2026-08-10
B. Tomos Hajnal 10
B. Tomos Hajnal: VALAKI ÉNEKEL
Valaki énekel
a félig nyitott ablak mögött –
nem férfi sem nő,
csak hang,
egy elengedett óhaj –
csapong, mint fakó madár,
ha nyitva felejtik
a kalic ajtaját
s még nem érti
a távolság kényszerét.
Mintha titkolt inger,
elfojtott szomjúság visítana,
valaki énekel...
B. Tomos Hajnal: Újra együtt, avagy történet az egyetemes nyelvről
Virágpompás lugasunkban üljük körül a tizenkét személyes asztalt, no meg a nagy tálcákon illatozó rostélyost. Mintha mindünk egyszerre szeretne válaszolni az ilyenkor szokásos “namiújságnálatok”-szerű kérdésekre. Az “Államokból “hazalátogató lányom, csak angol...
B. Tomos Hajnal: Tisztázó
Kezdetben csak félve
egyet előre
s rögtön vissza
térdremegve,
valahol szólt a zene,
egyre hangosabban
diktálta lépésemet:
most balra,
kettőt hátra sebesebben,
lehajtott fejjel,
hattyúmódra,
a kezemet fogóhoz
simulva,
a derekamat markolóhoz
igazodva,
csak járta...
B. Tomos Hajnal: NYÁR, PÁFRÁNYOK
Pihennek a füvek,
törvények éle,
mint kövekbe ütköző
kasza csorbul -
valami nagy megnyugvás
néz a szemedbe,
szavakba nem kapaszkodó
beszédek szivárognak
át nappalaidba,
mint páfrányok
tövére a harmat.
Nyár van,
szitakötős gyöngyházfény,
hátradőlnek a keresztek...
B. Tomos Hajnal: Kompozíció
bíbor-ecsetvonás
a viharos égen
mint gyertyaláng
lebbenő szélben
egy asszony tenyere
óvja a reggelt
alvó gyermeke
pillái felett
***
B. Tomos Hajnal csángó magyar újságíró, költő különleges és értékes verseket, hangulatos rövid prózákat ír, figyelemre méltó fot...
B. Tomos Hajnal: Vándormadarak
Pedig tavasz lenne,
naptár szerint fűébredés,
mégis napok óta vonulnak,
dél felé, teljes páncélzatban
a vándormadarak,
valami beltengeri félszigetre –
napok óta csak csőrök csattogása
a levegőben,
nemzetközi hullámhosszak
szórják vörös honfoglalásukat –
miközb...
B. Tomos Hajnal: FORMABONTÁS
A legmagasabb csúcsok is
egyszer kilazulnak -
jönnek, görögnek egyre lejjebb,
hatalmas tömbökben
peregnek róluk a századok,
új térképet rajzolnak,
anyajegyet, ráncot,
egy harmadik szemet
a föld portréjára,
míg elérik
(törvény szerint)
az egyensúly igazát:
úgy ...
B. Tomos Hajnal: FÜGGŐHIDAK
(A Magyar Költészet Napjára)
Valaki megteremtett bennünket,
(vagy csak életben hagyott)
pacaként lapító pontokat,
keszeg zárójeleket,
hajukat lobogtató,
labdaorrú kérdőjeleket,
mint özönvízből kibukó
szétszórt szigeteket
és ránk bízta, hogy
szavakat vajúdjunk
...
B. Tomos Hajnal: Térerő nélkül
Bárhogy is kérnék,
bármit is szólnék,
a város nem hallana.
Ő csak befelé bandzsít
gyomra hörgésére,
egy perpetuum-mobile-motor
zörejére fülel,
elemzi a percenkénti
dugattyú-jajt,
a kiröppenő forgácsok szédületét –
Ekkora zajban
leszabott talpam mintája,
hangom...
B. Tomos Hajnal: Visszatéréseid
Elég a lehunyt
szemhéj leple,
az utca, a ház, a tücsök
percnyi szinkópája,
hogy kibukjon
márvány-homlokod
mint tünemény
az esti tó ráncaiból
s már tapintalak,
hallom lélegzeted,
átjár szemed csillagfénye,
visszatér a kikísért halott,
s újra hiszem a százszor
b...