költő
* Isten éltesse! *
Középiskoláit szülővárosában végezte (1976), majd a bukaresti külkereskedelmi (1978), illetve a szecselevárosi közélelmezési technikumban szerzett diplomát. 1979–85 között a brassói gépkocsigyárban dolgozott, 1985–93 között a négyfalusi ...