Bejegyzések betöltése…
Címoldal > Nászta Katalin

Nászta Katalin 10

Nászta Katalin: egynyári
Read more

Nászta Katalin: egynyári

ott legbelül ahova senki sem jut el ott születnek a vágyak az ágyuk ott telel mint a medve alussza álmát s ha jön tavasz már nyárra érve ébred a lomha medvedal kölcsön veszi és szól a fülemülével mint fény a lélekerdőn a koronák között s neked énekeli hó halih...
Nászta Katalin: Újra
Read more

Nászta Katalin: Újra

elég egy ember aki rád figyel elég egy ember aki meghallgat elég egy ember aki megszeret elég egy ember akit megszeretsz és világod megterem *** Megjelent: Nászta Katalin: Ének az élőknek című verseskötetében. Nászta Katalin színművész, költő, író –...
Nászta Katalin: Madárvers
Read more

Nászta Katalin: Madárvers

vasárnaponta kiülnek a verebek a drótszálakra és ficsegnek és fecsegnek mint akiknek nincsen más dolga mit tudjátok mit mondanak a madár is viszi a hírt ha úgy adódik meg is hozza csőrére hull valahol kint az ég alatt felhők öléből kiszotyogó aznapi manna hogy...
SZÍNHÁZI VILÁGNAP
Read more

SZÍNHÁZI VILÁGNAP

A színház, a Színház, a SZÍNHÁZ! Ott lüktet mindenünk, a láz hogy többet meg nem aláz- hat már senki és semmi kinyitva pörös vagy néma szánk Mit érne a szó, ha csak olvasnád mindig és nem szólalhatna fennhangon mint ima az ajkon vagy káromkodás ha rettenetek é...
Nászta Katalin: A Szó
Read more

Nászta Katalin: A Szó

olyat mondanék neked csendüljön bele füled induljon meg szíved remegjen bele az ég olyat mondanék neked de szavaim velem halnak és nélkülem üresek élő szót akarok legyen rá pecsét élő akkor is ha holt szálljon le a papírról vágjon elevenbe gyógyítson ha sebez ...
Nászta Katalin: Hazafelé
Read more

Nászta Katalin: Hazafelé

a költészet ünnepére („mi legyen, ki költő?” Borcsa János) *** költő az legyen, mi népe mondá egykoron egyikünk de ha az a nép szét van tépve a költő lehet egy velünk? honnan van ő, ha nem belőlünk? és kinek dalol, ha nem nekünk? mondhatjuk-e magunkró...
Nászta Katalin: Színpadomat
Read more

Nászta Katalin: Színpadomat

behavazták a levelek – átadták már a szót az ősznek – olyan szép – szólni sem kell magától mesél mindent el színesebb mint az élet, nem is hihetem – hiszem el a szél lefújta mind a rozsdát csupán a csupasz színorgiák maradtak – és azok nagyon mély pec...